A kerti növények ápolása során az egyik leggyakoribb és legsúlyosabb hiba a hideg csapvízzel való közvetlen locsolás a hőségben. A tűző napon felhevült talajra és gyökérzetre zúdított jéghideg víz hősokkot okoz a növényeknél. Ez a sokk leállítja a gyökerek tápanyag- és vízfelvételét, lelassítja a növekedést, szélsőséges esetben pedig a gyökérzet károsodásához és a növény pusztulásához is vezethet. A paradicsomnál, paprikánál, uborkánál és padlizsánnál ezért különösen érdemes kerülni a hideg kútvízzel történő rendszeres, közvetlen öntözést.
Ugyancsak komoly kockázatot jelent a csapvíz magas klór- és mésztartalma. A kemény víz idővel felhalmozódik a talajban, megváltoztatja annak pH-értékét, ami akadályozza a létfontosságú elemek (például a vas és a magnézium) felszívódását. Ez a mészkerülő növényeknél – mint a hortenzia vagy az áfonya – gyors levelsárguláshoz (klórózishoz) vezet.
A szakértők szerint a legbiztonságosabb megoldást az összegyűjtött és pihentetett esővíz jelenti. Az esővíz természetesen lágy, klórmentes, és ha hordóban állni hagyjuk, felveszi a környezet hőmérsékletét, így elkerülhető a gyökerek sokkolása. Az esővíz természetesen nem minden körülmények között tökéletes. A tetőről összegyűjtött vízben például por, madárürülék, levélmaradványok és egyéb szennyeződések lehetnek.
Ha nincs lehetőségünk esővíz gyűjtésére, a csapvizet is érdemes használat előtt legalább egy napig vödörben vagy hordóban állni hagyni, hogy a klór elpárologjon belőle, és a hőmérséklete kiegyenlítődjön. Bővebben a témáról az Agrárszektor cikkében lehet olvasni.
A "milyen vízzel" mellett legalább olyan fontos kérdés a "mikor" is a locsolásnál. Szakértők szerint a legkevésbé ajánlott módszer a napközbeni, tűző napsütésben végzett locsolás. Ennek oka prózai: a hőségben kijuttatott víz jelentős része még azelőtt elpárolog a talaj felszínéről, hogy egyáltalán elérhetné a mélyebben húzódó gyökereket. Ráadásul a felforrósodott levelekre és hajtásokra zúduló hideg kútvíz komoly élettani stresszt okoz a növényeknek. A hirtelen jött hőmérséklet-különbség megzavarja a természetes folyamatokat, miközben a kert tulajdonosa lényegében feleslegesen pazarolja az ivóvízkészletet vagy a drága kútvizet.
Ha a tökéletes időzítést keressük, a szakemberek többsége a kora reggeli órákra voksol. Ekkor a levegő még hűvös, a talaj képes magába szívni a vizet, a felkelő nap melege pedig gyorsan felszárítja a levelekre tapadó cseppeket. Ez kulcsfontosságú, hiszen így drasztikusan lecsökkenthetjük a gombás és bakteriális fertőzések kialakulásának esélyét.
Sokan választják helyette a késő esti locsolást, ami a párolgási veszteség minimalizálása szempontjából ugyan hatékony, de komoly veszélyt is rejt. A növények levelei ugyanis a hűvös éjszaka során órákon át nedvesek maradhatnak, ami valóságos melegágya a különféle makacs növénykórokozók elszaporodásának.
