A KITE Zrt. A hazai mezőgazdaság legnagyobb integrátorává vált az évek során, és azt gondolom, ez nem csak egy lehetőség, hanem óriási felelősség is. Miként lehet ezt kezelni, és hogyan éli meg ezt a felelősséget a cég?
Szabó Levente: Alapvetően azt kell mondjam, hogy mindig a múltból táplálkozunk és a jövőt építjük. Valóban van felelősségünk, hiszen ötven éve jelen vagyunk a magyar agráriumban. Úgy tartom, hogy az elődeink alapértékei ma is számítanak, sőt meghatároznak minket. Felelősségünk azonban az is, hogy ne pusztán egy profitorientált cégként gondoljunk a KITÉ-re, hanem agrárinnovátorként is, amely mindig képes valami újdonsággal szolgál - ni a magyar mezőgazdasági termelőknek. Valóban nagy a hatásunk, hiszen a velünk kapcsolatban álló partneri kör a magyar szántóterület 50 százalékát műveli. Éppen ezért hosszú távon kell gondolkodnunk, hiszen ha mi új megoldásokat tudunk mutatni – és ezáltal hatékonyabban képes termelni a partnerünk –, akkor egy idő után mi is üzleti hasznot realizálunk vele együtt.
Melyek az ön által is említett alapértékek?
SZ. L.: A két legfontosabb érték az innovativitás és a fenntarthatóság. Az előbbiről már beszéltem az imént. Az utóbbi nagyon divatos kifejezés lett ma - napság, de mi nem gondoljuk, hogy ez kimerülhet abban, milyen környezetkímélő inputanyagokat használnak a partnereink. A fenntarthatóságról komplexen kell gondolkoznunk. Azt hirdetjük, hogy a technológiai újítások, a precíziós gazdálkodás tud fenntartható lenni. Ha összevonjuk a műveleteket, nem tapossuk a talajt annyiszor, differenciáltan szórjuk ki a műtrágyát és a növényvédő szert – és még sorolhatnám. Persze ezek mellett fontosak a biológiai újítások is. Megfelelő szerek a helyes technikával a megfelelő helyen és optimális mennyiségben. Ez így már nagy lépés a fenntart - hatóság felé. Mindemellett még két alapértéket örököltünk és őrzünk az alapítóktól: a megbízhatóságot és a stabilitást. Bármilyen turbulens gazdasági hatások érik akár a mezőgazdaságot vagy akár egyenesen a KITE-t, amit ígérünk, azt betartjuk.
Egy ilyen nehéz év után mint a tavalyi – az okokat hosszan sorolhatnánk –, mindig felerősödnek azok a hangok, hogy a magyar mezőgazdaság nem működik elég hatékonyan és a feldolgozott élelmiszerek aránya is túl alacsony. Hol tartunk most, és hova jutottunk el az elmúlt tíz évben? Azért ezt az időszakot emelem ki, mert az elmúlt évtizedet itthon a forrásbőség, a világban pedig a konjunktúra jellemezte.
SZ. L.: Hol tartunk most? A választ két részre kell bontanom. Egyrészt létezik a szántóföldi növénytermesztés, ami – ahogy ön is hangsúlyozta –, jó gazdasági körülmények közepette, sok támogatással termelt az elmúlt tíz esztendőben. ÉS AZÉRT JELLEMZŐ A HATÉKONYSÁGNÖVEKEDÉS IS, bár ez még nem teljesen kézen fogható mindenhol és mindenkinél. De azt gondolom, hogy az a fajta magatartás és gondolkodásmód, amiben mi is hiszünk, egyre inkább tudatosan beépül a gazdálkodásba. A másik része, amire célzott, a feldolgozóipar. Nincs könnyű helyzetben a magyar gazdaság. Mert kicsi és nyitott. Ez miért probléma? Mert nagyon könnyen jönnek be az országba a nálunk olcsóbban, hatékonyabban termelő gazdaságok termékei. Egyet tehetünk, hogy a saját hatékonyságunkat még tovább növeljük. Azt gondolom, ha a Közös Agrárpolitika következő ciklusában érkező pénzeket jól használjuk fel, akkor ezzel nem lesz probléma.
Ha már a technológiai fejlesztésekről esett szó: érdekes, hogy míg a tavalyi év nagyon sokszor a nehézségekről szólt, a mezőgazdasági gépek eladásában rekordot hozott. Ennyi tartalék maradt a rendszerben?
SZ. L.: Alapvetően tartalékok is akadtak, a mai napig is vannak, hiszen NAGYRÉSZT TUDATOS GAZDÁLKODÁS FOLYIK AZ AGRÁRIUMBAN. Azt, hogy ezeket beruházásra használják a gazdák, nagymértékben elősegítette a digitalizációs pályázat is. Valóban nagyot nőtt a géppiac, vele együtt nyilvánvalóan erősödött a szolgáltatási piac is.
Maradt még lendület erre az évre?
