Egy friss, a Journal of Labor Economics folyóiratban megjelent kutatás arra mutat rá, hogy még a rövid ideig tartó, kényszerű munkahelyi távollét is tartósan visszavetheti a bérek alakulását. A tanulmány szerzői – Bíró Anikó és Bisztray Márta – egy eddig kevéssé vizsgált mechanizmusra hívják fel a figyelmet: a munkából való ideiglenes kiesés miatt a munkavállalók olyan lehetőségektől eshetnek el, amelyek nélkül a bérpályájuk hosszabb távon is alacsonyabb szinten alakul - írja a Portfolio.
A kutatás szerint a munkahelyi jelenlét nemcsak a mindennapi teljesítmény miatt fontos. A munkavállalók ilyenkor szerezhetnek olyan tapasztalatokat, vehetnek részt képzéseken, kaphatnak előléptetést vagy akár más vállalatoktól állásajánlatot, amelyek közvetlenül befolyásolják a későbbi bérnövekedést. A távollét ideje alatt ezek a lehetőségek jellemzően elmaradnak.
A szerzők két fő csatornát azonosítottak, amelyeken keresztül a kiesés hat a bérekre:
- egyrészt a vállalaton belüli előléptetésekből való kimaradást,
- másrészt azt, hogy a munkavállalók kisebb eséllyel kerülnek át magasabb bért kínáló vállalatokhoz.
Utóbbi nemcsak közvetlen cégváltás esetén fontos, hanem azért is, mert egy külső ajánlat sok esetben a jelenlegi munkaadónál is erősebb alkupozíciót jelent.
A tanulmány egy különösen szűk, jól azonosítható helyzetet vizsgál: olyan 1–5 hónapos munkából való kieséseket, amelyek váratlan, enyhe balesetek – például lábtörés vagy vállízületi ficam – következményei. Ezekből teljes felépülés várható, és önmagukban nem rontják a munkavállalók hosszú távú egészségi állapotát, illetve termelékenységét.
A munkába való visszatérést követő első évben a bérnövekedés átlagosan 0,98 százalékkal, a második évben pedig 0,92 százalékkal marad el attól a szinttől, amely a kiesés nélkül várható lett volna. Negyedéves bontásban a visszatérést követő időszakban –0,7 és –1,4 százalék közötti eltérések figyelhetők meg, miközben a balesetet megelőzően nem láthatók különbségek a két csoport között.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a munkavállalók kevesebbet keresnek, mint a baleset előtt. A veszteség abból adódik, hogy a béremelkedésük lassabb ütemű, mint azoké, akik nem estek ki a munkából.
Kisvállalatok esetében elsősorban az előléptetésekből való kimaradás magyarázza a bérhátrányt. Nagyvállalatoknál ezzel szemben inkább az a meghatározó, hogy az érintettek kisebb eséllyel jutnak el magasabb bért fizető munkáltatókhoz.
A PwC tanácsadócég legutóbbi felmérése szerint a válaszadó magyarországi munkavállalók leginkább a bérekkel elégedetlenek: 51% úgy érzi, hogy fizetése nem követte az inflációt, és 48% kifejezetten kevésnek tartja a juttatásokat. Emellett a túlterheltség is meghatározó tényező: 36% szerint túl sok a feladat, és magas a stressz, míg 31% a munkahelyi kapcsolatokkal elégedetlen. A jövő miatti aggodalom szintén erősödik: a kutatásban részt vevők 23%-a bizonytalannak érzi saját szakmai kilátásait.
A munkahelyváltás elsődleges mozgatórugója továbbra is a személyes jóllét: 37% a jobb munka-magánélet egyensúlyát, 28% pedig a magasabb fizetést tartja legfontosabb szempontnak. A szakmai kihívás vagy előrelépés jóval hátrébb sorolódik - mindössze 13% keres izgalmasabb feladatokat, és csak 11%-ot motivál a rugalmasabb munkavégzés.
A megkérdezett munkavállalók többsége továbbra sem készül aktív munkahelyváltásra: 78% nem tervez lépni a következő egy évben, ami gyakorlatilag megegyezik az elmúlt három év stabil trendjével (2022–2024 között 76–79%). Ugyanakkor a passzív nyitottság erős: 40% nem keres állást, de egy jó ajánlatra igent mondana, ami láthatóvá teszi a felszín alatti bizonytalanságot. A fluktuációs kockázat így rejtetten tovább él, különösen a kékgallérosok körében, ahol az aktív váltási szándék 10% fölé emelkedik.
A munkavállalók 2025-ben valamivel nehezebbnek érzik az elhelyezkedést, mint korábban:
