Húsmarhatartás, csak precízen

A kihívások indokolják a precíziós gazdálkodás bevezetését a húsmarhatartásban, annak ellenére, hogy sokan azt mondják, itt nem kell nagy truvájt felmutatni, és annál jobb eredményt lehet elérni, minél inkább békén hagyjuk az állatokat. Azok maguktól legelnek, szaporodnak és a végén levesszük a borjakat – kezdte kaposvári előadását Mozsgai József, a Mozsi Major tulajdonosa. Viszont – folytatta – emellett sok mindennel meg kell küzdeniük a gazdálkodóknak, például a gyepek leromlásával, a Natura 2000 területekre vonatkozó előírásokkal, a takarmányárak hektikus változásaival, a folyamatosan változó jogszabályi környezettel, a munkaerőhiánnyal, az állategészségügyi és a támogatási előírásokkal. És emellett még genetikai előrehaladást is el kellene érni, hogy minél jobb eredményeket tudjanak felmutatni az állatok.

A precíziós gazdálkodáshoz meg kell határozni a kritikus pontokat, ehhez adatokra van szükség, az adatokhoz mérésekre. A kritikus pontok javítása az adatok feldolgozás és kiértékelés után jöhet – mondta a tulajdos, aki kitért arra is, hogy milyen adatokat lehet vagy kell gyűjteni. Fontos az ivarzási tulajdonságok ismerete, a vemhesülési és az ellési százalék, a két ellés között eltelt idő, az ellés nehézsége, a borjú születési súlya, 120 napos élőtömege, a választott és a született borjak aránya, az állomány átlagéletkora.

Az sem mindegy, hogy a méréseket mikor és ki végzi. De mérni mindent kell, amit csak lehet, így fontos az ivarzás megfigyelése, a vemhességi vizsgálat, az ellés nehézsége és dátumának pontos feljegyzése és a borjaknál fontosak a nyári ellenőrző mérlegelések, ezért a húsmarhatartásban az alap a kockás füzet – mondta Mozsgai József. Hozzátette, ezek a mérések kellenek az anyák és a borjak minősítéséhez is.

Az adatokat nem csak rendszeresen kell gyűjteni, de rendszerezni is megfelelően kell. Fontos az adatok áttekinthetősége, a jó kereshetőség és az adatelemzés lehetősége évekre visszamenően. Ha ez megvan, akkor le kell fúrni az adatok mélyére, tudni kell, hogy mire vagyunk kíváncsiak, a borjúnevelő képességre, amely szelekciós szempont lehet, a borjak adatai gazdasági szempontokra világítanak rá. Mindezekből levonható az a következtetés, hogy a kritikus pontok meghatározásával, azokon beavatkozva javítani lehet a termelést, a gazdaságosságot és a hatékonyságot. És mindezt jól is kell kommunikálni a munkatársak felé, hogy ők is megértsék min és miért kell változtatni.

A kockás papír csak adathordozó az istálló és a számítógép között – vette át az előadás fonalát Márton Aliz, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet állattenyésztési csoportvezetője. Rámutatott, ha már gépben vannak az adatok, akkor digitális adatokról beszélünk, amihez a papír már nem elég. De vannak olyan adatok, amelyeket alapból digitálisan is lehet már gyűjteni, általuk pedig csökkenthető a gyógyszerfelhasználás, az állatelhullás, a spermaindex, javulhat az üres tehenek kiválogatása, a legelőterületek optimális kihasználása.

Gyakorlati tapasztalataikról beszámolva elmondta, hogy nyaki transzponderek segítségével mérték a kérődzést, ami normál esetben napi 400-600 perc, de ha 12 óra kimaradás van, akkor már érdemes figyelni az állatot. A kérődzés a legelőváltáshoz is adhat segítséget, emellett a csökkenés utalhat egészségügyi problémára, míg az emelkedett aktivitás ivarzásra, ellésre, esetleges vetélésre, természetes termékenyítés esetén a bikák aktivitására. Az aktivitást befolyásoló eseményeket azonban rögzíteni kell, ilyen a legelőváltás, felhajtás, ezek pontosabbá, érzékenyebbé teszik a rendszereket. Összességében levonható az a következtetés, hogy a digitális technológia nem helyettesíti az emberi munkaerőt, de segíti a munka hatékonyságát és az erőforrások optimalizálását.

*