SZ. L.: Azt látjuk, hogy igen. Akik még nem valósították meg a beruházásukat, idén meg fogják tenni. És én úgy gondolom, hogy LESZNEK TOVÁBBI BERUHÁZÁSOK IS, részben a pályázattól függetlenül.
Tavaly az utolsó lapszámunkban beszélgettünk Hollósi Dáviddal, az MKB Bank Nyrt. és a Takarékbank Zrt. Agrár- és élelmiszeripari üzletágának ügyvezetőjével. Azt mondta, hogy aki beruházott az elmúlt 10 évben, az most már nagyon jól jár. Viszont ez az év inkább a likviditás megőrzéséről kell szóljon. Mennyire érződik ez az óvatosság a gazdákon?
SZ. L.: Egyetértek, a likviditás megőrzése valóban fontos, főleg azokon a területeken, ahol az aszály elvitte a termés nagy részét. Erre reagálnia kell a piac szereplőinek. Azaz nekünk is, ezért a KITE hosszú távú vagy halasztott fizetési megoldásokkal, kedvező hitelkonstrukciókkal igyekezett segíteni a gazdáknak. A MÁSIK NAGY KÉRDÉS MÉG AZ, HOGY A MOST RAKTÁRON LÉVŐ TERMÉNYEKNEK MI LESZ A SORSUK. Úgy gondolom, hogy tavasszal – amikor már beindulnak a valódi szántóföldi munkák – a betárolt termények értékesítésével helyreáll a gazdaságok stabilitása. Az pedig biztos, hogy ha idén jó lesz a terméseredmény is, akkor a likviditásért sem kell aggódniuk. MEGFELELŐ TECHNOLÓGIA IS KELL A JÓ TERMÉSEREDMÉNYHEZ.
Akad olyan ország, amelyre érdemes figyelniük a szántóföldi növénytermesztőknek vagy akár a KITE-nek?
SZ. L.: Az biztos, hogy a KITE számára akad ilyen. Nagyon szeretünk az Egyesült Államokba járni, de nem azért, mert ötven csillag van az amerikai zászlón, és mi is ötven évesek vagyunk. Főként azért, mert a legújabb technológiákat ott szokták bemutatni, sőt ott már alkalmazzák, használják. Tíz évvel ezelőtt az RTK-hálózat nálunk még NÉVJEGY Szabó Levente 2002-ben Debrecenben szerzett okleveles gazdasági agrármérnöki végzettséget pénzügy-számvitel és marketing szakirányon. Ugyanebben az évben kezdte pályafutását a KITE Zrt.-nél alközponti kockázatkezelőként, majd 2006-tól kockázatkezelő igazgatóhelyettessé léptették elő. Szakmai ismeretei bővítésére 2007-től agronómiai üzletkötő-szaktanácsadóként nyílt lehetősége. 2009-től a közép-magyarországi régió igazgatójaként a KITE Zrt. négy alközpontjának kereskedelmét és eladói apparátusát irányította. 2013 januárjától agronómiai kereskedelmi vezérigazgató-helyettesi beosztásban dolgozott, majd 2014 novembere óta a KITE Zrt. vezérigazgatójaként irányítja a céget. varázslatnak és űrtechnológiának tűnt, ott kint már évek óta használták. Van némi előnyük, hiszen a GMO-mentesség az Európai Uniót ilyen szempontból hátráltatja, de A SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTŐK SZÁMÁRA AZ USA JÓ PÉLDA LEHET. És mindaz, amit a tengerentúlon látunk, körülbelül 10-15 év késéssel meg szokott jelenni Európában is. Persze nem lehet mindent adaptálni, figyelembe kell vennünk az uniós szabályokat, többek között a Green Dealt, de sokat lehet tőlük tanulni.
Mi volt az az innováció, amit egy ilyen tanulmányút során látott és igazán megdöbbentette, vagy lenyűgözte?
SZ. L.: Egyértelműen az öntözés. Gyakorlatilag már a repülőgépről lehet látni, hogy minden egyes termőterületen van öntözőberendezés, attól függetlenül, hogy az éves csapadékmennyiség bőven elegendő. Úgy állnak hozzá, hogy AMIKOR A NÖVÉNYNEK SZÜKSÉGE VAN AKÁR CSAK PÁR MILLIMÉTERRE IS, AKKOR ŐK EZT KI TUDJÁK JUTTATNI. Ilyet sehol máshol nem láttam.
Mi egyelőre ebben nem állunk túl jól, az öntözésfejlesztési pályázat még nem törte át a falakat, de hátha egy ilyen aszályos év után változik a hozzáállás…
SZ. L.: Bízzunk benne.
Említette a Green Deal-t, ez egy elég komoly változás Európában, és biztosan készül erre már a KITE Zrt. is.
SZ. L.: Valóban készülünk rá, egyrészt – ahogy említettem – például a differenciált kijuttatással. Más - részt a szerkivonásokat biológiai növényvédelemmel pótoljuk. MOST MÁR ELÉG SZÉLES KÖRŰ AZ ILYEN JELLEGŰ SZERKÍNÁLAT NÁLUNK, ha fogalmazhatunk így. De jobban illik ezekre a termékekre a növényápo - lási vagy növényvédelmi termék. Abban is gondol - kozunk, hogyan lehet a gyomirtó szereket kiváltani például mechanikusan gyomirtással.
