Az állásváltásnak számtalan oka lehet: kiderülhet, hogy a munka, amit elvállaltunk, nem olyan, mint gondoltuk, nincs mellette elég szabadidőnk, esetleg kiégünk.
Egy friss Linkedln-kutatás szerint az oldal amerikai felhasználói körében 37 %-kal növekedett az állásváltók száma 2021-ben az előző évhez képest.
A 97-ben vagy később születetteket felölelő Z generáció tagjai voltak ebből a szempontból a legmozgékonyabbak.
A válaszadók negyede állította azt, hogy a következő fél évben munkahelyet szeretne váltani.
Az idősebbek már nem ugrálnak
A CareerBuilder tavalyi felméréséből pedig az látható, hogy
a Z generáció fiataljai átlagosan két évet és három hónapot töltenek el ugyanazon a munkahelyen,
míg a milleniumi generáció (a 25 és 40 év közötti népesség) tagjai ennél hat hónappal tovább maradnak meg egy állásban. Összehasonlításképpen: a 41-56 éves korosztály, az X generáció tagjai átlagosan 5 évet dolgoznak egy helyen, míg az 57 és 75 év közötti baby boomerek már 8 évet töltenek el ugyanott.
De mit szólnak ehhez a HR-esek?
Míg a gyakori állásváltás, az úgynevezett job-hopping manapság elfogadottabb, mint valaha, ha egy évnél kevesebbet töltünk el egy munkahelyen, az még mindig túl rövid időnek számít
– vélekedett Amy Zimmermann, a Relay Payment vezető HR-ese.
A CNBC-nek nyilatkozó szakértő azt mondta: ez azt a benyomást keltheti, hogy nem tudunk elköteleződni, nem vagyunk elég állhatatosak. Zimmermann úgy véli:
a legideálisabb a HR-esek szemében a 2-3 év,
mert ezt már azt mutatja, hogy a delikvens képes elköteleződni, és megfelelően bánni egy lehetőséggel.
A Randstad malajziai és szingapúri vezetője, Jaya Dass szerint legkevesebb 18 hónap ugyanazon a munkahelyen már elfogadható, de a legjobb, ha 3-5 évet látnak az önéletrajzban.
Több pénz vagy jobb kilátások
A job-hopping révén persze hamarabb kereshetünk több pénzt, mintha ugyanazon a munkahelyen maradnánk, arra várva, hogy előléptessenek. Zimmermann azonban ennek árnyoldalaira is rámutat.
Előbb-utóbb meg kell fizetni az árát. A gyakori állásváltás egyrészt hátráltatja a tudásunk elmélyülését, másrészt pedig csökken az értékünk a potenciális munkaadók szemében
- vélekedett a szakértő.
Vagyis a rövid távú haszon vélhetően nem éri meg a hosszú távú kockázatot.
