Nagyon könnyű beleesni a túlgondolkodás csapdájába. Elég belemerülni a múltunkba, folyamatosan egy régi pillanaton kattogni, vagy éppen megállás nélkül a jövő miatt aggódni. A stressz, a szorongás és az életminőség csökkenése garantált. Jenny Maenpaa pszichoterapeuta megosztott a CNBC-vel néhány hasznos praktikát, amelyekkel ki lehet cselezni és újra lehet kalibrálni az agyunkat. Nézzük, mit javasol a szakember!
Pozitív újrakeretezés
A framing, azaz keretezés a kommunikáció egyik meggyőzési technikája. A pozitív újrakeretezés ennek egy altípusa, ami nem összekeverendő a toxikus pozitivitással, amely arra próbálja ösztönözni az embereket, hogy mindig, minden körülmények között pozitívan gondolkodjanak, legyen bármilyen nehéz is az aktuális helyzet.
A pozitív újrakeretezés ezzel szemben azt jelenti, hogy elismerjük a negatívumokat, majd egy új szemszögből megvizsgájuk a szituációt, amelyen épp kattogunk. Lehet, hogy átsiklottunk valamin, és valójában változtathatunk bizonyos dolgokon, amelyek enyhíthetik az állandó túlgondolkodást.
Példa:
Tegyük fel, hogy azon kapod magad, hogy állandóan panaszkodsz:
Utálok főnök lenni. A sok határidő és felelősség mellett nehéz kezelni a sok különböző komplex személyiséget. Érzelmileg és lelkileg kimerítő. Egyszerűen gyűlölöm a munkámat.
Egy adott pillanatban jó érzés lehet kikiabálni magadból ezeket a gondolatokat, de biztosan te is tudod, hogy hosszú távon semmi változást nem fog hozni ez a hozzáállás.
A pozitív újrakeretezés gyakorlásához a fenti gondolatokat próbáld meg kicserélni az alábbiakkal:
Sok a kihívás mostanában és úgy érzem, néhány számomra fontos dologtól teljesen eltávolodtam. Kíváncsi vagyok, tudok-e valamit változtatni ezen a helyzeten vagy az ezzel kapcsolatos elvárásaimon.
Ez a gondolatminta erőt ad a helyzeted megváltoztatására. Kezdheted kicsiben, például azzal, hogy megvizsgálod, milyen fontos feladatokat kell először megoldanod, majd ütemezd későbbre a többi, ráérősebb problémát, egészen addig, amíg azt érzed, hogy csökkent a szorongásod. A kulcs az, hogy tegyünk egy lépést hátra, és egyenként foglalkozzunk a dolgokkal.
Írd le a gondolataidat, majd ne foglalkozz velük
Amikor az agyunk konfliktust vagy veszélyhelyzetet észlel, azonnal működésbe lép a „beépített riasztórendszerünk”. Idegesek leszünk, a szívünk kalapálni kezd, a légzésünk elnehezül, és teljesen ráfeszülünk arra, hogy mi történik körülöttünk, és hogy vajon miben hibáztunk.
A szakember szerint ilyenkor segíthet, ha leírod az aktuális érzéseidet egy papírra, amit ezt követően félreteszel, és körülbelül egy napig rá se hederítesz. Persze, ha fontos ügyről van szó, akkor az egy napos „szundit” csökkentsd a körülményekhez mérten, de a lényeg ugyanaz. Legjobb, ha egy másik feladattal eltereled a figyelmed. És hogy miért jó ez? Nézzünk egy példát!
Tegyük fel, hogy kaptál egy e-mailt, amiben egy félresikerült dolgot részleteznek. Jön a „riasztás”, izzadsz, teljesen befeszülsz. Jó ötlet ilyen állapotban válaszolni? Aligha. Ha mégis így teszel, jelentősen megnő az esélye, hogy olyan dolgokat írsz, amelyeket később megbánhatsz, ami még tovább fogja rontani a „túlgondolásos” problémáidat.
Sokszor, amint leírod a negatív gondolataidat, kis túlzással meg is szűnnek.
A specifikus hála
A pszichológiában ismert tény, hogy a hála kifejezése növelheti a boldogságérzetet. Segíthet kontextusba helyezni frusztrációinkat, amelyet szembeállíthatunk azzal, amit szeretünk, és kapcsolódni valami önmagunknál nagyobb dologhoz – legyen az egy másik ember, az állatok, a természet vagy egy magasabb hatalom.
Maenpaa úgy véli, ugyanazon hálagyakorlatok folyamatos ismételgetése előbb-utóbb elveszíti hatását, így csökken a megtérülés. Éppen ezért ő az úgynevezett specifikus hálagyakorlatra esküszik.
Ez nagyjából azt jeleni, hogy ahelyett, hogy azt írná minden nap a naplójába, hogy hálás az egészségéért, valami olyasmi ír, hogy hálás, amiért hátfájás nélkül ébredt fel és képes elmenni az edzőterembe.
Véleménye szerint ez a fajta megközelítés segít, hogy a jelenre koncentráljon ahelyett, hogy túlgondolja a dolgokat.
