A magyar jogban az öröklési szerződés egy olyan kétoldalú megállapodás, amelyben az örökhagyó a vagyona (vagy annak egy része) örökösévé teszi a vele szerződő felet. Ezért cserébe a szerződéses örökös kötelezettséget vállal arra, hogy az örökhagyót életében tartja, ápolja, gondozza, vagy meghatározott életjáradékot fizet számára. A megállapodás így mindkét fél számára konkrét jogi garanciákat és biztonságot nyújt.
A gyakorlatban az öröklési szerződés lényegesen nagyobb védettséget nyújt, mint az egyoldalúan visszavonható végrendelet vagy a törvényes öröklési rend:
Nem vonható vissza, nem módosítható egyoldalúan: Míg a végrendeletet az örökhagyó bármikor, a megajándékozott tudta nélkül megváltoztathatja vagy visszavonhatja, az öröklési szerződés módosításához vagy felbontásához mindkét fél közös megegyezése vagy bírósági döntés szükséges.
Kizárja a kötelesrészt: A jelenleg hatályos magyar jogszabályok egyértelműen kimondják, hogy ha az aláírás napjától számítva eltelt legalább két év az örökhagyó haláláig, akkor a többi hozzátartozó semmilyen kötelesrészre nem lesz jogosult a lekötött ingatlanból vagy vagyonból.
Elidegenítési és terhelési tilalom: Az öröklési szerződésben megjelölt ingatlanra az örökhagyó életében elidegenítési és terhelési tilalom kerül az ingatlan-nyilvántartásba, így azt az örökhagyó a szerződéses örökös hozzájárulása nélkül nem adhatja el és nem terhelheti meg.
Mivel kiemelten erős joghatású dokumentumról van szó, a törvény szigorú formai előírásokat támaszt. Az öröklési szerződés kizárólag írásban érvényes, és annak elkészítéséhez, valamint ellenjegyzéséhez ügyvéd vagy közjegyző közreműködése kötelező. Amennyiben a felek nem teljesítik a szerződésben vállalt kötelezettségeiket (például az elvárható ápolást vagy az tartási díj fizetését), a megállapodás bírósági úton felbontható vagy módosítható.
A Hóvége.hu azt írja cikkében, ha szűkös anyagi keretekből gazdálkodunk, de van egy ingatlanunk, amelyért cserébe minőségi időskori ápolást szeretnénk kapni vagy adni, ez a legmegbízhatóbb választás.
Ha pedig végrendeletet írnánk, ezeket a szabályokat tartsuk szem előtt:
- Csak személyesen. Vannak dolgok az életben, amit magunknak kell megcsinálni. Ilyen a végrendelkezés is. A törvény kiköti, hogy „végrendelkezni személyesen lehet”. Vagyis arra nincs mód, hogy meghatalmazzunk valakit, hogy helyettünk elmenjen a közjegyzőhöz, ügyvédhez elkészíttetni a végrendeletünket.
- Fontos, hogy szerepeljen rajta a készítés dátuma.
- Sajátkezűleg írt végrendelet esetén azt az elejétől a végéig a személynek magának kell írnia. A géppel történő írás nem minősülhet ilyennek. Ebben az esetben tehát fontos a kézírás.
- Nem hiányozhat az aláírás.
- Ha nem mi magunk írjuk kézzel a végrendeletet, és az több lapból áll, akkor minden lapot alá kell írni.
- Tanúk esetén a tanúk aláírása sem hiányozhat, és azt is fel kell tüntetni, hogy ők, mint tanúk írták alá az iratot. Több lapból álló végrendelet esetén minden lapon ott kell lennie a tanúk aláírásának is.
- Több lapból álló végrendelet esetén minden lapot folyamatos sorszámmal kell jelölni. Vagyis minden lapot be kell számozni, és az első után véletlenül sem következhet a harmadik. A számozásnak egymás után, kihagyás nélkül kell szerepelnie.
