A Seoul National University, a Korea Consumer Agency és a The Catholic University of Korea kutatói összesen 16, különböző éttermekben használt csomagolást vizsgáltak meg. A forró ételek tárolására szolgáló edényeket 100 Celsius-fokos, a hideg ételekhez és italokhoz használt csomagolásokat 20 Celsius-fokos desztillált vízzel töltötték fel.
Harminc perc elteltével a folyadékban található részecskéket mikro-FTIR spektroszkópiával elemezték. A legnagyobb kibocsátást az egyszer használatos polipropilén leveses doboznál mérték. Ebből átlagosan 29,7 mikroműanyag-részecske került a tesztfolyadékba.
A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a papírpohár sem feltétlenül jelent műanyagmentes megoldást. A belső bevonatból polietilént, a fedelekből pedig polisztirolt mutattak ki. A kutatók egy átlagos dél-koreai levesmenü csomagolását is modellezték. Számításaik szerint egyetlen rendelés körülbelül 41,8 mikroműanyag-részecskével növelheti a kitettséget.
Heti 1,6 ilyen étkezéssel számolva ez évente mintegy 3478 részecskét jelenthet. A kimutatott darabok 93 százaléka 300 mikrométernél kisebb volt, a legtöbb pedig 20 és 49 mikrométer közötti mérettartományba esett.
A többször használható műanyag dobozok kedvezőbb eredményt mutattak, ugyanakkor jellemzően ezekről is levált egy-két részecske. Ráadásul az anyag öregedése, karcolódása, a magas hőmérséklet és a mikrohullámú melegítés idővel növelheti ezek számát.
A kutatás alapján hosszabb távon a fémből készült, újrahasználható ételdobozok csökkenthetik leginkább a mikroműanyag-terhelést. Szélesebb körű elterjedésükhöz ugyanakkor szabványosított visszaváltási rendszerekre és jól működő logisztikára lenne szükség, foglalta össze a tanulságokat a Körkörös.hu.
