Jelenleg a válaszadóknak mindössze 19 százaléka készül visszatérni az eredeti szakmájába, míg a négy évvel korábbi felmérésben 25 százalék volt ez az arány. Ritka, hogy megbánnák a döntésüket azok, akik más területen próbálnak szerencsét: a pályát módosítók közel 70 százaléka ma is meghozná ugyanezt a döntést, és 80 százalékuk nyilatkozta, hogy nem tervez a jövőben újra a korábbi szakmájában dolgozni.
A pályaváltások mérlege összességében pozitív: minden vizsgált élethelyzetben többen számolnak be minőségi javulásról, mint romlásról. Az új területen elhelyezkedők 61 százaléka elégedett vagy nagyon elégedett az új karrierjével, 33 százalékuk vegyes érzésekről nyilatkozott, míg mindössze 6 százalékuk értékelte negatívan utólag a döntését.
Az új szakmájukban a leggyakrabban a fizetésükben és a munka–magánélet egyensúlyában éreztek pozitív változást az érintettek. Sokkal inkább vegyesek a tapasztalatok, ha a stresszről van szó: ezen a téren a megkérdezettek 37 százaléka javulást, 24 százalékuk pedig romlást érzékelt a váltás óta.
A kutatásban részt vevő pályaváltók 60 százaléka semmilyen támogatásban nem részesült a folyamat során. A segítség leggyakoribb formái az ismerősöktől kapott tanácsok (21%), a munkahelyi segítség (12%) és az anyagi támogatás (9%) voltak. A döntés előkészítésében a megfelelő munkaerőpiaci információk is segítséget jelenthetnek.
A 40 évnél fiatalabbaknál általában kevesebb mint négy év telik el a gondolat és a döntés meghozatala között. A 40 év felettiek körében pedig leginkább a négy évnél régebben tervezett pályamódosítások figyelhetők meg.
A pályaváltás valószínűsége nemcsak az életkor előrehaladtával, hanem a szándék felmerülésétől a tényleges lépésig eltelt idővel arányosan is csökken. A válaszadók több mint 40 százaléka az első gondolatot követő fél éven belül módosított pályát, 25 százalékuk fél–egy év, 18 százalékuk egy–két év után szánta rá magát a lépésre. Két évnél hosszabb mérlegelést követően mindössze 15 százalék lépte meg ténylegesen.
A kutatás eredményei szerint tehát a halogatás jelentősen csökkenti a pályaváltás megvalósításának valószínűségét. A megalapozott döntéshez és a sikeres megvalósításhoz azonban fontos, hogy a karriermódosításra készülők támaszkodjanak a rendelkezésükre álló szakmai, mentálhigiénés vagy anyagi támogatásokra.
Nemrég írtunk arról, hogy a rugalmas munkatér-szolgáltató IWG globális felmérése szerint a fiatal munkavállalók körében rohamosan terjed az úgynevezett portfóliókarrier, amely a hagyományos, egyetlen munkahelyre épülő modellel szemben többféle szakmai szerep, projekt és mellékállás párhuzamos fenntartását jelenti. Az infláció, a lakhatási kiadások és a diákhitelek terhei miatt a brit Z generációs fiatalok 33 százaléka már rendelkezik valamilyen mellékállással, vagy aktívan fontolgatja egy második bevételi forrás kialakítását. A válaszadók közel fele (48 százalék) nyilatkozott úgy, hogy ezt a lépést elsősorban a megélhetési biztonság hiánya kényszeríti ki belőle.
A trend másik fő mozgatórugója a technológiai bizonytalanság: a megkérdezettek 55 százaléka gondolja úgy, hogy a mesterséges intelligencia alapjaiban fogja átformálni a karrierjét. Az automatizáció miatt a fiatalok tudatosan több lábon állnak, miközben a HR-vezetők 90 százaléka arra figyelmeztet, hogy az MI térnyerésével felértékelődnek a pótolhatatlan emberi készségek, mint az empátia, a kreativitás és a problémamegoldás.
A magasabb jövedelem elérése érdekében a fiatalok a lojalitást is könnyebben feladják. A kutatás szerint a megkérdezettek 43 százaléka az elmúlt három évben legalább két-három alkalommal váltott munkahelyet, és 30 százalékuk a jobb fizetést jelölte meg a felmondás elsődleges okaként.
