Megmenekülhet a világunk? Itt a válasz!

Ha valaki gondol a saját és leszármazottai jövőjére, az fenntarthatóan vagy zölden cselekedjék?

Fazekas Dóra: A kettő közül a fenntarthatóság a szélesebb körben értelmezhető fogalom. Három fő pillére van: a társadalmi, a gazdasági és a környezeti pillér. Aki fenntartható módon tevékenykedik, az úgy használja a természeti erőforrásokat, hogy azokból jusson a következő generációknak is. A fenntarthatóság eszméje egyébként nem mai találmány, közel 50 éves. Lehet, hogy csak a jövő generációról szólt, amikor kitalálták, de mára ez az öngondoskodást és a jövő generációkra való odafigyelést is magába foglalja, hiszen a klímaváltozás itt és most zajlik, tehát a mostani életünket is befolyásolja. Pár éve a legtöbben zöld formában használják a fenntarthatóság fogalmát, ami alatt azt értik, hogy mindent meg kell tenni a környezetünk, a természet megóvásáért. A fenntarthatóság azonban nem csak a környezet védelmére értendő, hiszen a boldogulásunkhoz igenis szükségünk van a természeti erőforrásokra, csak az nem mindegy, hogyan használjuk azokat.

​Mennyire élünk ma fenntartható módon?

F. D.: Sajnos semennnyire. Ez azért szomorú, mert két generációval ezelőtt ez még egyátalán nem így volt. A nagyszüleink még teljesen fenntarthatóan élték le az életüket. Azóta óriási technológiai fejlődésnek lehettünk tanúi az élet minden területén, de sajnos e folyamat során nem vettük figyelembe a határainkat. Például a nagyszüleink még alig termeltek szemetet. Ahogy fejlődött a világ, úgy nőtt az előállított szemét mennyisége. Ma már szelektíven gyűjtjük a hulladékot, hogy azt újra tudjuk hasznosítani, de kissé későn kaptunk észbe, hiszen a Földet lassan elborítja a szemét. Szaladunk a létünket veszélyeztető események után.

Kinek a felelőssége, hogy így alakult mindez?

F. D. : Szerintem ezen már kár gondolkodni, hiszen megtörténtek a dolgok, amelyeken már nem változtathatunk. Inkább azt kéne felmérnünk, pontosan hol is tartunk és a halmozódó problémáinkat hogyan tudnánk megoldani. A műanyag például nem ördögtől való találmány, az emberiségnek szüksége van rá, csak meg kellene oldanunk az újrahasznosítását. Ebben pedig a fogyasztótól kezdve, a vállalkozásokon át a szabályokat alkotó politikusokig mindenkinek komoly felelőssége van.

​Hogyan lehet elkezdeni fenntartható módon élni és vállalkozni?

F. D.: Nagyon fontos az oktatás, a tudatformálás. Hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy akár fogyasztóként, akár cégvezetőként, akár politikusként egy-egy döntésének milyen kedvezőtlen hatása lehet a környezetére. E területen egyébként nem állunk rosszul. A mai fiatalok már sokkal környezettudatosabbak nálunk.

​Nincs már túl késő változtatni?

F. D. : A minap is megjelent a magyar sajtóban egy cikk, ami szerint teljesen mindegy mit is teszünk, mert már elkéstünk. A fiatalok körében jelen lévő klímaszorongás is ebből a gondolatból táplálkozik. Szerintem úgy kell szemlélni ezt a kérdést, hogy persze nem jó ami van, de egy csomó mindent tudunk tenni azért, hogy változtathassunk. A megoldás a kutatás, az innováció lehet. Ezért is fontos megfelelő információk átadása, hogy ösztönözzük a kutatásokat. Persze az, hogy mi fog e kutatások eredményéből megvalósulni, az attól függ, mire fordítjuk a rendelkezésre álló forrásainkat. Mi is részt veszünk egy Európai Uniós projektben, aminek pont az a célja, hogy feltárja, az új technológiák közül melyek segíthetnek fenntarthatóbb módon élni és azoknak milyen gazdasági, társadalmi hatásai lehetnek. Az eredményektől függ, hogy az EU a következő költségvetési ciklusban mit fog ezekből finanszírozni.

​De mire érdemes fókuszálni, hiszen rengeteg a kihívás.

F. D. : Nem érdemes kiemelni egyetlen problémát sem, mindet meg kellene oldanunk a fenntarthatósághoz. A klímaváltozás megállítása prioritásnak tűnik ugyan, de csak azért, mert az üvegházhatású gázok helyben is termelődnek, de azok feldúsulásának hatása az egész világon mindenhol érezhető, a Föld minden lakójára hat. A többi probléma, a vízhiány, a hulladékhegyek, a túlzott vegyszerhasználat és még sorolhatnám, viszont helyben is megoldhatóak lennének.

​Hogyan és ki tegye meg az első fenntarthatóság irányába tett lépéseket?

