Az őszi kalászosok vetéséhez jó magágyat lehet készíteni

A múlt heti esős időt követően ez a hét száraznak és nagyrészt naposnak ígérkezik. A talaj feltöltődése a nedvességgel rohamosan halad a nagyon csapadékos szeptember hatására. A repce kifejezetten szép állapotban van, és az őszi kalászosok vetéséhez jó magágyat lehet készíteni.


Kedvezően indult a repce vegetációs időszaka

A nyári növények betakarítási munkáit a csapadékos időjárás késlelteti. A kukorica és a napraforgó termése a nyári csapadék függvényében nagyon vegyes képet mutat az egyes országrészek között. Nyugaton, délnyugaton, ahol a nyár első felében még aránylag kedvező volt a talajnedvesség, nem annyira rossz a termés, mint a keleti országrészben, ahol nagy területen egyáltalán nem termett semmi. A kukoricát sokfelé már a nyáron lesilózták. Miskolc térségében többnyire egy-egy cső van a kukoricán, ezek pedig jellemzően rövidek és hiányosan berakódottak. A kukorica mellett helyenként még a napraforgót sem aratták le Borsodban – írja a met.hu.

Az augusztus 20-a óta érkező csapadék hatására a repcét már kellően nedves talajba lehetett elvetni, és azóta is szépen fejlődnek az állományok. Az őszi kalászosok vetéséhez, a jó magágy készítéséhez is megfelelő nedvesség áll rendelkezésre a talajokban. A csapadékos időben azonban a gyomok is gyors növekedésnek indultak, és a gombás megbetegedéseknek is kedvez a megnövekedett páratartalom.

Így alakult az előző napok időjárása

Az előző héten délnyugati áramlással folyamatosan nedves léghullámok érkeztek térségünkbe, így egymást érték a csapadékhullámok hazánkban. Az első hullám még előző vasárnap kezdte öntözni az ország északnyugati harmadát, ezt követően pedig minden nap esett valahol az országban. A délnyugati áramlást szombaton egy északnyugat felől érkezett hidegfront zárta le.

Összességében nagy területen hullott 30-60 mm csapadék az elmúlt napokban, az Alföldön és Sopron térségében esett kevesebb. Az elmúlt 30 napban északkeleten, délnyugaton és délkeleten is meghaladja a lehullott csapadék mennyisége a 100 mm-t, mely jóval több az ilyenkor szokásosnál.

A talaj felszínközeli rétege országszerte telítődött nedvességgel, a legtöbb helyen vizes, sáros. A felső fél méteres talajréteg is nagy területen telített állapotban van, így már a mélyebb rétegekbe is jut a nedvességből, ahol még bőven van helye. A történelmi aszály után tehát a talaj őszi-téli feltöltődése korán megkezdődött, és rohamléptekkel halad.

A borongós, felhős időben többnyire 10 fok körül alakultak a minimumok, napközben a tartósan esős részeken 15, a napos területeken viszont 20 fokig vagy kevéssel a fölé emelkedett a hőmérséklet.

Röviden a szezonról

Késve kezdődött a kukorica vetése az idén. Az április az átlagosnál hűvösebben alakult, és a talajok hőmérséklete csak lassan, a szokásosnál később érte el tartósan a 10 fokos küszöbértéket. Csapadék áprilisban több hullámban is érkezett, de a rekord száraz évkezdet után erre óriási szükség is volt. Május nagy részében csak nagy területi változékonysággal kialakuló záporok öntözték a friss vetést, így az ország jelentős részén a növény számára az optimálisnál jóval kevesebb csapadék hullott, és nagy területen kritikusan szárazzá vált a talaj felszínközeli rétege, ahonnan a kukorica ekkor a nedvességet gyűjtötte. A hónap utolsó hetében a déli, délnyugati országrészben, majd június első dekádjában nyugaton, északnyugaton esett nagyobb mennyiség, miközben keleten tovább száradtak a talajok. A június további része csak délnyugatra hozott komolyabb esőket, az ország nagyobb része szárazon maradt. Júliusban és augusztusban is folytatódott a csapadék egyenetlen eloszlása, szinte csak záporos csapadék hullott, a Dunántúl nyugati részén is egyre kevesebb, keleten viszont alig.

A kritikusnak számító címerhányás időszakában csak az ország nyugati, mintegy ötödrészén állt rendelkezésre elegendő nedvesség a kukorica számára. Keleten sokfelé egyáltalán nem képződtek csövek a növényeken, már júliusban lesilózták a táblák egy részét. A szárazság augusztus első felében is folytatódott, a szemképződés fázisában is jelentősen alatta maradt a csapadék mennyisége az optimálisnak, az aszály a nyugati országrész egyre nagyobb részére terjedt ki. A Tiszántúlon a növények május közepétől, a Dunántúlon június közepétől – július elejétől szenvedtek a vízhiánytól. Országos, jelentős csapadék augusztus utolsó dekádjában, majd szeptemberben több hullámban immár bőven érkezett, de ez már csak kevés helyen segített a növényeken, szeptemberben már a betakarítást hátráltatta.

A hőmérséklet áprilisban gyakran alakult alacsonyan a kukorica igényeihez képest, de az átlagosnál kissé melegebb májusban intenzív növekedésnek indult a hőösszeg. Júniusban, júliusban és augusztusban is gyakran volt nyári meleg (amit a kukorica egyébként szeret, ha van nedvesség a talajban), egymást érték a hőhullámok, így a hőösszeg a nyáron az optimális érték körül alakult.


The Conversation

Ne hagyd ki!