Bár a délnyugati országrészben kellően nedves a talaj, az ország többi részén, főleg a Tiszántúlon hetek óta alig esett, a talaj csontszáraz, a nyári növények egyre jobban szenvednek az aszálytól. A kalászosoknak és a repcének már nem segítene a csapadék, az őszi árpa betakarítása már sokfelé be is fejeződött.
Így áll a szántóföldi növénytermesztés hazánkban
Az őszi árpa a teljes érés fenológiai fázisában jár, egyre többfelé be is fejeződik az aratása. Az őszi búza és a repce is érik. A keleti országrészben erősen megviselte az őszi vetésű növények állományait a virágzás és szemfejlődés időszakában bekövetkezett aszály, az érést pedig felgyorsítja a forró, száraz időjárás. Ez a termés minőségében és mennyiségében is megmutatkozik majd. A Dunántúlon ebben a két kritikus fenológiai fázisban kaptak esőt az állományok, arrafelé kedvezőbb a kép – írja a met.hu.
A napraforgó és a kukorica is vegyes képet mutat: a Dunántúlon, főleg délnyugaton szépen fejlődnek az állományok, a talajban van elegendő nedvesség, így a meleg, napos idő kedvező. Keleten azonban szenvednek, alig fejlődnek az állományok az aszálytól, a szombati zivatarlánccal érintett területeken, sajnos csak kisebb körzetekben, átmenetileg enyhült az aszályhelyzet. Miskolc térségében, amely terület nem tartozik a legaszályosabb részek közé, vannak egészen szép 130-140 cm átlagmagasságú kukoricatáblák, és mellettük 30-40 cm-esek furulyázó levelekkel. Az állapotot tehát a fajta, a vetési idő és az agrotechnika is nagyban befolyásolja. A napraforgó Miskolc térségben még aránylag bírja, de vannak ebben is különbségek. A talaj a június 22-i vizsgálataink szerint a búzatáblában a fölső fél méteres rétegben csontszáraz és „beton kemény”, a kukorica talaja a fölső 15 cm-en szintén teljesen száraz, de alatta még van némi nedvesség.
A kukoricatermesztésben használatos 10 fokos bázishőmérséklettel április 1-től számolt hőösszegek jelenleg többnyire 580 és 670 foknap között alakulnak. A nagyobb értékek a délkeleti, az alacsonyabbak az északi és nyugati országrészre jellemzőek. Az idei értékek a sokéves átlagnak megfelelőek, a tavalyinál pedig 80-120 foknappal magasabbak, (a 2021. év a hűvös májusáról is emlékezetes). Ez azt jelenti, hogy a növények fenológiai fázisai a tavalyinál másfél-két héttel korábban, az ilyenkor szokásosnak megfelelő időben következnek be.
Forró, aszályos idő
Az elmúlt egy héten hétfő estétől szerda reggelig főként a nyugati országrészben fordultak elő kisebb záporok, zivatarok. A csütörtökre virradó éjjel a délnyugati, déli részeken egy kiterjedt zivatarzóna haladt végig, nagy területen okozva 10-40 mm csapadékot, szombaton pedig a Gyöngyös-Mórahalom vonalban alakult ki egy zivatarlánc (helyenként felhőszakadással), hazánk nagyobb része azonban szárazon maradt.
Május végén, június elején a Dunántúlt, illetve az Alföld nyugati, délnyugati tájait még jelentős esők öntözték, így arrafelé az elmúlt 30 nap csapadékösszege helyenként még számottevő többletet mutat az ilyenkor szokásos értékekhez képest. A csapadék területi eloszlásában megfigyelhető nagy különbségek tükröződnek a talajok nedvességtartalmában is.
Az elmúlt napok során a Dunántúlon is sokat száradtak a talajok, a Győr-Szeged vonaltól északkeletre egyre nagyobb területen csökken a kritikus 40 százalék alá a nedvességtartalom a fölső fél méteres talajrétegben a növények számára hasznosítható vízmennyiség arányában. A keleti országrészben ez az érték már igen nagy területen a 30 százalékot sem éri el, ami nagyfokú aszályt jelent. Az alsóbb talajrétegek vízhiánya is egyre fokozódik, a felső egy méteres rétegből keleten 110-140 mm, de a Dunántúlon is egyre nagyobb területen 100 mm-t meghaladó csapadék hiányzik a telítettséghez képest.
A hőmérséklet csúcsértéke hétfőn 31 és 36 fok között alakult, majd keddre egy hidegfront mögött mintegy 5-8 fokkal visszaesett a hőmérséklet. Ezt követően a maximumok újra 30 fok közelébe emelkedtek.
