Milyen sebességgel terjed a precíziós gazdálkodás?
M. G.: Mind a precíziós gazdálkodás, mind az agrárdigitalizáció gyorsuló ütemben terjed. A gazdaságosság elvárása mellett van egy környezeti irányból érkező kényszere is a gazdálkodóknak, hogy bevezessék a precíziós, illetve az adatelemzésen alapuló gazdálkodást.
Miért?
M. G.: Mert a 2022-es aszály ráébresztette a gazdálkodókat, hogy átgondolják: egyes növények termeszthetők-e bizonyos területen. Az Alföldön öntözés nélkül nagyon nehéz lesz a növénytermesztés, ez biztos. Ez a környezeti nyomás, másrészt megjelentek olyan pályázatok, amelyek lehetővé tették az eszközbeszerzést a precíziós gazdálkodáshoz. Bár ezt sokan csak géppályázatnak tekintették, de tény, hogy megfelelő eszközök nélkül nem lehet elkezdeni a precíziós gazdálkodást, illetve megvalósítani az agrárdigitalizációt. A valódi digitalizációval kevesen foglalkoztak, ezért az új pályázattól azt várjuk, hogy nagyobb hangsúly kerül azokra a megoldásokra, amelyek valóban digitalizált gazdaságot hoznak létre. Másrészt – és ez nagyon fontos – kell, hogy oktatáson vegyenek részt az emberek.
Miért fontos az oktatás?
M. G.: Mert cégvezetői, döntéshozói szinten kell szemléletváltás ebben a kérdésben. Egyrészt kell, hogy a cégvezetők adatalapú, digitalizált rendszerekben kezdjenek el és tudjanak is gondolkodni, másrészt egy gazdaságban minden egyes embernek látnia és értenie kell, hogy a precíziós megoldások a döntéshozatalt segítik, és ebben mindenkinek nagyon fontos szerepe van.
Mennyire lehet elválasztani az agrárdigitalizációt a precíziós gazdálkodástól?
M. G.: Van a kettő között egy szinonima jelleg. Egymásra épül ez a két dolog, a digitalizáció kell a precíziós gazdálkodás megvalósításához. Azt látjuk, hogy a szántóföldi növénytermesztésben – sajnos – sok olyan gazdaság van, amely jól felszerelt, de nem használja ki a technológia által biztosított előnyöket, lehetőségeket. A technológia sokszor előrébb jár, mint a gazdálkodók szemléletmódja.
Ezzel vissza is tértünk az oktatáshoz, hogyan lehetne azt erősíteni?
M. G.: Az oktatás elindult, van tanulási lehetőségük a gazdálkodóknak. Bár azt látjuk, hogy a reguláris képzésekre egy cégvezető nem fog visszaülni három-öt évre, a hazai agráregyetemek mindegyike elindult ebbe az irányba, ami jó. Emellett nagyon népszerűek a szakmérnökképzések, amelyek hetedik éve folynak az országban. Vannak továbbá olyan projektek, amelyek célja emelni a gazdálkodók képzési szintjét. Az egyik ilyen a Digitális Agrárakadémia, illetve a DAA plusz, itt az elsődleges feladat a gazdálkodóknak szükséges modern tudásanyag összegyűjtése, elérhetővé tétele. Emellett elindult egy uniós projekt, az Agrár-EDIH (Európai Digitális Innovációs Központok,European Digital Innovation Hub), aminek az a lényege, hogy egyénre, saját gazdaságukra szabott tudáshoz juttatja a gazdálkodókat, segít a digitalizációhoz szükséges helyes döntések meghozatalát. Itt nincs egy konkrét képlet, mert mindegyik gazdaság egyéni, egyéni a gépesítettsége, az üzemszervezése, a termelési szerkezete, ezért a szaktanácsot mindig finomhangolni kell.
Milyen irányai vannak a precíziós gazdálkodásnak?
