Levéltetű, fuzárium: irtó fontos kérdések a növényvédelemben

Enyhe volt a tél, a kalászosok tekintetében mire kellett különösen figyelniük a gazdáknak?

Komáromi Lilla: Nem lehet csak az idei évre fókuszálni, mert minden esztendő más és más. Az idei ősz és a tél vége csapadékos volt, a bokrosodás szempontjából ez hasznosnak bizonyult a gabonáinkat tekintve. Viszont a temérdek hatóanyag-bevonás (neonikotinoidok, klórpirifosz stb.) miatt nem nyugodhattunk meg a csapadék lehullása után. Aggódhattunk a levéltetvek és a kabócák miatt, amelyek jelentős kárt képesek okozni azzal, hogy vírushordozó vektorként a szántóföldjeinken nagymértékben felszaporodtak. Ennek nyomán a kalászosokban jelentős területnövekedés látható az elmúlt években a vírussal fertőzöttség szempontjából. Sajnos ez nagyarányú terméscsökkenéssel járt, és később is ezt okozhat.

Mi a baj a levéltetvekkel?

K. L.: A levéltetvek igen nagy arányban felszaporodtak a területeinken az elmúlt években, és szívogatják a növényeinkből a nedvességet. Ez még akkora kárt nem is okozna, viszont vírushordozó vektorként jelentős gazdasági kárt képesek okozni. Nem csupán a vírus hordozásával idézik ezt elő, hanem a szívogatás helyszínén a gombabetegségek másodlagos fertőzési forrása is kialakulhat – például egy fuzáriumos megbetegedés vagy egy korompenész, ami egyáltalán nem kívánatos a területeinken. S mivel közel tizenkét éve nem volt kellően hideg telünk, így nem pusztultak el, csak elvonultak pihenni.

A szívogatás és a vírushordozás miatt kell csak fellépni ellenük?

K. L.: Tulajdonképpen ezért a legfontosabb, de figyelembe kell vennünk az előbb említett gombabetegségesek másodlagos fertőzési forrását is. Nem kis problémát okozhat ugyanis a fuzáriumos szemek megjelenése és a terményben maradásuk, hiszen állatra is és emberre is komoly egészségügyi veszélyt jelentenek. Nem elég az ivarszervi zavar és az emésztési problémák kialakulása, minden szervre káros a fuzárium által termelt DON-toxin (dezoxinivalenol, más néven vomitoxin – a szerk.). A gazdaságoknál a csapadék jelentős hiánya évről évre azt eredményezte, hogy a kalászos gabonákat egyre korábban vetik, viszont akkor a tetvek is jóval hamarabb kezdik szívogatni a kalászosokat és sokkal több idejük jut a károsításra. Ezért is fontos, hogy az őszi gomba elleni és gyomirtószerek mellé tegyük be a rovarölőt is. Hiszen elég szűk a hatóanyag-palettánk, és rövid ideig van hatása a területeinken. Sok ismétlésre van szükség az állományok egészségesen tartásához.

Ez dupla nyomás?

K. L.: Igen. De nem elég csupán csak a kémiai növényvédelemre odafigyelni, a harmonikus tápanyagellátásra is nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Sajnos az elmúlt években a műtrágya árának drasztikus drágulása azzal járt, hogy a gazdálkodók ezen spórolnak a legtöbbet. Sok esetben az éppen elégséges mennyiséget juttatják ki – vagy még azt sem –, miközben a vetés előtt kiszórt tápanyagokkal alapozzuk meg a növényünk teljes tenyészidőszakra szükséges tartalékainak legnagyobb részét. A harmonikus tápanyagellátás és -felvétel nagyban megalapozza az egészséges, ellenállóbb növényállományt. Ez ugyanúgy működik, mint az embernél: ha fel van töltve vitaminokkal, jó lesz az ellenálló-képessége.

A gyenge növény az egyenlő a betegesebb növénnyel?

