két rivális nő néz egymás szemébe
Fotó: Shutterstock

Versengés egy baráttal? − mindketten jól jöhettek ki belőle

Nem könnyű barátságban maradni egy szakmai riválissal − de a tanulmányok szerint a barátságos versengés előnyünkre válhat.



Még ha jól is kezdődik az ismeretség, a versengés okozta irigység és féltékenység könnyen megkeserítheti a viszonyt, ami nehezteléshez, konfliktushoz vezethet. Ráadásul az, hogy ez a versengés motivál-e arra, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsd, vagy éppen ellenkezőleg, önbizalomhiánnyal tölt el, ami hátráltatja a sikeredet, az a saját személyiségedtől és a riválisoddal való kapcsolatod jellegétől függ.

A pszichológiai tanulmányok segíthetnek megérteni, hogyan befolyásolja a rivalizálás a kapcsolatainkat és a teljesítményünket, és talán adnak néhány tippet, amelyek segítségével szívélyesebb viszonyban maradhatunk a versenytársainkkal.

Fenyegetés vagy kihívás?

Bizonyos mértékig elkerülhetetlen lehet a közeli munkatársak közötti barátság és versengés. Egyszerűen nagyobb valószínűséggel barátkozunk olyasvalakivel, aki a karrierje ugyanazon szakaszában van, és ugyanazokat a tapasztalatokat osztja meg velünk − de a hasonlóság érzése, ami közelebb hozhatja egymáshoz az embereket, elkerülhetetlenül megetermti az összehasonlítás lehetőségét is.

A rivalizálás fokozza a motivációt, így mindkét fél a legjobb teljesítményt nyújtja, ezért sok vállalat szándékosan állítja szembe egymással a kollégákat, rangsorolva teljesítményüket, és jutalmat kínálva a jobbnak. A pszichológiai szakirodalom közelmúltbeli áttekintése szerint azonban a bizonyítékok nem egyértelműek. Bizonyos kísérleteben a rivalizálás csökkentette a teljesítményt, a résztvevők jobban teljesítettek, amikor egyszerűen csak azt mondták nekik, hogy próbálják meg a legjobbat kihozni magukból.

Azonban van mód arra, hogy ezeket az egymásnak ellentmondó eredményeket kibékítsük, minden a résztvevők „stresszértékelésén" múlik: hogy fenyegetésként vagy kihívásként értelmezték-e a versenyt. Több kutatás is kimutatta, hogy amikor egy helyzetet fenyegetésként értékelünk, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy nincsenek meg az erőforrásaink a sikerhez, és a kudarc esetén bekövetkező rossz dolgokra összepontosítunk − ez a szorongás csökkenti mind a fizikai, mind a szellemi teljesítményt. A stresszhelyezetek oldásában is segítenek ezek a tippek, melyekről itt írtunk.

Ha ezzel szemben „kihívásnak" tekintünk egy helyzetet, akkor magabiztosabbnak érezzük magunkat felkészültségünk és képességeink tekintetében, és a kudarc helyett inkább arra koncentrálunk, hogy mit nyerhetünk az erőfeszítéseinkből − az ebből eredő stresszreakció inkább inspiráló.

Számos tényező befolyásolhatja azt, hogy a riválisokkal való versengést kihívásnak vagy fenyegetésnek tekintjük-e. Ha valaki magabiztosabbnak érzi magát a nehézségekkel való megbirkózási képességét illetően, nagyobb valószínűséggel tekint kihívásnak egy versenyt. A riválissal közös múlt szintén különbséget jelent. Ha a riválisok egyenrangúak és kölcsönösen bátorítják egymást, akkor a kudarc nem okoz szégyent.

Navigálás a nárcizmusban

A nárcisztikus emberek sokkal inkább személyeskedésnek veszik a versengést. Állandóan másokhoz hasonlítgatják magukat, és nem túl nagyvonalúak, ha úgy érzik, lemaradnak. Róluk itt írtunk bővebben.

Egy kis egómasszázs sokat segíthet: ha van egy barátunk vagy kollégánk, akiben nagy a rivalizálás, és szeretnénk fenntartani a jó kapcsolatot, próbáljuk meg kifejezni, mennyire értékeljük őt.

A konfliktus elkerülése

Ha mégis közvetlen versengésben találjuk magunkat a barátunkkal vagy kollégánkkal, először találjunk módot arra, hogy ezt inkább kihívásként, mint fenyegetésként kezeljük.. Próbáljunk meg úgy tekinteni rá, mint egy lehetőségre, hogy teszteljük képességeinket. Válasszuk el az embereket a problémától. Ha stresszesnek érezzük magunkat, könnyen hagyjuk, hogy az elménk mindenféle szörnyű forgatókönyvet lejátsszon, ami magában foglalhatja azt id, hogy elképzeljük, a másik fél milyen módon szabotálhatja az erőfeszítéseinket.

Végül pedig törekedjünk arra, hogy saját viselkedésünk a lehető legnyitottabb és legegyüttműködőbb legyen. Ha például ugyanarra az előléptetésre pályázunk, mint egy közeli kolléga, akkor ezt érdemes átláthatóan, egyértelműen, sunyiskodás és lapítás nélkül kezelni.

Forrás: BBC

The Conversation

Ne hagyd ki!