A lombtrágyázás valamennyi növénykultúrában elterjedt tápelem-utánpótlási technika. Bár minden termelő hallott már róla, sőt sokan alkalmazzák is, azonban nézzük meg közelebbről, hogy valójában mit is jelent, miért van rá szükség, hogyan célszerű kivitelezni.
Lombtrágyákkal elsősorban mikroelemeket (Cu, Zn, B, Mn, Mo, Fe) pótolunk, de alkalmasak átmeneti makroelem-felvételi problémák megoldására is. Például tenyészidőben fellépő makroelemhiány esetén az áttelelés segítésére, a gyengén áttelelt állomány megerősítésére stb. (Genezis Pétisol PK-dús, Genezis Pétisol P + B).
Mikroelemek tekintetében akár a növény teljes szükséglete is kielégíthető levélen keresztül, azonban a makroelemek (N, P, K, Ca, Mg, S) tekintetében ez már nem lehetséges. Hogy miért? A válasz egyszerű. Míg mikroelemekből a növény 10 g és 3 kg közötti mennyiséget vesz fel hektáronként, addig makroelemekből 20–300 kg-ot.
Ezt a makroelem-mennyiséget a növény nem képes a levelén keresztül felvenni, ugyanis a levélen keresztüli tápelemfelvétel meglehetősen korlátozott. Ugyanakkor jó kiegészítője lehet hiánytünet vagy növényvizsgálaton alapuló makroelemhiány esetén a talajon keresztüli trágyázásnak, még úgy is, hogy az nem helyettesítheti a szakszerű NPK- alap-, starter- és fejtrágyázást.
A levélen keresztüli növénytáplálás (levéltrágyázás, lombtrágyázás) létjogosultságát jól mutatja, hogy a legtöbb tápelemet a növény jóval hatékonyabban veszi fel levélen keresztül, mint a talajból. Az 1. táblázatban szereplő adatok szerint például a mikroelemek közül a cinket tizenkétszer, a mangánt húszszor-huszonötször, a bórt harmincszor hatékonyabban tudjuk pótolni levélen keresztül, mint a talajtrágyákkal.
Fotó: Nitrogénművek Zrt.
Természetesen ez igaz a makroelemekre is; ott ötször–negyvenszer hatékonyabb a levélen keresztüli felvétel.
A levélen keresztüli növénytáplálás nagy előnye, hogy az így kijuttatott tápanyagok felvehetőségét nem befolyásolják olyan tényezők, mint a talaj nedvességtartalma, pH-ja, tömődöttsége stb. Ráadásul a levéltrágyázás serkenti a növény gyökéren keresztüli tápanyagfelvételét. Mivel a talajon keresztüli tápanyagfelvételt leginkább korlátozó tényező – az alacsony felvehető tápanyagtartalmon kívül – a talaj alacsony nedvességtartalma (hiszen a növények vízben oldott ionos formában vesznek fel tápelemeket a talajból), a legnagyobb lombtrágyahatást (lombtrágyázás okozta termésnövekedést) száraz évjáratokban, aszályos években, alacsony talajnedvességi állapotban érhetjük el.
Akár makro-, akár mikroelem levélen keresztüli pótlásáról beszélünk, mind a dózist, mind annak hatóanyag-tartalmát, a kijuttatott hatóanyag-mennyiséget és a kijuttatás időpontját célszerű növényvizsgálatra alapozni. Ez nem egy „újabb pénzkidobás”, hanem az okszerű, hatékony és költségtakarékos lombtrágyázás alapja. A lombtrágya helyes megválasztása a siker első lépése.
Fotó: Nitrogénművek Zrt.
A megfelelő időzítésnek nincs naptári időpontja. Ezt mindig a növény fejlettségi foka, a tápelem, illetve az időközben megjelent hiánytünet dönti el. Ha látjuk a hiánytünetet, akkor már késő, azonban az azonnali lombtrágyázással a további terméscsökkenés megelőzhető! A növények többsége a legtöbb mikroelemet az intenzív vegetatív növekedés kezdetétől igényli, ezért célszerű úgy megválasztani a kijuttatási időpontot, hogy például a búza esetében a bokrosodás végére, kukorica, napraforgó esetében a 6–8 leveles állapotra essen. Ekkor már elég nagy a felvevőfelület, és a permet jól befedi a levelet, alig megy a talajra.
Nagyobb hiány esetén természetesen egy későbbi időpontban is célszerű elvégezni a lombtrágyázást, mert egyetlen alkalommal tetszőleges mennyiségű hatóanyag nem juttatható ki. Ugyanakkor olyan tápelemek esetén, mint a bór, mely amúgy is nehezen vándorol a növényben, az optimális kijuttatási időpont (hacsak korábban nem jelent meg hiánytünete) a közvetlenül virágzás előtti állapot (kalászolás, címerhányás, csillagbimbós állapot). Az adott napon belüli legmegfelelőbb napszak kiválasztása ugyancsak fontos. Ha lehet, akkor a levegő hőmérséklete ne legyen 25 Celsius foknál magasabb, és a relatív páratartalma lehetőleg 60% felett legyen. Ekkor érhetjük el a legnagyobb hatékonyságot.
A termékmegválasztás szintén fontos kérdés. Ez sem egyszerű, hiszen sok termék van a piacon. Az általános álláspont szerint a kelatizált (kelátos) lombtrágyák felvétele hatékonyabb, illetve az időjárás viszontagságainak kevésbé kitett, mint az egyszerű sóoldatoké. Az egyszerű sóoldatok a levél felületéről nehezebben, kisebb mértékben jutnak be a növény szervezetébe, mint a kelatizált termékek, ezért felszívódásuk, hasznosulásuk is gyengébb.
Ha a lombtrágyázást helyesen végezzük, akkor még az országos átlagnál magasabb búza- és kukoricahozam esetén is legalább 10% termésnövekedést lehet elérni, nem is beszélve a minőség javulásáról (nyersfehérje, sikér, sütőipari érték, olajtartalom). Ez az esetek többségében 0,5–1 t/ha közötti hozamnövekedést, de extrém esetben ennek akár kétszeresét is eredményezi!
Ha csak 50 000 Ft/t felvásárlási árral számolunk, ez akkor is 25 000–50 000 Ft/ha többlet árbevétel, melyből levonva a lombtrágya 5 000–10 000 Ft/ha költségét 15 000–45 000 Ft/ha többlet jövedelmet biztosít! Így ez a leghatékonyabb hozamnövelő beavatkozás! (x)