K. L.: És a kisebb terméssel, alacsonyabb bevétellel, ez ördögi kör. A visszajelzések szerint ősszel kevés alapműtrágyát adtak a gazdák, sokan úgy voltak vele, hogy csak elvetnek, aztán majd aratnak. Sokan visszatértek az intenzívről az extenzív növénytermesztésre. Termelni kell, de túlélni is.

Ennek meglesz böjtje, nemde?

K. L.: Nem is kicsi. Egyre jobban érződik a közepes területtel rendelkező gazdaságokban is az átállás az extenzívebb termesztésre.

Mi lesz ennek a következménye?

K. L.: Sokan fel fogják adni, eladják vagy bérbe adják a földjeiket. Sok kisebb termelő a pozitív nullát sem képes kigazdálkodni. Úgy, hogy a termény felvásárlási ára messze elmarad a vártnál, az input árak meg az egekbe, és ehhez még hozzájárul egy extrém módon szélsőséges időjárás is.

Mindez a csökkentett termelési költségek miatt?

K. L.: Igen. A gazdaságokban, amivel tudnak spórolnak. De sajnos nem csökken a termelési költség, csak a kijuttatott anyag mennyisége, hisz a megemelkedett inputárak miatt kevesebbet tudnak a gazdák vásárolni. Extrák nincsenek kijuttatva most a területekre, beleértve a biostimulátorokat és a különböző összetételű lombtrágyákat is.

Kezdtük az enyhe téllel, annak kapcsán milyen problémák vannak most a kalászosoknál?

K. L.: Fennmaradtak a levéltetvek, januárban már károsítottak, némely táblán 70 százalékos a fertőzöttség. Megmaradtak a gombabetegségek is. Viszont a hirtelen jött meleg kikalászoltatta az árpát, így áprilisban már májusi állapotok voltak a szántóföldeken. Noha nagy visszaesését most még nem látunk a kalászosoknál, de sárgarozsda-járvány várható, akárcsak tavaly, bár korábban azt mondtuk, ilyen csak hétévente van. Lisztharmattal nem találkoztam, szeptóriával imitt-amott. A vetésfehérítő bogár is kel, és ott van az imágó is.

Hogyan lehet védekezni ellenük?

K. L.: Állománykezeléssel, bár egyre kevesebb hatóanyagot használhatunk ellenük, és emiatt kezd kialakulni a rezisztencia. Emiatt fontos lenne váltogatni a hatóanyagokat. Egyébként nagy szemléletváltásra lenne szükség a szántóföldeken.

Miért is volna erre szükség?

K. L.: Nehéz összefoglalni. Édesapám biogazdálkodó volt, láttam az előnyeit és buktatóit. Ha azt, amit ő csinált a gazdaságában, összefésülnénk a kémiai növényvédelemmel, kezdve attól, hogy mikor vetünk, ha még jobban odafigyelnénk a megfelelőbb vetésforgóra, olyan növénytársulásokat hoznánk létre, amelyek elősegítenék az adott területekre jellemző problémák visszaszorítását. Ha ezt még kombinálnánk a megfelelő növénytáplálással is – beleértve a szármaradványok jelentős visszadolgozását szárbontó baktériumok segítségével –, és így összeállítanánk egy komplex termelési technológiát, amit még szakpolitikait támogatási rendszerbe is bele lehetne helyezni, az nagy előre lépést jelentene a mezőgazdaságnak.

Ez meseszerűen hangzik.

K. L.: Annak, de nem lehetetlen. Csak végre egy csapatként kellene gondolkodnunk!

Új növényeket nem lehet behozni?

K. L.: Nehéz, de egyre többen gondolkodnak azon, hogy mit termeljenek repce és kukorica helyett. A napraforgóval ki vannak békülve, a kalászosokkal már kevésbé, de majd meglátják milyen lesz a felvásárlói piac. Ám a raktárakban nincs hely, mert jön az ukrán gabona.

Mennyire keresik a gazdálkodók az új megoldásokat?

