A 14-18 éves fiatalok meglepően keveset tudnak a pénzügyekről, pedig pszichológusok szerint már egészen kis korban fel lehet világosítani őket e témában. De hogyan lássunk hozzá?
Hogyan kezdjünk hozzá?
Pénzügyekről beszélgetni a gyerekkel sok családban tabunak számít, mondván, ez a felnőttek dolga. Ez persze kínos helyzetekhez vezethet, különösen akkor, ha nincs elég pénze a családnak, így nemet kell mondani a gyerek vagy gyerekek kéréseire. A konfliktus feloldásának egyetlen módja az, ha családon belül nyíltan kommunikálunk, és akár a közös ebédek vagy vacsorák közben vitatjuk meg az anyagi jellegű dolgokat is. Nem kényszeredett beszélgetésekre kell gondolni, egyszerűen csak ne féljünk attól, hogy a dolgok pénzügyi vetületéről is szót ejtsünk. Meg lehet beszélni például, hogy mennyibe fog kerülni a közös családi nyaralás, mennyi pénzt kell ehhez félretenni, esetleg miről kell lemondani azért, hogy a szükséges pénz időre meglegyen. Az esetleges hitelekről, rendszeres kiadásokról is bátran lehet beszélni. Mennyibe kerül például a mobiltelefon, a széles sávú internet, az akár több streaming szolgáltatás előfizetése, hogy tudatosodjon mindenkiben, hogy a családnak milyen állandó költségei vannak. Akár azt is meg lehet vitatni, hogy miről tudnánk fájdalommentesen lemondani, vagy akár azt, hogy egy szolgáltatás helyett esetleg ne válasszunk-e másikat, vagy azért, mert olcsóbb, vagy, mert ugyanazért a pénzért többet kínál. Ezzel a gyerekben tudatosul, hogy mindennek ára van, és mindig saját döntés, hogy ezt az árat hajlandóak vagyunk-e megadni érte, vagy sem. Az is rögzül, hogy az anyagi források végesek, így el kell döntenünk, hogy mire fordítjuk a rendelkezésre álló pénzt, egy nagyobb cél érdekében pedig időnként bizony le kell mondanunk valamiről.
Kevés elmélet, sok gyakorlat
Hiába tanítanak az iskolában már pénzügyi ismeretet, a száraz tankönyvek inkább elveszik a gyerekek kedvét a pénzügyektől, mintsem felkeltik az érdeklődésüket. Éppen ezért érdemesebb elmélet helyett a gyakorlatra fektetni a hangsúlyt, amiben a szülői mintának van talán a legnagyobb szerepe. Hiába mond a szülő bármit is, ha ő maga ennek az ellenkezőjét csinálja, akkor bizony aligha lesz foganatja, bármit is mondunk. Ezért, ha a szülő pénzügyi tudatosságra szeretné nevelni a gyerekét, akkor bizony önmagának is figyelnie kell a költéseire. Ez egyébként a szülők számára remek alkalom lehet a változásra, a megszokott sémák lecserélésére. Már akár 6-8 éves korban is bevonhatjuk a gyereket kisebb pénzügyi döntésekbe. Például egy élelmiszerboltban elmagyarázhatjuk, hogy miért az egyik és nem a másik terméket választjuk. Nem arról van szó, hogy mindig a lehető legolcsóbbat tegyük a kosárba, hanem arról, hogy a döntésünket érthetően, érvekkel megtámogatva magyarázzuk el. Ha például azonos termék két kiszerelésben is kapható, ám az egyik egységnyi ára magasabb, mint a másiké, akkor viszonylag könnyen belátható, hogy érdemesebb azt választani, ami fajlagosan olcsóbb. Más a helyzet akkor, ha két termék közül a drágábbnak jobb a minősége, például az egyik gyümölcslé 25%, míg a másik 100% gyümölcstartalmú. Ilyenkor választhatjuk a drágábbat, ha közben elmagyarázzuk, hogy a magasabb árért egyben többet kapunk.
Vásároljunk együtt!
