Beértek az eddigi agrárfejlesztések, az agrárexport is egyre nő, ahogy a feldolgozott termékek kivitele is, 2025-ben pedig újabb beruházási hullám indulhat. Nagy István agrárminiszter adott interjút a Haszon Agrár-nak.
Hogy állnak az agrárpályázatok?
Nagy István: 2024-ben kezdtük kiírni ennek a támogatási ciklusnak az agrár- és vidékfejlesztési pályázati felhívásait. Óriási az érdeklődés, a kertészet, az állattartás és az élelmiszer-feldolgozás beruházásait segítő konstrukciókra összesen 1777 milliárd támogatási igény érkezett be. Ez egy fantasztikus érték, komoly jövőképet sugároz és azt az erőt, hogy a vállalkozások képesek odatenni ennek az igénynek a másik felét. Megindult ezeknek a pályázatoknak a feldolgozása, a sok ezer kérelem feldolgozása komoly feladat az intézményeknek, de megfeszített erővel dolgoznak rajta. Ekkora igény mellett látszik, mennyire fontos, hogy igyekszünk egyensúlyt teremteni a kisebb és a nagyobb agrárvállalkozások között, az elkülönített felhívások révén elkerüljük, hogy egymással versenyezzenek a forrásokért. Korábban azt tűztük ki célul, hogy 2030-ra elérjük a 15 milliárd eurós exportteljesítményt. Nos, ez már idén meglehet. A korábbi beruházási ciklus fejlesztései termőre fordultak, megnövekedett az export. Kedvezően változott az alapanyag és a feldolgozott termékek kivitelének aránya, mostanra már 72 százalékban feldolgozott termékeket exportálunk. A hozzáadott értékkel, jövedelmezőséggel kapcsolatban sokkal jobb pozícióban vagyunk, mint amibe belekényszerített bennünket a történelem és a korábbi, elhibázott agrárpolitika.
Mit ért ez alatt?
N. I.:Azt, hogy 1990-től, miután az akkori kormányzat privatizálta a feldolgozóipart, a külföldi tulajdonosok nem fejlesztették, hanem bezárták, lebontották a feldolgozóüzemeket. Ennek hatására az egész hazai agrárgazdaságot visszatolták az alapanyag-termelői szintre, aminek következtében a jövedelmezőségi viszonyok is katasztrofálisan alakultak. A magyar mezőgazdaság unióhoz viszonyított hektárra jutó jövedelmezősége 2010-ben az EU értékének mindössze 53 százalékát érte el.
Most mennyi?
N. I.: Az elmúlt évben már 67 százalék volt, és a tendencia növekvő, akárcsak a mezőgazdasági termékek feldolgozottsági szintje. De visszatérve a hibás lépésekre, bűn és hiba volt az első európai uniós források elosztásának módja is. Az akkori szocialista-liberális kormány ugyanis a forrásokat nem gazdaságélénkítésre, a versenyképesség fokozására, hanem inkább jövedelempótló támogatásokra fordította. A lengyelek az uniós források segítségével a gazdaságélénkítést választották, kiépítették hűtő-, tároló- és feldolgozókapacitásaikat. Aztán mindenki ledöbbent, hogy februárban volt lengyel krumpli, márciusban lengyel alma, és a lengyel gazdaság elfoglalta európai piacait, mi meg bent ragadtunk az alapanyag-termelésben. Ebben persze segít nekik a négyszer akkora országméretük, ami stabilabb alapot ad az exportpiaci tevékenységekhez.
Közben a fogyasztói szokások is megváltoztak, nem mázsaszám vettük a krumplit, hanem kilónként, aztán darabonként, ma meg már pucolva, felvágva, elősütve. A magyar mezőgazdaság sokáig nem volt erre a változásra berendezkedve. Ezen változtattunk és túlzás nélkül történelminek nevezhetem azt a döntést, hogy a magyar kormány, a Covid világjárvány, a visszatérő súlyos aszályos időszakok és a szomszédunkban zajló háború idején a magyar agráriumot és élelmiszeripart stratégiai pozícióból nemzetbiztonsági szintre emelte. Sőt, a vidékfejlesztési források nemzeti társfinanszírozását maximális szintre állította be, az unióban egyedüliként.
Forintosítva ez mit jelent?
N. I.: Agrár- és vidékfejlesztési programokra ebben a tavaly kezdődött támogatási ciklusban összesen 2900 milliárd forintot fordíthatunk, ebből az uniós rész csak 600, a nemzeti költségvetésből mellétett finanszírozás pedig 2300 milliárd. Ezzel tudjuk ledolgozni a hátrányunkat és ezért hiszem, hogy 2030-ra Európa élvonalában lesz a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar.
