A munkaadók gyakran adnak szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetést azon dolgozóiknak, akiknek a munkahelyi viselkedése kívánnivalót hagy maga után. Az érintettek ilyen esetben megijednek és azt gyanítják, hogy a kirúgásuk előkészítéséről van szó. A figyelmeztetés szabályai a Munka Törvénykönyvében nem szerepelnek, a bírósági ítéletekből azonban kiolvashatóak a legfontosabb tudnivalók.
Enyhe, de hatékony
Mivel azonban a munkavállaló figyelmeztetése igen elterjedt, alapvető fontosságú, a csekély fegyelemsértésekkel kapcsolatban gyakran hatékony eszköz, a bírói gyakorlat már kialakította az azzal kapcsolatos főbb követelményeket.
A Kúria szerint az írásbeli figyelmeztetés a munkáltató ellenőrzési és utasítási jogából eredő olyan munkafegyelmet biztosító eszköz, amellyel felhívja a munkavállalója figyelmét az általa helytelenített magatartástól való tartózkodásra, illetve a szabályszegést a rosszallása kifejezésével szankcionálja.
A figyelmeztetéssel illetett munkavállalói magatartások igen sokfélék: a bírói ítéletekben visszaköszönnek a munkavállalók más munkatársakkal vagy a munkáltatóval való együttműködésének hiánya, egyes munkafeladatainak elmulasztása, veszélyjelzési kötelezettség elmulasztása, a munkahelyen való megjelenési kötelezettség elmulasztása stb.
Írásban vagy szóban?
Joghatását tekintve nincs különbség az írásbeli és a szóbeli figyelmeztetés között. Tehát nem számít „erősebb" szankciónak az írásbeli figyelmeztetés, és nincs olyan szabály sem, hogy az írásbeli figyelmeztetést feltétlenül meg kell előznie a szóbelinek. Abban a kérdésben, hogy az adott helyzetben írásbeli vagy szóbeli figyelmeztetéssel érdemes-e élni, leginkább azt a szempontot célszerű megfontolni, hogy vajon szükség lehet-e a későbbiekben a figyelmeztetés tényének bizonyítására. Ha igen, praktikus írásba foglalni a figyelmeztetést, és azt szabályszerűen közölni a munkavállalóval.
Mégis mire jó?
Figyelmeztetésnek csak az a munkáltatói intézkedés tekinthető, amely egyéb hátrányt a munkavállalónak nem okoz, csupán szembesíti őt a magatartási problémájával és a munkáltató ezzel kapcsolatos negatív értékítéletével. Azonban a munkáltatói figyelmeztetések korántsem tekinthetők súlytalan intézkedésnek munkajogi szempontból. Ha sorozatos fegyelemsértésről van szó (pl. az recepciós munkavállaló rendszeresen pökhendi módon beszél a vendégekkel), néhány ilyen figyelmeztetés tanúsíthatja, hogy a munkáltató már többször fellépett az adott magatartási problémával szemben. Ezzel a munkáltató később adott esetben jól alá tudja támasztani egy súlyosabb szankció alkalmazását, például egy, a munkavállaló magatartására alapított felmondást. Másrészt: a munkáltató dokumentált figyelmeztetései útján igazolhatja, hogy valójában nem volt elnéző egy sorozatos munkavállalói szabálytalansággal (pl. rendszeres késés, magáncélú internethasználat munkaidőben stb.), ezért a munkáltatói „hallgatólagosan jóváhagyó gyakorlatra" alapítva később nem mentheti ki magát a munkavállaló a fegyelemsértés súlyosabb jogkövetkezményei alól.
Meg kell indokolni
Ha a munkáltató írásbeli figyelmeztetést ad, ezt indokolással kell ellátnia. Az indokolásnak valósnak és okszerűnek kell lennie. A valóság követelménye azt jelenti, hogy az ott leírt magatartási problémának tényleg fent kellett állnia (pl. a konyhai kisegítő által elmosogatott tányérok tényleg piszkosak maradtak), az okszerűség pedig azt jelenti, hogy a szóban forgó munkavállalói magatartáshoz jellegénél és súlyánál fogva indokoltan fűzhető a figyelmeztetés jogkövetkezménye. Okszerűtlen például a figyelmeztetés, ha a munkavállalót a szabadsága alatt felgyűlt munkahátralékért figyelmeztetik, hiszen a szabadsága alatt nem volt köteles a munkavégzésre.
