A szakember szerint a KSH 147 ezres tavalyi száma azért lehet a valóságban jóval magasabb, mivel az adatokban nem jelennek meg azok az idősek, akik saját vállalkozásukat viszik, alkalmi javítási munkákat vállalnak korábbi szakmájukban, vagy a családot segítik láthatatlan munkával. Utóbbi körbe tartozik például sok nagyszülő, aki főz, bevásárol, unokára vigyáz, ezzel pedig lehetővé teszi, hogy a szülők dolgozni tudjanak betegség, iskolai szünet vagy más családi helyzet idején. Ez gazdasági értelemben is értékteremtés, még akkor is, ha nem jelenik meg bérként vagy hivatalos foglalkoztatásként.
A nyugdíjasok számára az egyik legkézenfekvőbb út, ha visszadolgoznak oda, ahonnan nyugdíjba mentek. Ráadásul a munkáltatónak is megéri megtartani a tapasztalt dolgozót, hiszen a tudása megvan, a foglalkoztatása kedvezőbb, és sokszor drágább lenne betanítani egy új embert. A másik lehetőség az új munkahely keresése, ám itt erősen számít a lakóhely. A nagyvárosokban jóval több az esély, míg kisebb településeken, falvakban vagy tanyás térségekben sokszor alig akad olyan munka, amelyet egy idősebb ember a fizikai korlátait is figyelembe véve el tudna vállalni.
Kivételt jelentenek azok a vidéki háziorvosok, ápolók vagy pedagógusok, akik nyugdíj mellett is dolgoznak, mert nincs fiatalabb utánpótlás. Az egészségügyben és az oktatásban is jól látszik az átlagéletkor emelkedése, ezért sok helyen a nyugdíjas munkavállalók tartják működésben a rendszert.
Farkas András úgy véli, sokan azért dolgoznak tovább, mert szeretik a munkájukat, és nem akarják elveszíteni azt a közösséget, feladattudatot és napi ritmust, amely az egészségükre is hat. A pénzügyi nyomás ugyanakkor sokakat érint. A kétmillió öregségi nyugdíjas átlagnyugdíja 260 ezer forint, de egymillióan 220 ezer forintnál kevesebbet kapnak. Körülbelül 700 ezer ember nyugdíja nem éri el a havi 180 ezer forintot, mintegy 300 ezren pedig 140 ezer forint alatti ellátásból élnek, vagyis a mélyszegénység kockázatával néznek szembe.
Aki közel áll a nyugdíjkorhatárhoz, két fő lehetőséggel számolhat: nyugdíj mellett dolgozik tovább, vagy 65 évesen még nem igényli a nyugdíjat. Utóbbi azért lehet előnyös, mert a különféle szorzók emelkedése és a plusz szolgálati idő növelheti a későbbi összeget. Minden további 30 nap szolgálati idő fél százalékos nyugdíjnövelést jelent, vagyis egy plusz év munka nagyjából 6 százalékkal, két év pedig 12 százalékkal magasabb nyugdíjat eredményezhet.