M. G.: Gépesítettségben bár jól állunk, mindig új technológiák jönnek. Most az élő munkaerő kiváltása fontos, ennek eszköze lehet a robotizáció. A fejlesztők a kézimunkát váltanák ki, és azokat a tevékenységeket, amelyekre nehéz munkaerőt találni. A növényvédelem kulcskérdés az EU-ban, itt a robotizációra már látunk jó példákat. De ugyanennyire fontosak a gazdálkodó életét megkönnyítő kényelmi szolgáltatások, amelyek itthon is viszonylag gyorsan elterjedtek. Ilyen például az automata kormányzás. Egy szinttel feljebb, a valódi precíziós megoldásoknál már bizonytalanabbá válik a legtöbb magyar gazdálkodó.
Miért?
M. G.: Mert eddig, és ez egyébként világtrend, mechanikusan minden megoldható volt. Ma már a gazdálkodásban megjelent az elektronika, amihez kevesen értenek, és nem tudják a felhasználók olyan gyorsan átvenni a fejlesztéseket, mint ahogy azok megjelennek. Alaptudás kéne legyen az információs technológia, amiben nagyon el lehet veszni, elég, ha csak a különböző adatformátumokra gondolunk. Olyan fileformátumokba gyűjtjük az adatokat, amelyek a gazdálkodónak semmit sem mondanak, nem ismeri azokat. De ezeket az adatokat is értelmezni kell, le kell fordítani azokat a térinformatika nyelvére, abból térképet kell formálni, amit már tud használni a termelő. Ehhez szakember kell, aki vagy kívülről érkezik, tanácsadóként vagy cégen belül kell kiképezni vagy alkalmazni valakit. Itt komoly rést látunk, nagyon kevesen vannak, akik az agráriumot és az informatikát is értik, mindezt ráadásul magas szinten.
Képeznek már ilyen szakembereket az egyetemek?
M. G.: Látják a hiányt, elindultak az agrárdigitalizációs képzések. Bizonyos gazdasági méret felett már megéri ilyen szakembert alkalmazni és az agronómus válláról levenni ezt a terhet. Szinte természetes, hogy ezt a munkakört fiatalok töltik be, akik értik az agráriumot és az informatikát is, ez pedig óriási lehetőség nekik, akárcsak a hölgyek számára, hiszen ez nem fizikai munka, ugyanakkor precizitást igényel.
Van olyan területe a mezőgazdaságnak, ahol kifejezetten gyorsan terjed a precíziós gazdálkodás vagy inkább egy szinten áll, mozog minden?
M. G.: Azoknál a cégeknél, ahol nem küzdenek tőkehiánnyal, van fejlesztés. Ha a precíziós folyamat elején tartanak, akkor gépfejlesztések vannak, ha előrébb, akkor az informatikai fejlesztésen van a hangsúly. Tapasztalataim szerint egyre többen ismerik fel az informatikai fejlesztések és az általuk biztosított előnyök értékét, hasznát, hiszen az adatok megfelelő elemzésével akár gazdaságokat lehet megmenteni a csődtől.
Az esetlegesen még bizonytalankodókat mivel győzné meg a digitalizáció és a precíziós gazdálkodás fontosságáról, előnyeiről?
M. G.: Szerintem ma más senkit nem kell győzködni erről.ma más senkit nem kell győzködni erről. Azt viszont fontos kiemelni, hogy a digitalizáció sokirányú. Most például a különböző naplók kitöltésének időszakában járunk, amelyek kötelező elemek, de lehet, hogy csak a statisztikát szolgálják és nem a digitalizációt elősegítő adatszolgáltatást. A precízióhoz és a digitalizációhoz azonban nem a kötelező elemeket kell megismertetni a gazdálkodókkal. Nekik és a cégekben a döntéshozóknak az agronómiai szemléletű digitalizációt kellene megismerni, ezt kell megtanulni. De ez, és ezt szeretném kihangsúlyozni, nem fog menni, oktatás nélkül nem lehet ezeket a rendszereket használni. Kell ehhez gyakorlat és sok próbálkozás, ki kell tapasztalni a gazdaságoknak, hogy a sok megoldás és lehetőség közül számukra melyik az optimális. Ha megvan, meglesz a kellő gyakorlat, az látványosan előre lendíti a gazdaságokat. A digitalizáció nagyon fontos, de azt tanulni kell. És mivel annyit fejlődik az agrárium műszaki és technológia háttere, ezt a tudást, időről-időre frissíteni, fejleszteni kell.
Az interjú teljes terjedelmében a Haszon Agrár magazin márciusi számában olvasható.