Az első kérdésben hangzott el: nagy vállalat, nagy felelősség. Ez a döntéshozatalig is elér? Például egy KAP-megállapodás előtt a KITE véleményét is kikérik?
SZ. L.: Igen, általában agrárkamarai közvetítéssel a minisztérium meghallgatja a szereplőket, tehát nem csak minket. Adott esetben vissza is kérdeznek, és beépítik a tervekbe a szakértők tapasztalatait. Így azt gondolom, a társadalom is képviseltetve van a döntésekben.
Egyre többször hallom, némileg panaszosan, a kap megállapodás kapcsán a nagy gazdaságoktól, hogy ebben a ciklusban inkább a kis- és közepes üzemeket próbálják segíteni. Nyilván nagyon nehéz megmondani, de létezik ideális birtokméret? Tényleg igaz, hogy a kicsiknek inkább össze kéne fogniuk, mert nem elég hatékonyak egyedül?
SZ. L.: Ideális birtokméret? Én úgy gondolom, hogy ilyen nincs. A rendszerváltás utáni időszakban pontosan a nagybirtokok estek szét, ez kezd most már újraépülni, és az is igaz, hogy sok kisbirtok van. TALÁN AZT LEHET MONDANI, HOGY HATÉKONY BIRTOKMÉRET VAN, IDEÁLIS NINCSEN. Én úgy gondolom, ha egy jól tömbösített gazdaság 400 hektáron szuperintenzíven termel, akkor jövedelem szempontjából is tud versenyezni egy 1000 hektárossal. Az ideális birtokméretet mindig az határozza meg, hogy mennyire van gépesítve és hány ember áll rendelkezésre, aki a szakértelmével tudja irányítani ezt a gazdaságot. Egy biztos: minél inkább szeretnénk hatékonyak lenni, annál intenzívebben kell termel - ni és annál több pénzt kell költeni beruházásokra.
Az agrárgépshow-n beszélgetünk, ahol egy teljes pavilont megtöltenek a KITE gépei. Viszont ennél sokkal többet tud nyújtani a cégcsoport. Áttérve a szolgáltatásokra, idén milyen újdonsággal készülnek a gazdáknak?
SZ. L.: Ez éppen a már sokat említett öntözéssel kapcsolatos. Egy új öntözési szaktanácsadási rendszert indítunk el idén. Sőt inkább úgy fogalmaznék, hogy megújítjuk a rendszert, ugyanis a ’80-as években már volt egy Szuperintenzív Kukoricatermesztési Program (SZIK program), ami pontosan arról szólt, hogy 50 ezer hektáron adtunk öntözési szak - tanácsot. Most a modern technológiáknak köszönhetően, két évig tartó fejlesztés után az applikáció is rendelkezésre áll. Ennek segítségével a hosszú távú időjárás-előrejelzés online, térképes formában is megjeleníthető. Szondák segítségével pontosan mérni tudjuk a talaj vízkészletét, és az adott kultúrára specifikusan tudunk 2-3 napra előre szaktanácsot adni. EZ SEGÍTSÉG A GAZDÁNAK ÉS SOK ESETBEN A NÖVÉNYNEK IS, HOGY ÁTHIDALJUK A KRITI - KUS IDŐSZAKOKAT. Ha esetleg időközben megérkezik a csapadék, akkor pedig automatikusan leállítható a rendszer, mert a szondák erről is elküldik a jelet.
Most mindenki az energiaárakról beszél, ez pedig részben a hatékonysággal is összefügg. A kite hogyan reagált az elszálló energiaárakra, miként tudja akár a gazdákat is segíteni ebben a helyzetben?
SZ. L.: Kevés ráhatásunk van az energiaárakra, sokkal fontosabb, hogy a költségnövekedésből fakadó másodlagos hatásokat hogyan reagáltuk le – például a műtrágya beszerzése esetén. Már jól érzékelhető volt 2021 őszén, hogy emelkednek az energia - hordozók árai, aztán a háború hatására még jobban felpattantak. BIZTONSÁGI JÁTÉKOSKÉNT A MŰTRÁGYÁRA HOSSZÚ TÁVON LESZERZŐDTÜNK. Tehát nem az energiahordozókat „hekkeltük”, ha fogalmazhatok így, hanem az abból származtatott termékek árát igyekeztük fixálni és lekötni. Úgy tűnik, ez jól sikerült, és kedvező áron tudtuk eladni a gazdáknak. A másik oldalon a genetikával tudunk segíteni. Olyan hibrideket javasolunk a kukorica esetén, amiket nem kell szárítani, vagy a vetésforgóban ajánljunk egy másik növényt. És persze a gépeink sem csak a dizájn miatt zöldek: a károsanyag-kibocsátásuk, fogyasztásuk folyamatosan csökken.
