Nagy árat fizetünk a termőtalaj kizsigereléséért
Fotó: Shutterstock

Nagy árat fizetünk a termőtalaj kizsigereléséért

Szinte veszteséges a hazai lucernatermesztés, mégis maradnak a megszokott, ám a problémát elmélyítő talajművelési metódusok. De közben a réti szénára rá se nézünk.


Az elmúlt 25 évben Magyarországon is drasztikusan változott az időjárás: tavaly már konstans volt a 2 °C-os hőmérséklet-emelkedési anomália. A szélsőséges időjárási események egyre sűrűbben lesznek egyre durvábbak a prognózisok szerint. Ez pedig önmagában sem tesz jót a növénytermesztésnek. Nő a hőhullámos napok száma, és a csapadékeloszlás egyenetlenebb. Míg nyáron 10% is lehet a hiány, ősszel ugyanennyivel lesz több eső a szokásosnál.

Az, hogy eközben a messze földön híres magyar talajt sikerült úgy kizsigerelni, hogy a takarmánynövények jó részét már tejelő állatoknak sem adják, csak tetézi ezt. Ugyanis a hazai takarmány minősége látványosan romlott az elmúlt években. Bár a tömegtakarmányok minősége szezonálisan is változhat, a szénaféléink és lucernaszilázsaink az elmúlt tíz év adatai alapján bizony közepes minőségűek és veszteséget okoznak a gazdaságnak – mondta Orosz Szilvia, az Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. takarmányanalitikai laboratóriumának vezetője.

Mérési adataik és tapasztalataik alapján az Egyesült Államok közepesen szigorú szabályozásán nem menne át a mi átlagos minőségű lucerna- és réti szénánk, azokat termelő teheneknek nem adnák, legfeljebb a növendék üszőknek.

„A tejelő teheneknek javasolt, minimum 150 RFV-értékű lucernaszénáink aránya mindössze 9%. Rétiszénáink 4,8%-a éri el azt a minőséget, amit az Egyesült Államokban etetnének a szárazon állókkal, de tejelőnek már nem adnák még a laktáció végén sem. A lucernaszilázsok és szenázsok RFV-értéke sem volt ideális az elmúlt tíz év során. Az átlagérték 142, a tartomány: 132–151, a minőség pedig közepes” – mondja Orosz Szilvia.

A takarmány minősége az állatjóléten túl meghatározza az emberi fogyasztásra szánt hús, tojás és tej minőségét. Tápanyag hiányában kevésbé lesz szapora az állat, felléphetnek betegségek is. A helytelenül tárolt takarmánytól megbetegedhet és elhullhat a jószág. „Termeléscsökkentő hatású lehet, ha gyenge táplálóértékű, fás, elöregedett a takarmány. De okozhat betegséget is, ha gombatoxinok vannak benne, penészes, vagy rosszul erjedt” – figyelmeztet Orosz Szilvia.

Hiábavaló adottságok

A szakember szerint Magyarországon minden adott ahhoz, hogy jó minőségű takarmányt lehessen előállítani. Elmondása szerint jó hozamokkal megterem a silókukorica, lucerna, rozs, tritikálé, olaszperje, BMR-cirok, szudáni fű, mohar, és a feldolgozáshoz szükséges géppark is megfelelő. Az, hogy a tömegtakarmány mégis problémás minőségű, a szélsőséges időjárás mellett a rossz betakarítási gyakorlat számlájára is írható.

A szakértő szerint a lucernaszéna minőségi problémáit több technológiai gond összessége okozza. Például a betakarítás időpontjának rossz időintervallumot választanak a gazdák, és gyakran el is késnek vele. Nem ritka, hogy a növényt öregen, virágzás közben kaszálják. Emellett az elöregedő, sokszor hiányos géppark rendszerszintű probléma: a gépek gyakran nincsenek időben felkészítve a szezonra. Szükséges lenne a megfelelő időgazdálkodás, tervezés meg persze a gépcserék és szervizelések is.

Erre adnának megoldást a modern, automatizált betakarítógépek és a gépesített, automatizált vállalkozások üzemeltetése, fenntartása. A magyar gazdaságok zömét modernizálni kell, valószínűleg ezt ismerték fel, amikor kiírták a 2024-es, soha nem látott keretösszegű ÁTK-pályázatot. Az 5,7 milliárd forintból jut majd géppark felújításra is, és az állatjóléti törekvésekért kvázi piros pont jár majd az elbírálás során.

Ez persze kevés a takarmány állomány javításához. „A szár és a levél száradási üteme eltér egymástól, sok levél lepereg a szénakészítés közben. A szántóföldi műveletek során, mivel pereg a lucerna levele, hajnalban, vonódottan kellene mozgatni és bálázni” – mondja Orosz Szilvia.

Szakemberhiány és szárazság

Gond van a szakértelemmel is. A munkaműveletek irányítása tapasztalatot igényel, Orosz szerint pedig egyfajta elöregedés is megfigyelhető a szakmában. A fiatalok számára részint vonzó lehet az olyan új technológiák alkalmazása, mint a precíziós gazdálkodás és a vele járó csökkenő munkavégzési monotonitás, és ez nagyon fontos. Mivel a precíziós gazdálkodással hatékonyabb, pontosabb lehet a termelés, nemcsak a munkavégzés válik könnyebbé, hanem megjelennek az új generációs gazdák.

„A legnagyobb baj az lesz a jövőben, hogy nincs elegendő szakember utánpótlás sem közép-, sem felső vezetői szinten” – tartja a laboratórium-igazgató. Hozzáfűzi, hogy a jobb minőség elérésében is segíthetnek az új technológiák, amik csökkentik a veszteségeket, javítják a fenntarthatóságot.

„Emellett mindig probléma az időjárási kockázat” – emeli ki Orosz. „Bár az éghajlatváltozás okozta károkat némileg lehet mérsékelni. A klímastratégia első számú lépése, hogy a kieső takarmányokat helyettesítőkkel pótolják. Persze nem elhanyagolható, hogy a tejelő tehén »hatékonyságát« az alternatívák ne csökkentsék. A beltartalmi értékre tehát kritikusan figyelni kell a helyettesítés során.”

„Ki kell küszöbölni a nyári meleg hatását és a szárazságot, mégpedig az őszi vetésű, kora tavaszi betakarítású növényekkel. Jó, ha szárazságtűrő növényeket vetünk tavasszal, például ott a korszerű BMR-cirok. A szántóföldön nyaranta bekövetkező hőstressz okozta kárt nem tudjuk hatékonyan csökkenteni, legfeljebb mérsékelni a silókukorica vagy lucerna esetében. Az öntözés talán az egyetlen igazán hatékony megoldás, de kiépítése összefogást, tervezést, befektetést és időt igényel. Persze van más lehetőség, mert lehet támogatni a növény ellenálló-képességét, és feladatunk az okszerű talajművelés is a talaj vízkészletének megtartása érdekében. Ám ezek egy súlyos aszály és hőstressz esetén nem mentik meg a növényállományt” – szögezte le.

A teljes cikket a HaszonAgrár magazin májusi számában találják.


Ne hagyd ki!