December óta tudni lehet, hogy bajban van a tejágazat. Ön, úgyis mint a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének ügyvezető igazgatója és a Magyar Szarvasmarhatenyésztők Szövetsége titkára, hogy látja ezt a folyamatot?
Bognár László: A tejágazat 2026-ra olyan piaci környezetbe érkezik, amelyben egyre kevésbé lehet külön kezelni a termelés, a feldolgozás és a kereskedelem problémáit. A tejpálya szereplői régóta közös rendszerben működnek, a mostani piaci zavarok azonban világossá tették, hogy a feszültségek egyszerre, egymást erősítve jelentkeznek. A kérdés ma már nem az, hogy lesznek-e nehézségek, hanem az, hogy mely szereplők tudnak ezekhez alkalmazkodni, és melyek szorulnak ki fokozatosan a piacról.
És hogy tudnak alkalmazkodni?
B. L.: Válságos időszakban mindig felértékelődik a rendszerlogika. Azaz, ha a termelő túlélési kényszerből növeli a termelést, de ha a feldolgozó készlettel küzd, a kereskedelem pedig dömpingakciókkal reagál, akkor a lánc egésze lefelé húzza saját magát. Ezért 2026-ban nemcsak termelési kérdésekről beszélünk, hanem ellátásilánc-menedzsmentről is: ki mit vállal, mit tud igazolni, és hogyan oszlik meg a kockázat.
És akkor a kockázat hogyan oszlik meg?
B. L.: A legfrissebb januári adatok alapján több nagy tejtermelő régióban egyszerre bővült a kínálat, az Európai Unióban 2025 január–november között a tejbeszállítás +1,3%-kal nőtt az előző évhez képest. Az Egyesült Államokban ugyanebben az időszakban +2,3% látható, Új-Zéland a szezon elején szintén növekvő pályán van, miközben Ausztráliában visszaesés jelentkezik. Ez a kép önmagában is túlkínálati kockázatot jelez, hiszen, ha a kínálat több meghatározó régióban egyszerre nő, akkor az egyensúlyt csak úgy lehet fenntartani, ha a többlet jó áron elhelyezhető exportban vagy magasabb feldolgozottságú termékekben.
Na de lehet jó árról beszélni?
B. L.: Nézőpont kérdése, az EU nyerstej ára 2025 végén nagyjából 50 €/100 kg körül alakult, miközben az Egyesült Államokban és Új-Zélandon ennél jóval alacsonyabb szinteken mozog, mozgott. Ez nem pusztán pillanatnyi különbség, ugyanis az EU strukturálisan drágább termelési térség, ahol a magasabb költségszintet csak úgy lehet hosszabb távon fedezni, ha a termékpálya tényleges hozzáadott értéket képes előállítani. Az úgynevezett „tej-ekvivalens ár” ugyanis ennél lényegesen alacsonyabb szintet jelez, ami klasszikus figyelmeztetés: a nyerstejár és a commodity, azaz tömegtermék alapú „visszaszámolt” ár közötti olló hosszabb távon nem tartható fenn. Ez a visszaszámolás egy feldolgozói-közgazdasági módszer, amellyel azt becsülik meg, hogy mekkora nyerstej-ár „indokolható” az adott piaci környezetben az alap tejipari tömegtermékek – például vaj, sovány és teljes tejpor, bizonyos piacokon pedig a cheddar sajt – aktuális árai alapján.
Miért?
B. L.: Mert ha a feldolgozói portfólióban nőnek a készletek és spot-értékesítés, azaz a commodity-kitettség, akkor az árrés a nyerstej felé „dolgozik vissza”.
Ez csak a tej árára vonatkozik?
B. L.: Nem, a különböző termékpályák mozgása szintén feszültséget jelez. A vaj és a sajt ára rövid távon esik, miközben a sovány tejpor enyhébb erősödést mutat. A spot-piaci jelzések, például az olasz spot árak alakulása, tipikusan előre jelzik, hogyan reagál majd a teljes európai piac. Ha a spot zuhan, az azt üzeni, a rendszer gyorsan próbál megszabadulni a feleslegtől, és a készletfinanszírozási nyomás erősödik. Közben a devizaárfolyamok és az energiahordozók árai is beleszólnak a versenyképességbe, még akkor is, ha rövid távon a takarmány- és energiaindexek csak enyhén mozdulnak. A tejpályán azonban már a kicsi költségmozgások is nagy hatásúak, mert a marginok szűkek. A harmadik országok felé irányuló kereskedelemben egyszerre találhatók stabil és sérülékeny elemek. A fő exporttermékek (vaj, sajt, tejpor) volumenben összességében nem omlanak össze, de a célpiaci szerkezet változik. Kínánál például látszik, hogy egyes termékkategóriák bővülnek, mások csökkennek. Ez azért fontos, mert a világpiaci kereslet nemcsak mennyiségében, hanem összetételében is ciklikus: ha a keresleti kosár változik, a feldolgozói kosárnak is alkalmazkodnia kell, különben készlet keletkezik. És ahol készlet keletkezik, ott az árverseny elindul.
