Gáztűzhely gázrózsájának lángja közelről sötétben

Vajon képes lemondani Európa és Magyarország az orosz energiahordozókról? Pletser Tamást, az Erste Befektetési Zrt. olaj és gázipari elemzőjét kérdeztük.


​Egekben az energiaárak – mi okozza ezt?

Egy szuperciklus elején járunk, egyidejűleg három ok váltott ki árrobbanást. A ciklikus ok, hogy az elmúlt tíz év során az olaj- és gáziparban kevés volt a beruházás, amit a Covid-járvány mélypontra lökött, mert bezuhant miatta a kereslet, és nagy volt a bizonytalanság. Bár mostanra a járvány előtti szintig ment föl a kereslet, és tovább nő, a fejlesztések nem indultak újra, így a kínálat alacsonyabb a kelleténél. A szekuláris ok, hogy a nagy lélekszámú fejlődő országok polgárai nyugati színvonalon szeretnének élni, ami növeli az energiafogyasztási igényt. Eközben a fejlett államok a zöld átállás jegyében teljesen új energetikai rendszert építenek, amelyhez egészen más nyersanyagokra van szükségük. Az energia drágulásának harmadik oka geopolitikai. A világ legnagyobb kőolajtartalékával rendelkező Venezuelát, a legnagyobb földgáztartalékkal rendelkező Iránt, valamint a kőolaj- és földgázkitermelésben a világ három legnagyobb piaci szereplője közé tartozó Oroszországot egyszerre sújtják nemzetközi szankciók.

​Mivel járhat mindez?

Finomított kőolajtermékekből, elsősorban dízelüzemanyagból komoly ellátási gondok lehetnek Európa-szerte. A koronavírus miatt napi 3 millió hordónyi olaj feldolgozására alkalmas kapacitást zártak be, az új finomítók építését pedig nem fejezték be. Emiatt dízelből a készletek sok éves mélyponton vannak. Egyes nyugat-európai országok már azon gondolkoznak, hogy a nyári hónapokban vagy valamiféle „jegyrendszer” bevezetésével korlátozzák a lakossági fogyasztást, netán elengedik a piacot, és akkor jöhet akár az 5 eurós literenkénti dízelár a kutaknál. A benzinnél sem sokkal jobb a helyzet. Mivel a finomítók a hiány miatt a dízelre koncentrálnak, a benzinkészletek csökkennek, de közben a kereslet egyre nő, hiszen nyáron mindenki utazni kezd.

​Fázni fogunk télen, vagy földgázból nem lesz hiány?

Pletser Tam\u00e1s, az Erste Befektet\u00e9si Zrt. olaj \u00e9s g\u00e1zipari elemz\u0151je

Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj és gázipari elemzője

Fotó: Csomor Alexander - Haszon Magazin

Időarányosan jól állunk. Az európai gáztározók töltöttsége 40 százalék körül van. Az oroszok egy-két kivételtől eltekintve nem korlátozzák a szállításaikat. Ázsiában pedig nem kapkodnak a cseppfolyósított földgázért (LNG), így van mit betárolni. Október 1-ig elérhető az EU célja, a 90 százalékos feltöltöttség. Kérdés, utána mi fog történni? Ha a tél közeledtével az oroszok politikai okokból bekeményítenek, földgázból is lehetnek ellátási gondok. Ez azonban a lakosságot csak végső esetben fogja érinteni, mert először a nagyfogyasztók felhasználását (acél- és műtrágyaipar) fogják korlátozni. Ám ennek is meglesz az ára, hiszen különösen a műtárgya esetében stratégiai termékről van szó. Megjegyzem, a lakosság is sokat tehetne a baj elkerüléséért, hiszen ha csak 1 °C-kal lejjebb csavarjuk a fűtést, az 6-7 százalékos fogyasztáscsökkenést jelent, aminek országos vagy éppen európai szinten komoly hatása lehet!

​Európa működhet orosz gáz nélkül?

A legnagyobb orosz gázkitermelő vállalat, a Gazprom 2021-ben 515 milliárd köbméter földgázt termelt ki, amiből 185 milliárd m3-t exportál a volt Szovjetunió területén kívülre gázvezetéken. Ebből Európa 155 milliárd m³-t vásárolt meg. Ez azt jelenti, hogy a 400 milliárd m³-es éves fogyasztásunk 40 százaléka Oroszországból érkezik. Emellett az orosz Novatek további 76 milliárd m³ LNG-t adott el a világban, aminek egy része Európába érkezett. Ezt kéne pótolni. Földgáz tekintetében az orosz kínálat és az európai kereslet rugalmatlan. Ha nem veszünk orosz gázt, azzal rövid távon mindenki veszíteni fog. Hosszabb távon viszont felszámolható a kontinens orosz gázfüggősége, mondjuk, ha Európa átáll az LNG-re. Ez nagyon fájna az oroszoknak is, de időigényes folyamat. Legalább egy évtized kell az infrastruktúra kiépítéséhez és az első eredmények is legfeljebb három év múlva mutatkozhatnak.

​Mi lemondhatnánk az orosz energiahordozókról?

Magyarország 10 milliárd m³ földgázt fogyaszt, ennek 75-80 százaléka Oroszországból érkezik csővezetéken. Kiváltására úgy lenne mód, ha a horvát, görög vagy lengyel kikötőkből LNG-t importálnánk, emellett vennénk földgázt a 2027-től termelő román tengeri mezőkről, illetve ha takarékoskodnánk. Például ha az összes magyar lakást megfelelően szigetelnénk, évente 2 milliárd m³-rel kevesebb gázra lenne szükségünk. A teljes mennyiséget nem is kéne kiváltanunk, a szükségleteink 20-30 százalékát fedezhetnék továbbra is az oroszok, hiszen így nem függenénk tőlük. Az olajnál egyszerűbb a helyzet, hiszen az Adria csővezeték bővítésével fél-egy év alatt ki lehetne váltani az orosz olajat. Ám ez nem érdeke a magyar olajtársaságnak. A Mol olcsón veszi az orosz olajat és drágán adja a belőle készülő termékeket, így naponta az átlagosnál 2,5-3 milliárd forinttal több profitot termel, még az üzemanyagár-rögzítéssel együtt is. Erről lemondani egyelőre sem az állam, sem a Mol nem szeretne.

***

A cikk a Pletser Tamással készült beszélgetés szerkesztett változata! Az interjú teljes terjedelmében a Haszon Magazin júniusi számában olvasható!

The Conversation

Ne hagyd ki!