F. D. : Már említettem, hogy az első lépésként tudatosabbá kellene válnunk. Hogy tisztában legyünk azzal, családként, munkavállalóként milyen hatásai vannak a tevékenységünknek. És hogy ki lépjen először? Mindenki egyszerre. Magánemberként sokat tehetünk a fenntarthatóságért, ha például visszafogjuk a húsfogyasztásunkat. A növénytermesztés ugyanis jóval gazdaságosabb és fenntarthatóbb az állattenyésztésnél, ráadásul utóbbinál még az üvegházhatású gázok kibocsátásával is számolnunk kell. Azután munkavállalóként megvizsgálhatjuk azt is, pontosan mivel is foglalkozik a cég, ahol dolgozunk? Mennyire fenntartható, amit csinál? Tesz valamit azért, hogy fenntarthatóbban működjék? Ha szeretnénk, hogy a Föld még több száz év múlva is élhető legyen, dönthetünk úgy, hogy e szempontokat is figyelembe véve helyezkedünk el. Vállalkozóként pedig szemléletváltásra van szükség. Tudomásul kell venni, hogy ami szennyező az nem jövedelmező. Ezért minden erőnkkel azon kell dolgoznunk, hogy elkerüljük a szennyezést.

Ha változtatunk akár az életvitelünkön, akár az üzleti tevékenységünkön, annak ára van. Ki fogja fizetni ennek költségeit?

F. D. : Egyre nagyobb az a fogyasztói kör, akinek igenis fontosak a fenntarthatósági szempontok, amelyekre hajlandó áldozni is. Minél többen vannak, minél többet költenek ilyen termékekre és szolgáltatásokra, azok egy egységre jutó költsége annál alacsonyabb lesz. Fenntarthatóbb módon élni nem drágább. Magát a folyamatot elindítani azonban nem könnyű. Itt jön a képbe a szabályozás fontossága, a politika felelőssége, hogy segítse, támogassa a fenntarthatóság felé tett első lépéseket. Mondok egy konkrét példát. A tömegközlekedés, a közösségi közlekedés díjainak alacsonyan tartásával, a kerékpáros közlekedés fejlesztésével, az elektromos autók ártámogatásával, a hagyományos üzemanyagok adójának emelésével, a dugódíjjal fenntarthatóbbá és élhetőbbé tehetünk egy várost. Erre jópár példát látunk világszerte, amiből látható az is, hogy maga az átállás sem drága, jóllehet befektetésre van szükség hozzá. Csak azt kell eldönteni, honnan vesszük el az ehhez szükséges forrásokat?

Igen ám, de az átállás kényelmetlenségekkel jár, márpedig kevesen szeretnének valami távoli, magasztos cél érdekében kényelmetlenségeket vállalni.

F. D. : Egyetértek, amíg a változások valódi beindításához szükséges kritikus tömeget elérjük, szembe kell néznünk kényelmetlenségekkel. Ha társasházban élünk és igenis szeretnénk komposztálással csökkenteni az általunk megtermelt hulladék mennyiségét, az kényelmetlenséggel jár. Egészen addig, amíg nem jönnek létre közösségi komposzttárolók, mert akkor már az lesz a természetes, hogy oda hordjuk a szemét egy részét. Emlékezzünk csak a szelektív hulladékgyűjtés esetére. Furán néztünk külföldön, ha találkoztunk a szelektív gyűjtőkkel, most meg már minden háztartásban jelen vannak. A változtatásokhoz csak akarat kell és egy kis józanész. Az egyszerű fogyasztóknak óriási szerepe van a tudatos életvitel kialakításában. E tekintetben még sokat kell fejlődnünk, de szerencsére a szükséges infrastruktúra a legtöbb területen már a rendelkezésünkre áll.

​Egy fecske nem csinál nyarat. E mondásra gyakran hivatkoznak azok, akik szerint olyan nagy célok eléréséért, mint a fenntarthatóság, az egyén keveset tehet. Mit gondol erről?

F. D. : Ha mindenki hasonlóan cselekszik, az a világon bármire hatással van. Persze ha a politika előrelátó módon támogatásokkal vagy éppen tiltással a kívánt irányba tereli az embereket, akkor a változások felgyorsíthatóak. Szükség van tehát alulról és felülről jövő kezdeményezésekre is. Várni arra, hogy helyettünk majd valaki, mondjuk az ENSZ vagy az EU, majd megold valamit, az nem a legjobb megoldás, hiszen akkor elpazarolunk egy nagyon fontos erőforrást, a saját szürkeállományunkat.

Egy működő gazdasági-társadalmi rendszer megváltoztatása érdeksérelmekkel jár. Az ebből fakadó konfliktusokat nem szívesen vállalja senki sem.

F. D. : Nincsenek hiú ábrándjaim, csak bízni tudok abban, hogy elébe megyünk a problémáinknak és nem akkor próbáljuk megoldani őket, amikor már késő. Nem tudom megmondani, hogy a politikát hogyan lehet érdekeltté tenni abban, hogy a választási ciklusoknál hosszabb időtávra tekintve hozzon döntéseket. A minket érő katasztrófák talán segíthetnek a szemléletváltásban.