Ez az árverseny érzékelhető most?
B. L.: Igen és ennek a hatása, mert túlkínálat közeli, árvolatilis környezetben a termelő-feldolgozó-kereskedelmi lánc minden szereplője egyszerre kerül nyomás alá, csak más formában. A termelő oldalán a tej „napi termék”, a fejés nem állítható le egyik napról a másikra, miközben a költségek – takarmány, energia, munkaerő, finanszírozás – folyamatosan jelentkeznek. A feldolgozói oldalon a bizonytalan kereslet és maga az árverseny készleteket, raktározási és finanszírozási kockázatot indukál, ha a termék „bent ragad”, annak ára van. A kereskedelem pedig árérzékeny fogyasztói környezetben próbál stabil forgalmat tartani, ahol az akciók gyorsan átáraznak teljes kategóriákat.
Ez hol csapódik le?
B. L.: Ebben a helyzetben a lánc leggyengébb pontja rendszerint az a szereplő, aki nem tud differenciálni, azaz a termelő. A homogén, specifikáció nélküli tömegtej a legkönnyebben nyomás alá helyezhető: ha készlet van, ha dömping van, ha a feldolgozó árat akar korrigálni, először az „általános tej” ára mozdul. Ezzel szemben minden olyan tulajdonság, amely technológiai vagy biológiai szempontból kimutatható, és a feldolgozó, illetve a fogyasztó számára értékké fordítható, stabilizáló tényezővé válhat. A lényeg: a differenciálásnak „át kell mennie” a láncon. Ha a termelő „tud valamit”, de azt a feldolgozó nem építi be portfólióba, vagy amit a kereskedelem nem tud eladni, akkor abból nem lesz haszon, prémium. Ha viszont a tulajdonság mérhető, igazolható, és a lánc minden szereplője érdekelt a forintosításában, akkor 2026-ban ez a legkézzelfoghatóbb kitörési pont.
Mit értsünk azalatt, hogy a termelő „tud valamit”, ráadásul az még forintosítható is?
B. L.: Megmagyarázom, mert itt válik igazán hangsúlyossá a tenyésztés és a genetika szerepe. A genetikai döntések hatása ugyanis hosszú távú, de válságos piaci időszakokban gyorsan megmutatkozik az értékük. Egy kiegyensúlyozott genetikai háttérrel rendelkező állomány nem feltétlenül rekordtermelést produkál, viszont stabilabban, kisebb ingadozással és alacsonyabb kockázattal működik. Ez a stabilitás a feldolgozó számára egyenletesebb alapanyagellátást, a kereskedelem számára pedig kiszámítható minőséget jelent.
A funkcionális tulajdonságokra építő szelekció (tőgyegészség, fertilitás, lábvég-egészség, hasznos élettartam, elléslefolyás, selejtezési kockázat) közvetlenül csökkenti a selejtezési rátát és az utánpótlás költségét. Túlkínálat és árnyomás idején a termelői oldalon a költség/tej kg, a kieső napok száma, a szervizperiódus hossza, a betegség miatti termelésvisszaesés és a kényszerselejtezés azonnal forintosítható veszteség. A genetika ebben a logikában üzleti kockázatkezelés: minél kevesebb a „nem tervezett esemény”, annál stabilabb a költségprofil, és annál tovább bírható a piaci nyomás.
(Az interjúhoz azt mindenképpen hozzá kell tennünk, hogy mivel Európában túltermelési válság alakult ki, a kormány további 7 milliárd forinttal segíti a tejtermelő gazdákat, literenként 15 forint felárat fizetve nekik támogatásként - jelentette be a Miniszterelnökséget vezető miniszter március 19-én Budapesten, a Kormányinfón. A szerk.)
Az interjú teljes terjedemében a Haszon Agrár magazin februári számában olvasható.
Olvasd el ezt is!
