Egy helyen gyűjti össze a magyarországi nyilvános villanyautó-töltőket és azok aktuális árait az új Országos TöltőPont Regiszter, az OTPR. A térképes szolgáltatásban teljesítmény, töltőpontszám, szolgáltató vagy ár alapján is lehet keresni, így az elektromos autósok könnyebben megtalálhatják a számukra megfelelő és akár olcsóbb töltési lehetőséget - tudósít a HVG.
Az OTPR egyik fontos előnye, hogy az információk nem kizárólag felhasználói bejelentésekből származnak. Az adatokat a töltőszolgáltatók hivatalos rendszereiből frissítik, ezért az is megjelenhet, ha egy töltő éppen hibás vagy nem üzemel. A szolgáltatás az egyes töltőpontok árait is feltünteti, ami azért lehet hasznos, mert ugyanazon a környéken jelentős különbségek lehetnek a tarifák között.
Egyes hálózatoknál – például a Tesla, az E.ON, a Lidl, a TEA. és a Shell bizonyos töltőinél – akkor is elindítható a töltés közvetlenül az OTPR-en keresztül, ha az adott állomás támogatja az ad hoc fizetést, vagyis nincs szükség előzetes regisztrációra.
A szolgáltatás egy magyar villanyautós hobbiprojektjeként indult, elsősorban a töltési árak összehasonlítására. Az ELMOB támogatásával azóta folyamatosan bővül, és az otpr.hu oldalon érhető el.
Az e-autó vásárlók körében mindmáig az egyik legnagyobb visszatartó erőt az akkumulátorok feltételezett gyors elöregedése és az ebből adódó magas csereköltségek jelentik. A járműadatokkal foglalkozó Recurrent vizsgálatai rávilágítottak, hogy egy mai átlagos elektromos autó 3 év után az eredeti hatótávolságának 97 százalékát, 5 év elteltével pedig 95 százalékát őrzi meg. Ez azt jelenti, hogy egy jelenlegi, 520 kilométeres hatótávú modell öt év használat után is képes mintegy 500 kilométert megtenni egyetlen feltöltéssel.
A statisztikák alapján a meghibásodás miatti csere is elhanyagolható: a 2022-es vagy újabb modellévű autóknál az akkumulátorcsere aránya mindössze 0,3 százalék volt, vagyis ezerből átlagosan csupán három járművet érintett. Hasonló megállapításra jutott a Geotab is több mint 22 700 jármű vizsgálata során, ahol az átlagos éves kapacitásvesztést mindössze 2,3 százalékban határozták meg.
