Az alma, a szilva és a körte hazájában 12 helyszínen közel 30 termelő portékáit, a feldolgozás és a készítés folyamatait fedezhették fel a látogatók kilenc szatmári településen, a Nyitott Porta Napok 2025 rendezvényen. Programkavalkád várta a látogatókat, érdemes volt minél többet felfedezni, kipróbálni és megkóstolni a látni-, tanulni-, enni- és innivalók hosszú sorából.
Számos kézműves és egyéb programot is kínáltak az érdeklődőknek, akiket minden portán egy könnyed kihívás is várt – ha a 12 helyszín közül legalább 6 portát felkerestek, akkor a teljesítés után pecsétet kaptak. Ezzel a kis könyvvel ellátogathattak a Sóstói Múzeumfaluba, Nyíregyházára, ahol a „Nyitott Porta Napok” Pontgyűjtőjét bemutatva 50%-os kedvezményt kaptak.
Ez a település a Szamos leghosszabb, 25 kilométeres holtága mellett fekszik, és hogy milyen az, amikor idelátogat az ember, arról álljon itt Fekete István Tüskevárából egy idézet: „A derűs, telt, holnaptalan nyár szétárad a szívekben (…) A nap süt, a tűz ég, a folyó lomhán kúszik, s az időnek semmi jelentősége nincs.”
Segített az időt elfeledtetni a Matula Gasztro Team Egyesület – Szatmár ízeivel az ő tálalásukban ismerkedhettek meg a látogatók. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, számos helyi termékkel találkoztak a látogatók. Többek közt a Tünde Major kecskesajtjaival, míg a Bunya-féle Gazdakosárban kézműves lekvárokra bukkanhattak a vendégek, és a DEvi ízletes kézműves termékeit is megkóstolhatták.
Szilva, som, meggy, őszibarack, fűszeres paradicsom kínálta magát és házi delikát, amely a zöldséges kert megannyi ízét rejti, de volt nagyon finom birsalma sajt is. A koronát valószínűleg Matula bácsi ebédje, a szamosi halászlé Matula módra tette fel a napra – egy kecsketúrós, szilvalekváros, meggylekváros vagy káposztás buktával.
De amíg a napnak vége lett volna, lehetett kosarat fonni és ellátogatni a Jékey kúriába. Géberjén titkait azonban más módon is megismerték, például a Sulyom tanösvényen. Utána kipróbálhatták a Jót s jól Egyesület munkatársai segítségével a száraztészta-készítés minden lépését. Kiskocka, nagykocka, széles metélt, csiga tészta sem volt akadály. Sőt Szatmár-Bereg különleges levesének fő alapanyagát, a „görcsöt” vagy más néven a kötött tészta készítését is megtanulták a vendégek.
Hogy milyen az élet egy szarvasmarhatelepen, azt Nyírcsaholy szívében, egy több generációs családi gazdaságban fedezték fel a vendégek. Pontosabban Juhász Attiláék gazdaságában, ahol a termőföldtől egészen az asztalig különböző gabonaféléket is megismerhettek, mert a jószágaiknak maguk termelik a takarmányt.
Mivel ez tejelő tehenészet, a tej útját is végigkövethették a fejéstől egészen a feldolgozásig. Egy videó mutatta be ezt, a vetítést pedig szalmabálákon ülve nézhette végig az érdeklődő. Egyébként nem kizárt, hogy az itteni tejjel találkoztunk már, hiszen ennek egy részéből készül a jól ismert Túró Rudi.
A kisebbeknek volt állatsimogató is, de nem csak az állatokkal, hanem a komoly technikát képviselő mezőgazdasági gépekkel, gépeken is fotózkodhattak az ideérkezők.
Esze Tamás, Rákóczi Ferenc híres „ezereskapitánya” ugyan nem volt itt Tarpán, legfeljebb a szelleme, de a nyitott napokon akadt tapasztott rézüst, szilvalekvár, mezőgazdasági gépek, állatsimogató és szárazmalom.
A Szabó család harminc éve foglalkozik helyi termékek készítésével, portájukon a vályogból tapasztott rézüstben főzték a szilvalekvárt. A lekvárfőzés mindig családi esemény volt ezen a vidéken, kellett a sok dolgos kéz a szürethez, mosáshoz, magozáshoz. Most is be lehetett állni az üst mellé egy kis főzésre, közben kóstolni ciberét, lekvárt, aszalványokat. Üzemelt ezalatt a szárazmalom is, amelybe lovakat fogtak be, ők végezték a monoton munkát. Kornél gazda udvarán állatsimogató és mindenféle baromfi, kecskék és egy szamár is várta az vendégeket.