K. L.: Egyre jobban és elsősorban a fiatal generáció, de 40-50 évesek is elindultak ebbe az irányba. Van egy réteg, amely a támogatásért csinál mindent, nos, ez nem jó irány.

Visszatérve a kapásnövényekre, beszélgetésünk idején a napraforgó és a kukorica nagy részét már elvetették. Esetükben milyen évre számíthatunk? Van már talajaszály?

K. L.: Egyes területeken igen. A kukoricák területét viszont nagyon nehezen döntötték el a gazdák.

Mi ennek az oka?

K. L.: Az alacsony felvásárlási ár. Viszont a gabonák és a repcék jóval előrébb járnak a tenyészidőszakukban. Elképzelhető egy korai betakarítás, ami lehetőséget is adhat egy másodvetésre, méghozzá rövid tenyészidőjű kukoricával.

Azért ez lutri.

K. L.: A mezőgazdaságban mindig minden lutri.

Vetés után mire kell figyelni napraforgónál, kukoricánál?

K. L.: A kukoricabarkóra. Hamarosan melegek lesznek, de 25 °C fölött a barkó repül, alatta csak mászik. Ellene a kontaktszerek kevésbé hatékonyak, mert elbújik. Komoly gondokat okoz a napraforgóban, elrágja a talaj alatt a gyökérnyakat, és ez ellen nem lehet védekezni. Van, akinek kétszer-háromszor is vetnie kell a barkó miatt. Kukoricánál annyira nem vészes a helyzet, mert ott csak a felszín felett károsít, és jó tápanyag-ellátottság esetén a tengeri hamar kinő a barkó foga alól. Itt a vaddisznó károkozása jelentős, és egyre több bajt okoz a varjú, kicsipegeti a szemeket. Védekezni viszont nem szabad ellene, mert védett madár.

A repcével mi a helyzet? – hiszen április végére már elvirágozott.

K. L.: Kényszervirágzásba kezdett a nagy meleg hatására. Sok helyen rossz az elágazódás, már kint vannak a becők, tart a szemképződés, június elejére pedig várható az első aratás. Az látszik a táblákon, hogy ahol ősszel kijuttatták a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagot, ott szép az állomány, de ahol nincs elég „energia”, ott fejletlenek a növények.

A repcénél ősszel mire kell figyelni?

K. L.: Itt van egy elég jó csávázószer, egy ciántraniliprol hatóanyagú készítmény, ez sokat segít a védekezésben. Egyébként a repcedarázs álhernyója, a repcebolha és a földi bolha ellen kell védekezni. Az őszi káposztalégy is nagy károkat tud okozni, mert a petéit a repce gyökérnyakába rakja, a kikelt lárvák pedig a repce szárában táplálkoznak. Védekezni ellene csak akkor lehet, ha észrevesszük, az imágó rajzását, ami általában egybeesik a repcedarázséval. Egyébként a német méhészek tüntettek a neonikotinoid tartalmú csávázószerek mellett, mert azok tudták ezt a problémát kezelni. Németországban 3-4 éve emiatt a kártevő miatt lefeleződött a repcetermesztés.

Nagy hévvel beszél a repcéről, miért?

K. L.: Mert az egyik kedvenc növényem, és mert nagyon kell a vetésszerkezetbe. Egy repce után vetett kalászosnál az átlagtermést nézve több mint egy tonnás különbség van a napraforgó előveteménnyel szemben. Nagyon jó elővetemény minden más kultúrának, jó a talajjavító hatása is, de a rovarkártevők miatt nehéz és lassan már veszteséges a termesztése.

Ha megkérdezném, hol kezdődik a növényvédelem, mit mondana?

K. L.: Vetés előtt a talaj-előkészítésnél. Vagy inkább, ahogy egy kollégám mondta, télen, mínusz húsz °C-ban egy üveg bor mellett, amikor az előző öt év eredményei alapján megtervezem a következő öt évet.

Megjelent a HaszonAgrár magazin májusi számában

Szerző: Nagy Ottó