Sokan úgy gondolnak a fizetés nélküli szabadságra, mint a rendes éves szabadság egyszerű meghosszabbítására – azzal az egyetlen különbséggel, hogy az adott időszakra nem jár munkabér. A valóságban azonban ez a jogi állapot komoly következményekkel jár a munkavállaló társadalombiztosítási jogviszonyára és a jövőbeli nyugdíjára nézve is, amivel sokan csak utólag szembesülnek.
Az első és legfontosabb szabály, hogy a fizetés nélküli szabadság első napjától kezdve szünetel a munkavállaló társadalombiztosítási (TB) jogviszonya. Ez azt jelenti, hogy a munkáltató erre az időszakra nem fizet utána járulékot. Annak érdekében, hogy az érintett ne veszítse el az egészségügyi ellátásra való jogosultságát, saját magának kell megfizetnie az egészségügyi szolgáltatási járulékot. Ha ezt elmulasztja, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) visszamenőleg, kamatokkal terhelve követelheti az összeget, az ellátás igénybevételekor pedig jogosulatlan igénybevétel miatt nehézségek adódhatnak.
A másik kevéssé ismert tényező a nyugdíjjogosultság alakulása. Mivel a fizetés nélküli szabadság ideje alatt nem történik nyugdíjjárulék-fizetés, ez az időszak nem számít be a nyugdíj megállapításához szükséges szolgálati időbe. Ez különösen a nők kedvezményes, 40 év szolgálati idő utáni nyugdíjazásánál lehet fájó pont, de az öregségi nyugdíj összegének kiszámításakor is hiányzó éveket jelenthet. (Kivételt képeznek ez alól a törvényileg biztosított esetek, mint például a gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság időtartama.)
A fizetés nélküli szabadság igénylése előtt tehát érdemes alaposan mérlegelni a pénzügyi és jogi következményeket, valamint gondoskodni a TB-járulék egyéni megfizetéséről a kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében. Bővebben ír a témáról a Hóvége.hu cikkében.
A Munka törvénykönyve szerint minden évben 20 nap alapszabadság jár, amit a munkáltató növelhet, de csökkentenie nem lehet. Pótszabadság jár életkor, gyermekek száma, apaság, veszélyes munkakör vagy megváltozott munkaképesség esetén. A munkáltató meghatározhatja a szabadság kiadásának időpontját, de évente legalább 7 napot a munkavállaló kérésének megfelelően kell kiadni.
A munkáltató kötelessége a szabadságot úgy kiadni, hogy a munkavállaló évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési kötelezettsége alól (beleszámolva heti pihenőnapokat és a munkaszüneti napokat is).
A pedagógusok szabadságolása eltérő szabályok alá esik: ők 50 nap alapszabadságot kapnak, de szabadnapjaik nagy részét meghatározott időszakokban, például iskolaszünetek alatt vehetik csak ki - írtuk korábban.