Akinek még ez sem volt elég, azok lovaskocsival végig járhatták a települést, még az ország legkeletibb vulkanikus szőlőhegyén található, 2020-ban felépült Delelő Családi Pincészetbe is kilátogathattak. A hegy persze túlzás, talán még a domb is, mert a vulkanikus képződmény mindössze 150 méter magas.
Ám a pincészet valódi, és nem akármilyen szőlőtőkékkel fogta munkába a vulkanikus talajt. Akad a kínálatukban Sárga muskotály, Sauvignon Blanc, Kékfrankos Királyleányka és a kicsit titokzatos, de mindenképpen ritkaságszámba menő Feketeleányka (őshonos erdélyi kékszőlő, a Hunyadiak kedvence – szerk. megj.). Lehetett sétálni egy jót a birtokon, és az alapítók előadásában a pincészet történelmi múltjával is megismerkedtek a kíváncsiskodók.
Ezzel még nem értek véget a tarpai programok: a faluba látogatott Ruprecht László, a Stílusos Vidéki Éttermiség (SVÉT) elnöke, aki mangalicából adott szó szerint ízelítőt, mégpedig szilvalekváros öntettel és Szabi, a pék kenyerével. A Minden, ami Szatmár-Bereg Egyesülettel több mint másfél éve közösen dolgoznak azon, hogy népszerűsítik a helyi termékeket, termelőket és azokat az ízeket, amelyeket a vidék rejt.
Szatmári szeretetben és házias ízekben tobzódhattak azok a szerencsések, akik Fülesdre is ellátogattak. Itt ugyanis a Fülep testvérpár várta őket vendégházuk portáján a település Ízőrzőivel. A kockás abroszos kisvendéglő – amelyről sok évvel ezelőtt a szakácsnak tanuló fiú, László és a cukrásznak tanuló lány, Móni álmodott – mára valóság lett.
Az étlapon saját és a nagymamától örökölt receptek alapján készülő fogások szerepelnek. Lehetett itt kóstolni hideg aszaltszilva-levest, káposztás paszulyt füstölt csülökkel, kötött tészta levest, málékásás töltött káposztát, szatmári tepsis húst, szatmári szilvalekváros fonott fánkot, krumplis lapótyát ciberével („platton” sütve), máléprószát és almás porlóst.
Emellett a látványfőzést „spóron” és a szatmári töltött káposzta készítésének titkait is elleshették az érdeklődők. Ez a káposzta most nem rizzsel, hanem málé-, azaz kukoricakásával készült és persze nem maradhatott el a töltike sem. Amelynek különlegessége, hogy nem káposzta-, hanem jellemzően torma-, olykor szőlőlevelet töltenek meg a húsos és rizses vagy mint most, málékásás töltelékkel.
Itt kell megjegyezni, hogy a programsorozatban részt vevő településeket kerékpárral is végig lehetett látogatni, sőt akadtak olyan vendégek, akik az egész hetet itt töltötték. Szállásra nem volt gondjuk, a térségben erős a falusi turizmus, sok a vendégház.
Túlzás nélkül állítható, hogy az eddig és a következőkben bemutatott településeken nagykanállal ehetett mindenki, aki csak akart. Ám az is kijelenthető, hogy az élet Kölcsén volt a legédesebb – köszönhetően a Full Honey méhészetnek.
Sira Balázs a méhekkel foglalkozik, tartott is róluk előadást, a szorgos rovarok rejtett életét pedig egy üvegkaptár segítéségével tárta a látogatók elé. Balázs bemutatta a méz útját és a feldolgozásához szükséges eszközöket is.
Közben lehetett kóstolni több fajta mézet, kekszet és puszedlit, természetesen mézeset. Akinek ez nem lett volna elég, az „mézes dísztárgyat” cifrázhatott ki Siráné Juhász Réka segítségével, és viaszgyertyát is önthetett. A termékek közt a Nyitott Porta Napok kakasos logóját is megtalálhatták. E programok sikerét mutatja, hogy mind a négy turnus telt házzal ment.
Hogy mi van pontosan Édentől keletre, azt talán senki sem tudja. Az viszont biztos, hogy a Szatmári Éden termelői nagyon tudnak rézüsteben szilvalekvárt főzni és mellette dzsemeket, szörpöket, aszalványokat készíteni.
Bizonyosság erre, hogy a tavalyi Kézműves kiválóság versenyről elhozták az „Ország legfinomabb szilvalekvárja” díjat. Azt, hogy mennyi munka van vele, helyben is ki lehetett próbálni, ugyanis egész nap keverték a rotyogó üstöt – és elmondható, hogy itt is aktívak voltak a látogatók.