​De hát volt már ilyenben részünk. Itt van például a tavalyi aszály. Pár hónapig napirenden van az öntözés fontossága, a vízgazdálkodás kérdése, de aztán általában nagy változások mégsem történnek.

F. D. : Igen, de tudnunk kell, hogy a katasztrófák egyre gyakoribbak lesznek és egyre nagyobb károkat fognak okozni. Aszály, kánikula, özönvíz, vihar persze régen is volt, csak nem ilyen gyakran és nem ilyen nagy számban, tehát alkalmazkodni tudtunk hozzájuk. A mostani változások viszont olyan gyorsak, hogy hatásaik kezeléséhez nincs meg a megfelelő infrastruktúránk. Nemrégiben végeztünk egy kutatást, amely a természeti katasztrófák hatásait számszerűsítette: ezek globálisan évente 1-3 százalékkal csökkentik a GDP-t. Magyarország főleg az aszály és az áradások miatt érintett. Ez már bőven olyan nagyságrend, amit a fejlesztési tervekbe is bele kell számolni.

​A koronavírus járvány alatt leállt a gazdaság. Ennek kapcsán többen felhívták a figyelmet arra, hogy történelmi lehetőséget kaptunk, hogy immár fenntartható módon indítsuk újra. Aztán ebből sem lett jóformán semmi, minden ott folytatódott ahol abbamaradt.

F. D. : Valóban nem láttunk fenntarthatósági fordulatot. Legfeljebb több videokonferencián veszünk részt és talán kevesebbet utazunk. Nehéz változtatni, hiszen az ember legtöbbször azzal törődik, ami térben és időben közel van hozzá. A hosszú távú érdekeinket nem az egyénnek, hanem a szabályok megalkotóinak kéne tekintetbe venniük. Mi pont azon dolgozunk, hogy a döntéshozóknak matematikai modellek segítségével forgatókönyveket állítsunk össze, bemutassuk azok gazdasági, pénzügyi és társadalmi hatásait, hogy kiválaszthassák közülük a legkedvezőbbet.

​Van annyi időnk ahhoz, hogy belássuk, cselekednünk kell, és meg is tegyük a szükséges lépéseket?

F. D. : Nem tudom, mennyi időnk van. De az biztos, hogy már tegnap lépnünk kellett volna. Olyan ez, mint az öregedés. Tudjuk, hogy eljön majd ez az idő és azt is tudjuk, milyen változásokkal fog járni. Ám ha nem lépünk és ezek a változások bekövetkeznek, akkor más sokkal nehezebben érünk el eredményt, nehezebb lesz megteremtenünk a boldog időskort.

F. D. : A várakozásnak, a tétlenségnek is van költsége. Tudjuk, hogy nem marad minden így. Ha csak várunk, akkor gyorsan kell komoly változásokat végrehajtanunk, ami sokkal többe kerül, mintha időben kezdjük és apró lépésekkel haladunk. Ráadásul, ha nagyon sokat várunk és elfajulnak a dolgok, az alkalmazkodás sokkal nehezebb: hosszabb és költségesebb lesz.

​Ön személy szerint optimista vagy inkább pesszimista fenntarthatósági kérdésekben?

F. D. : Technooptimista vagyok. Hiszem, hogy a tudomány rengeteg problémánkat meg fogja oldani, csak pénzt kell szánni a kutatásokra.

****

Névjegy

Dr. Fazekas Dóra, aCambridge Econometrics budapesti irodájának vezetője. Mióta 2009-ben megszerezte doktori fokozatát, folyamatosan a klímaváltozás, a fenntarthatóság és a közgazdaság kérdéseivel foglalkozik kutatóként.2018 óta vezeti a brit Cambridge Econometrics elemzőcég budapesti irodáját, amelyet a Brexitre készülő cég részben az ő szakmai háttere miatt helyezett a magyar fővárosba. A magyar iroda elsősorban a közép-kelet- és a délkelet-európai régió országait célozza meg ökonometriai elemzéseivel és gazdasági modellezésekkel, miközben részt vesz a Cambridge Econometrics brüsszeli, amerikai és cambridge-i irodájának kutatásaiban is. A tanácsadó cég gazdasági modelljei trendeket rajzolnak fel és a különböző szcenáriók várható hatásait jelzik előre a kormányzati, az üzleti és a civilszféra döntéshozói számára, ezzel támogatva döntéseiket a társadalom előtt álló összetett kihívások kezelésére. Fazekas Dóra a Cambridge Econometrics fenntartható pénzügyek szakterületének nemzetközi témavezetője. Ő fogja össze az elemzőcég ezen a területen végzett szakmai munkáját és kutási tanácsadói tevékenységével arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy a klímaváltozás és az erre való felkészülési lépések milyen hatást gyakorolnak a pénzügyi szektorra, a befektetési portfóliók értékének alakulására és a befektetések hogyan járulhatnak hozzá a klímaváltozás elleni harchoz is.

Az interjú a Haszon Magazin 2023. áprilisi számában jelent meg!