Egy friss Eurostat-jelentés szerint Magyarország 2021-ben a GDP mindössze 7%-át költötte állami nyugdíjkiadásokra, ami az EU 27 tagállama közül a harmadik legalacsonyabb arány. Az EU átlagos nyugdíjkiadása GDP-arányosan 12,9% volt ugyanebben az évben, de jelentős eltérések mutatkoztak egyes országok között: Görögországban például 16,4%-ot, míg Írországban csak 4,5%-ot fordítottak az öregkori ellátási rendszerre.
Magyarország esetében a viszonylag alacsony nyugdíjkiadás több tényezőre vezethető vissza. Egyrészt, a magyar nyugdíjrendszer nem tartalmazza a korhatár előtti és a rokkantsági típusú ellátásokat, amelyeket a többi uniós országban nyugdíjnak tekintenek.
Ezeket az ellátásokat Magyarországon 2011-ben megszüntették, és azóta más költségvetési fejezetekből finanszírozzák őket.
Továbbá, hazánkban az állami mellett nem működik foglalkoztatói nyugdíjpillér, és az öngondoskodási rendszer is jóval gyengébb, mint az Unióban általában. Emellett a magyar nyugdíjasok várható élettartama szintén rövidebb az uniós átlagnál:
a magyar férfiak nyugdíjkorhatár betöltése után várhatóan 13,2 évig (159 hónapig), míg a nők 17,3 évig (208 hónapig) élnek nyugdíjban, ami szintén hozzájárul az alacsony nyugdíjkiadásokhoz.
Az EU egészében 2021-ben a nyugdíjasok az összlakosság 27,2%-át tették ki, de ebből csak 21,8% volt öregségi nyugdíjas. Magyarországon – a 2022-es népszámlálási adatok alapján – a lakosság 20,8%-a volt 65 éves vagy idősebb, amely az uniós átlagnak nagyjából megfelel.
Ugyanakkor kis reménysugarat jelenthet, hogy az Eurostat előrejelzése szerint a magyar nyugdíjkiadások GDP-arányosan 12%-ra nőhetnek 2070-re, amennyiben jelentősen javul a születéskor és a nyugdíjkorhatár betöltése után várható élettartam.
