A nemzetközi nyugdíjmegállapítási eljárás egységes elveit és alapszabályait az EU vonatkozó koordinációs rendeletei határozzák meg.
A koordinációs rendeletek szabályai értelmében a lakóhely szerinti tagállam nyugdíjhatóságánál lehet az egyes ellátásra való igényeket benyújtani. Egyetlen igénybejelentéssel valamennyi olyan tagállamban megnyílik az nyugdíjigénylő jogosultsága a nyugellátásra, ahol a jogosultsági feltételeket teljesítette. Vagyis a több államban is nyugdíjjogosultságot szerző nyugdíjigénylőnek az összes érintett állammal kapcsolatos nyugdíjigényét elegendő annak az államnak a nyugdíjhatóságánál bejelenteni, ahol él.
Az Európai Unióban a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK és a végrehajtására kiadott 987/2009/EK rendelet szabályozza a több tagállamban szerzett nyugdíjjogosultságok számításba vétele és a nyugdíj számítása esetén követendő eljárást.
A rendeletek alapelvei:
(1) A nyugdíjbiztosítási jogosultságok megszerzése érdekében a tagállami nyugdíjrendszerekben megszerzett szolgálati időket a nyugdíjmegállapítás során figyelembe kell venni.
Az EU/EGT államok területén az ellátásra való jogosultság és az ellátás összege szempontjából felmerült lényeges biztosítási tényeket úgy kell figyelembe venni, mintha azok az ellátást megállapító tagállam területén vagy biztosítási rendszerének hatálya alatt következtek volna be.
(2) A nyugdíjmegállapító hatóságok a nyugdíj összegének meghatározása során kettős számítást végeznek.
a) Az első számítás során a nyugdíj összegét kizárólag a biztosítási idő szerzése szerinti ország szabályainak figyelembevételével határozzák meg. Vagyis ez esetben kiszámítják a nemzeti szabályok szerint járó ellátást az adott tagállamban szerzett biztosítási/szolgálati idő és átlagkereset/járulékalap/nyugdíjjóváírás alapján.
Ez a nemzeti vagy független ellátás.
b) A második számítás során a minden érintett tagállamban szerzett összes biztosítási idő figyelembevételével, az adott országban szerzett biztosítási idő és az összes megszerzett biztosítási idő arányában állapítják meg a nyugdíj összegét.
Vagyis e számítás során először meghatároznak egy elméleti nyugdíjösszeget, amennyi a nyugdíj összege akkor lenne, ha az igénylő a valamennyi érintett tagállamban szerzett, összegzett szolgálati idejét mind a számítást végző tagállamban szerezte volna, majd ezt követően ennek az elméleti nyugdíjösszegnek kiszámítják egy olyan arányú részét, ahogyan a számítást végző tagállamban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik.
Ez az időarányos, pro rata temporis nyugellátás.
A két számítást követően a nyugdíjigénylőnek a magasabb összegű nyugdíjat állapítják meg.
Harmadik országban, vagyis az uniós rendeletek területi hatálya alá nem tartozó államban szerzett szolgálati idő figyelembe vételére abban az esetben nyílhat lehetőség, ha a nyugdíjszámítást végző tagállam az adott országgal szociális biztonsági egyezményt kötött.
A harmadik országban szerzett szolgálati idő kizárólag a nyugellátásra való jogosultság megállapításához vehető figyelembe, a nyugellátás összegét nem befolyásolhatja.
Bővebben a szabályozás Farkas András hírlevelében olvasható, amelyre itt lehet feliratkozni.
Érdekes statisztika látott a közelmúltban napvilágot, amely a magyar átlagnyugdíjak területi eloszlását mutatja. A KSH adataiból kiderül, hogy a XII. kerületben élő nyugdíjasok átlagosan több mint 358 ezer forintot kapnak, ez a legmagasabb összeg az országban. Utána következik a II. kerület közel 357 ezer, majd az I. kerület 345 ezer forinttal.
A fővároson belül a VII., a VIII. és XX. kerületben lakó időseknek jut a legalacsonyabb összeg, a szóban forgó városrészekben 282-285 ezer forintról van szó, ám még ez is meghaladja a 261 ezres országos átlagot - írja a HVG a KSH-tól elkért részletes adatok alapján.
A járások közül Budakeszi járásban élő nyugdíjasok állnak az élen 312 ezer forinttal. Ebben az összevetésben a Tiszaújvárosi járás a második 307 ezer, a harmadik hely pedig a Dunakeszi járásé, ahol 298 ezer forint az átlag. A legalacsonyabb átlagértékek a Csengeri, a Mórahalmi, a Kiskőrösi és Kisteleki járásra jellemzőek, utóbbiakban kevesebb mint 200 ezer forint jut átlagosan az időseknek.