A gyerekek imádják a szülőket beráncigálni egy játékboltba, majd felsorolni, hogy mi mindent szeretnének onnan. De manapság ki sem kell ehhez mozdulni otthonról, hiszen az interneten is kedvükre válogathatnak. Ilyenkor érdemes lehet a szülőként beszállni a dologba, és együtt ellenőrizni, melyik játék hol, mennyibe kerül, és kiszámolni, egy okos választás mekkora megtakarítást jelent. A kedvezmények és kuponok is remek gyakorlási lehetőséget jelentenek, hiszen együtt kiszámolhatjuk, hogy ezek mekkora összegű pénzügyi előnyt jelentenek. Akár külön motiváljuk is a gyereket abban, hogy egy adott termékből megkeresse a legkedvezőbb ajánlatot. Mondhatjuk például azt, hogy ha talál belőle olcsóbbat, akkor a különbözetet megkaphatja zsebpénzben. Olyan lesz ez, mint egy nyomozós játék, csak ez pénzt hoz a családnak, miközben segít elsajátítani a tudatos vásárlás technikáját.
Saját bankszámla
Akár 7 éves kortól lehet saját bankszámlája és bankkártyája egy gyereknek, de 14 évesen csaknem minden bank kínál valamilyen elektronikus bankolási lehetőséget. Ezeknél közös, hogy a főszámla a szülői, így neki teljes rálátása van a gyerek pénzügyeire, miközben a fiatal is kap önállóságot, aminek a saját bankkártya talán a leginkább kézzelfogható megtestesülése. A gyerekszámla és bankkártya kétségtelen előnye, hogy a szülő látja a vásárlásokat, miközben a gyerek biztosan nem marad pénz nélkül, hiszen, ha szükséges, a szülő bármikor tehet át ide pénzt, ami másodpercek alatt meg is érkezik. Ha pedig a kártya elveszne vagy ellopnák, akkor legrosszabb esetben a gyerek lekötés nélküli pénzéhez férhetnek hozzá, de a kártya azonnali letiltásával ez is elkerülhető. A mobilbanki alkalmazásokban ráadásul sok esetben pénzügyi célokat is be lehet állítani, így lehet félre tenni például egy kirándulásra, kerékpárra vagy bármi másra, amire hosszabb ideig kell gyűjteni. A lényeg az, hogy a gyerek itt láthatja, hogy mennyi pénze van, és hogyan jut lépésről lépésre közelebb a kitűzött céljához. Sajnos a betéti kamatok jelenleg szabad szemmel aligha láthatók, így ezen aligha lehet majd a kamatos elméletét a gyakorlatban elsajátítani. A gyerekszámlák másik előnye, hogy a hozzájuk tartozó bankkártyák külföldön is használhatók, így a zsebpénz akár nyaraláskor vagy síelésnél is elkölthető. És persze itt máris előjön az árfolyam kérdése, ami mostanság ismét nagy jelentőséggel bír mindig, amikor nem forintban vásárolunk. Természtesen a készpénzben kapott zsebpénz, és akár egy malacpersely is jó kezdet lehet a megtakarítás elsajátításához, már csak azért is, mert az elektronikus pénzt kisebb fájdalommal jár elkölteni.
Biztonságos befektetések
Bár a gyerekek maguk 18 éves kor alatt nem tudnak befektetni, szülői segítséggel akár ezt is megtehetik. A zsebpénzük egy részéből a szülő például vásárolhat a gyerekének részvényt, de akár állampapírt is, aki ezután nyomon követheti befektetések alakulását. Ez remek lehetőség arra, hogy a gyerek megértse ezen befektetések kockázatait, a pénzügyi döntések logikáját, valamint azt, hogy mi a különbség a likvid és a nem likvid pénzügyi megtakarítások között. Ez azért is hasznos lehet, mert a tőzsde, a részvényportfólió, az állampapír vagy a befektetési jegy nem elvont fogalmak lesznek, hanem sikerül ezeket becsempészni a mindennapokba is. Beszélhetünk a biztonságról, a befektetési kockázatokról is, hogy például a bankbetéteket milyen összeghatárig védi az OBA. És persze itt külön is érdemes kihangsúlyozni, hogy miként ismerhetjük fel a csalókat, az adathalász kísérleteket, vagy éppen azokat az online kereskedőket, akik „túl szép, hogy igaz legyen” ajánlatokkal igyekeznek csőbe húzni a túl naiv és mohó felhasználókat. Vagyis a gyereket végső soron megtaníthatjuk a nagybetűs ÉLTETRE.