A talaj sokfelé csontszáraz a keleti országrészben, növények szenvednek az aszálytól. A kalászosoknak és a repcének már nem segítene a csapadék, az őszi árpa betakarítása a szokásos idő előtt elkezdődött. A Dunántúlon korábban nagy mennyiségű csapadék hullott, arrafelé van nedvesség a talajban, sőt ma reggelre a terület egy része újra megázott.
Így áll a szántóföldi növénytermesztés hazánkban
Az őszi árpa a teljes érés fenológiai fázisában jár, megkezdődött az aratása. Az őszi búza és a repce is érik. A keleti országrészben erősen megviselte az őszi vetésű növények állományait a virágzás és szemfejlődés időszakában bekövetkezett aszály, az érést pedig felgyorsítja a forró, száraz időjárás. Ez a termés minőségében és mennyiségében is megmutatkozik majd. A Dunántúlon ebben a két kritikus fenológiai fázisban kaptak esőt az állományok, arrafelé kedvezőbb a kép – írja met.hu.
A napraforgó és a kukorica is vegyes képet mutat: a Dunántúlon szépen fejlődnek az állományok, a talajban van elegendő nedvesség, így a meleg, napos idő kedvező. Keleten azonban szenvednek, alig fejlődnek az állományok az aszálytól. Miskolc térségében, amely terület nem tartozik a legaszályosabb részek közé, vannak egészen szép 130-140 cm átlagmagasságú kukoricatáblák, és mellettük 30-40 cm-esek furulyázó levelekkel. Az állapotot tehát a fajta, a vetési idő és az agrotechnika is nagyban befolyásolja. A napraforgó Miskolc térségben még aránylag bírja, de vannak ebben is különbségek. A talaj a június 22-i vizsgálataink szerint a búzatáblában a fölső fél méteres rétegben csontszáraz és „beton kemény”, a kukorica talaja a fölső 15 cm-en szintén teljesen száraz, de alatta még van némi nedvesség.
A kukoricatermesztésben használatos 10 fokos bázishőmérséklettel április 1-től számolt hőösszegek jelenleg többnyire 520 és 600 foknap között alakulnak. A nagyobb értékek a délkeleti, az alacsonyabbak az északi és nyugati országrészre jellemzőek. Az idei értékek a sokéves átlagnak megfelelőek, a tavalyinál pedig 100-140 foknappal magasabbak, (a 2021. év a hűvös májusáról is emlékezetes). Ez azt jelenti, hogy a növények fenológiai fázisai a tavalyinál másfél-két héttel korábban, az ilyenkor szokásosnak megfelelő időben következnek be.
Keleten tovább romlik az aszályhelyzet
Az elmúlt egy hétben csütörtökön és pénteken elszórtan, hétfő estétől szerda reggelig pedig főként a nyugati országrészben fordultak elő záporok, zivatarok. Ma reggelre virradó éjjel a délnyugati, déli részeken egy kiterjedt zivatarzóna haladt végig, nagy területen okozva 10-40 mm csapadékot, hazánk nagyobb része azonban szárazon maradt.
Május végén, június elején a Dunántúlt, illetve az Alföld nyugati, délnyugati tájait még jelentős esők öntözték, így arrafelé az elmúlt 30 nap csapadékösszege helyenként számottevő többletet mutat az ilyenkor szokásos értékekhez képest. A csapadék területi eloszlásában megfigyelhető nagy különbségek tükröződnek a talajok nedvességtartalmában is.
Bár az elmúlt tíz nap során a Dunántúlon is sokat száradtak a talajok, de arrafelé a felső fél méteres réteg még jellemzően 40 százalék fölötti nedvességet tartalmaz a növények számára hasznosítható vízmennyiség arányában. Ezzel szemben a keleti országrészben ez az érték már igen nagy területen a 30 százalékot sem éri el, ami nagyfokú aszályt jelent. Az alsóbb talajrétegek vízhiánya is egyre fokozódik, a felső egy méteres rétegből keleten 110-130 mm, de a Dunántúlon is egyre többfelé több, mint 100 mm hiányzik a telítettséghez képest.
A hőmérséklet csúcsértéke a múlt hét második felében jellemzően 25 és 30 fok között alakult, vasárnap emelkedett nagy területen 30 fok fölé, majd hétfőn tovább folytatódott a melegedés, és az idei év eddigi legmelegebb napján a maximumok már 31 és 36 fok között alakultak, és az Alföldön a napi középhőmérséklet is sokfelé meghaladta a 25 fokot. Hétfőről keddre éjszaka egy hidegfront vetett véget átmenetileg a kánikulának, és kedden 5-8 fokkal visszaesett a hőmérséklet.