Ha megunták a lekvárfőzést, még rongyszőnyeget is szőhettek egy Méhtelekről átlátogató hölgy szövőszékén. És felfedezhették a híres túristvándi vízimalmot vagy kirándulhattak az Öreg-Túr mentén. Ha pedig megéheztek, akkor a Szatmári Éden lekvárjaival töltött finom, házias süteményekből csemegézhettek.
Szatmárban nemcsak aszalják a gyümölcsöket és nem csupán lekvárokat készítenek belőlük, hanem palackba is zárják őket, mégpedig a legnemesebb formában – azaz pálinkaként. Ezt a folyamatot lehetett megtekinteni a Panyolai Szilvórium Zrt. főzdelátogatása során.
Nagy tételben készít pálinkát a főzde, de sok munkafolyamatot kézzel végeznek. Az üzem különlegessége, hogy nemcsak szárazföldön, hanem csónakkal is megközelíthető, aztán kóstolni akár ötvenféle lélekmelegítőt is lehet.
Egy másik állomás is várta a falu vendégeit – és a Panyolium bizony lenyűgözte a látogatókat. Igaz, ehhez meg kellett „szelídíteni” a három folyó árterében gazdagon termő dzsungelgyümölcsöket. Az utánozhatatlan zamatú „Nemtudom” szilvát, a cigánymeggyet és a vilmoskörtét. Amiről szólni kell még a gyümölcsök kapcsán, az a papírhéjú milotai dió, amely a környék, így a Panyolium számos kézműves termékében is felbukkan.
A portára látogatók részt vettek a gyümölcsök betakarításában, és a lekvárkészítés minden állomását végigkövették – a válogatástól a mosáson át a ciberézésig – és végül természetesen a főzésig.
Ha ez a tájegység, a középkori templomok vidéke, akkor annak központja Csaroda. A Csaronda-patak árteréből kiemelkedő csarodai református templom Magyarország egyik legismertebb középkori eredetű temploma, amelyet az Árpád-kori templomok mintapéldájaként szokás említeni.
Mellette épült meg a Középkori Templomok Útja Látogatóközpont, hogy a Felső-Tisza-vidék komplex turisztikai kínálatáról, az elérhető szolgáltatásokról tájékoztassa a látogatókat. Különös tekintettel a „Középkori templomok útja” néven ismert, egyházi műemléképületeket magában foglaló tematikus útvonalakra.
Ezen útvonalak kevésbé ismert neve a 71 kilométeres Beregi kör, amelyet érdemes végigjárni – és nem csak akkor, ha eredeti, kazettás mennyezetű templomokban szeretnénk gyönyörködni.
A programsorozaton előadást tartott Deák Attila, a Középkori Templomok Útja Egyesület elnöke. Utána, akár a hallott instrukciók alapján, Zolnay Ildikó bútorfestő segítségével ajtókopogtatót lehetett tervezni otthonra a csodás motívumokkal, illetve vászonvirágot készíteni beregdaróci módra.
Nagyar határában, a Túr folyó holtága és a Petőfi-emlékpark szomszédságában található a Veress-tanya. A tulajdonosok viszonylag nagy területen gazdálkodnak és saját gyümölcsből – többek között szilva, kökény, som, bodza – készítik az elképesztően finom aszalványokat. Amelyeket a fáról szedve is megkóstolhattak az idelátogatók.
Egy miniskanzent is berendeztek a porta tulajdonosok a rendezvény alkalmából. És aki felismerte a régi szerszámokat, eszközöket, az ajándékot kapott.
Az udvar végén pedig az Öreg-Túr várta a kajakozni vágyókat – és bizony sokan kajakba pattantak, felejthetetlen élményeket szerezve a vízi ösvényen. Efölött gyakran úgy összeborulnak a fák, hogy alig lehet alattuk átcsúszni.
Ha a vízitúra nem volt esetleg elég, akkor még elsétáltak a Petőfi-fához, amely már csak egy csonk, de így is megtestesíti a legendát. Amelynek természetesen van valóságalapja, mert Petőfi szerette ezt a vidéket, sokat járt itt. És az itt látottak ihlették meg A Tiszánál című versét.
Ehhez a hagyományos szatmári ételhez a tésztát nyújtják, majd csíkokra vágják. Megkenik hagymás zsírral, felgöngyölik, és a csíkokra görcsöt kötnek. Aztán ez a betét mehet is a zöldséges alaplébe, amely így lesz valódi kötött tészta leves.