De ez nem lehet csak hit kérdése.
N. I.:Nem is az, erre szolgálnak bizonyítékul a beadott pályázatok.
No de a túligényléseket ki lehet fizetni? Lesz rá forrás?
N. I.: A 2900 milliárd forintból 1500 milliárd forint a beruházásokra rendelkezésre álló összeg, ez óriási tétel, és ezt kell a legjobban felhasználni. A 80%-os nemzeti társfinanszírozással maximális mértékben kitágítottuk a lehetőségeinket. A Vidékfejlesztési Program keretében megvalósult és éppen megvalósítás alatt álló, valamint a mostani felhívás keretében támogatásra kerülő projektek szinte az egész magyar állattenyésztési ágazat megújítását jelentik. És most éppen stratégiai pillanatban vagyunk, mert tőlünk nyugatabbra éppen leépítik az állattenyésztést, és ebbe a piaci résbe mi be akarunk törni. Korszerűsítéssel, kapacitásbővítéssel olyan versenyképességi pozícióra tudunk szert tenni, ami hosszú távon megalapozza a magyar mezőgazdaság jövőjét.
Fotó: Haszon Agrár
A sertéstartás nyugatról keletre helyeződik át. Ezt a minisztérium is érzékeli?
N. I.:Sőt támogatjuk, főleg, hogy a feldolgozóktól olyan visszajelzéseket kapunk, hogy meg akarják duplázni a termelést, új műszakot akarnak indítani. És ez igaz a baromfira is. Ennek alapján mondhatom, óriási fejlődésnek nézünk elébe. De a kisebb ágazatok is szépen jönnek felfelé, a nyúltenyésztők is megduplázzák lassan a kapacitásaikat, tojástermelésben is 80-85 százalékban vagyunk önellátók, a juhágazat is fejlődésnek indulhat, mert huszonöt évre bérelhetnek legelőt a juhászok, és ilyen intervallumban már megéri fejleszteni. És kell is, mert kereslet van, hiszen egyre inkább változik az európai kontinens lakosságának összetétele, így a fogyasztói szokások is.
Ha a nagy cégek fejlesztenek, dupláznak, nem lesz túl nagy a koncentráció, nem összpontosul túl nagy „erő” a kezükben?
N. I.: Ha egy nagy cég „duplázódik”, akkor nem csak a vagyona duplázódik, hanem az általa szervezett integráció is. Abban pedig már termelők, kicsik és nagyok is vannak. Az integráció sok előnnyel jár, többek között finanszírozási segítséggel, szakértői tanácsadással, olcsóbb inputanyagokkal, kiszámítható felvásárlással. Az üzemméret egyébként lényeges kérdés, de a kis- és a nagy méret közötti különbségre az együttműködés, az integráció adja a megoldást, mert megszünteti a méretbeli hátrányokat.
Az idei évet hogyan értékelné?
N. I.:Ha az idei évről beszélünk, azt két részre kell bontani. Az idei nyárról általánosan elmondható, hogy egészen június közepéig – az ország néhány részét kivéve, melyek nem kaptak elegendő csapadékot már az év elején sem – relatíve jó csapadékmennyiséggel volt ellátva. Ezután jött a július, amely lényegében szinte semennyi érdemi csapadékot nem hozott, és olyan hőhullámokat hozott, amelyek a hőségnapok számát megsokszorozták. Ha a szántóföldi növénytermesztést nézzük, az extrém meleg a nyári aratás után érkezett meg, tehát így érdemben nem volt befolyással a kalászosok betakarítására. Nem úgy az őszi betakarítású kultúrákra, mondjuk kukoricára vagy a napraforgóra vagy éppen az almára ezek esetében az aszály komoly kihatással van mind a mennyiségre, mind a minőségre.
Éppen ezért a gazdák saját bőrükön tapasztalják, hogy új növényi kultúrákat kell bevonniuk, mert a kukorica termesztése kockázatossá vált. Itt van például a szója, amelynek kiemelkedően nőtt a termőterülete és a ciroktermesztési kedv is fellendült. Jól prosperált a primőrágazat, paprika, paradicsom, és ebben továbbra is nagy potenciál van. De a siker kulcsa itt is az integráció, amit a FruitVeb mint szakmaközi szervezet igyekszik velünk együtt előmozdítani a szektorban.
Az interjút teljes terjedelmében a Haszon Agrár 2024-es decemberi számában találjátok. Keressétek az újságárusoknál!
