Ne legyünk álszenetek a növényvédelemben! - interjú

Több mint egy éve, hogy megválasztották elnöknek. Mi történt ez alatt az idő alatt?

Hunyadi István: A kamarát elkezdte jobban észrevenni a szakpolitika és a szakigazgatás. Javult a kommunikáció és sok szakmai témában folytattunk egyeztetéseket. Adatgyűjtéseket végeztünk bizonyos kérdésekben, amivel a minisztérium munkáját próbáltuk segíteni, annak érdekében, hogy a kollégák munkája is könnyebb legyen. Ilyen volt tavaly, hogy bizonyos területeken a napraforgó kultúrák egy részében a földi permetezés nem lett volna megvalósítható, így légi kijuttatást kértünk. A szakigazgatás pedig adatokat, hogy a kérést támasszuk alá. Ezt megtettük, és a miniszter úr engedélyezte is a kérésünket.

Hasonló történt a pocokfertőzöttség felmérésénél, itt az volt a mozgatórugó, hogy ekkora gradációnál az engedélyezett eljárások már nem igazán működnek. A két engedélyezett készítményt a járatokba kell kijuttatni, ami nagyon munkaigényes, viszont erre embert alig találni. Ez esetben azt kértük, hogy szórt kijuttatást engedélyezzenek, és ősszel ugyan nem, de januárban végül megkaptuk az engedélyt. Itt sokat gondolkodtunk a környezeti kockázatokon, de a növényvédelemben vannak olyan szituációk, amikor az ember felteszi a kérdést, hogy melyik ujjamat harapjam meg, melyik szempont a fontosabb?

És melyik?

H. I.: Hát a nemzetgazdasági kérdéseket egy-egy döntésnél nem árt figyelembe venni. Azt elismerem, hogy az uniós gondolkodás inkább a zöld eszmék irányába megy, de nem biztos, hogy ez hosszú távon kifizetődő. Mindennek van ára, de pusztán a fenntarthatóságban nemigen hiszek. Mindig el kell dönteni mi a fontosabb, amikor meg akarjuk tartani a saját élelmiszer-biztonságunkat, élelmiszer-ellátásunkat. Néha kell hozni olyan döntéseket, amikor a zöld érdekek sérülnek.

Tehát néha a zöld érdekek ellenében hoznak döntéseket?

H. I.: Kell, hogy legyenek ilyen szempontok. Persze nem kell ezt túlzásba vinni, de nem lehetünk álszentek.

Miért?

H. I.: Mert a világ különböző részein olyan mértékű környezetszennyezésekről van tudomásunk, amit fel sem tudunk fogni, elképesztő például, hogy harmadik országokban mi folyik. Vagy nézzük meg, mennyi repülő van az égbolton, vagy hány ezer óriáshajó égeti a pakurát az óceánokon, akkor nem biztos, hogy mi vagyunk a legkárosabb pontja a rendszernek.

Ez már kicsit túlmutatott az egy év munkáján. De a napraforgó és a pocok mellett volt más téma is, amiben léptek?

H. I.: Természetesen. Fejlesztettük az elektronikus vényrendszert, folyamatosan bővül a felhasználók száma, érkeznek a javaslatok a felhasználóktól és saját ötleteink is vannak. Most egy mobilapplikáció fejlesztésének igénye merült fel. Megvalósult a munkautalvány kiállítása rendszeren belül. Itt a növényorvos tud komplett utasításokat adni, ráadásul kényelmesen, mivel a modul félig automatizált. Az engedélyokiratból emeli át a készítményekre vonatkozó főbb biztonságtechnikai és munkavédelmi elemeket, amiket még ki lehet egészíteni saját előírásokkal is. Ez akkor hasznos, ha a növényorvos nincs jelen a kijuttatásánál, így a munkautasításokkal levédi magát. A másik megvalósult fejlesztés a papíralapú vények feltöltése volt, és felhasználóbarátabbá is vált a rendszer. Foglalkoztunk a hatósági feladatátvétel lehetőségével is, itt a kamaráról szóló törvény módosítása volt a fő mozgatórugó, ami már régóta esedékes. A kamaráról szóló törvényben, mivel nem mai a jogszabály, akadnak olyan rendelkezések, amelyek ma már inkább akadályozzák, mintsem segítik a munkát.

Mit változtatnának meg a törvényben?

H. I.: Például azt a passzust, amely kimondja, hogy azonos tisztségre csak két ciklusra lehet valakit megválasztani. Ez ma már nem egészséges, mert a kamarai tisztségviselők általában társadalmi munkában dolgoznak, és nehéz erre a munkára embert találni.

A főállás nem merült fel?

H. I.: Ezt egyrészt a területi szervezetek anyagi helyezte befolyásolja, nem tud mindegyik kigazdálkodni egy fizetést. Másrészt a törvény jogosítja fel a kamarát, hogy hatósági feladatokat végezhessen. A vásárlási engedélyek, azaz a zöld könyv és a fehér könyv kiállítása jelen pillanatban függ a kamarától, hiszen a tanfolyamokat és továbbképzéseket a kamara szervezi és bonyolítja. Viszont aki elvégezte a tanfolyamot, annak a tanúsítvánnyal el kell mennie az illetékes kormányhivatalba, ahol kiállítják vagy megújítják a vásárlási engedélyét. Ez egy teljesen felesleges kör. Ezért felmerült az ötlet, hogy az engedélyek kiadási és megújítási joga kerüljön át a kamarához, hiszen mindent mi szervezünk, mindent mi tartunk nyilván. Az ötletet a minisztérium támogatja, a részleteket a kamara kidolgozta, most a törvénykezésre várunk. Nem titok, hogy ebből a kamara bevételhez is jutna, ami nagyban segítené a működésünket. Itt már megvalósítható lenne a főállású alkalmazott(ak) foglalkoztatása.

Az biztos, hogy nem töltötték tétlenül az elmúlt egy évet. De a klímával tudtak mit kezdeni, az hogyan befolyásolja a növényvédelmet? Értem ezalatt például a szeszélyes áprilisi hőingásokat.

H. I.: Egyetlen élő szervezet sem viseli jól a hirtelen változásokat, így a növények sem. Csapadékos volt a november, a december, a január eleje, az áttelelő gabonákban már látni lehetett, hogy nagy valószínűséggel milyen kórokozók fognak támadni. Februárban viszont tulajdonképpen már tavasz volt, az a száraz idő megállította bizonyos kórokozók terjedését. Az elmúlt két hét azonban visszafordította a dolgokat, és aki azt gondolta, nem kell velük foglalkozni, megbánta, mert a rozsdafertőzésekkel bajban lesz, ha gabonáról beszélünk. Tavaly a monília gyakorlatilag tönkretette a csonthéjas kultúráinkat, meggyet, cseresznyét, mert a virágzás alatt nem lehetett végrehajtani a növényvédelmet, két hétig esett. Vannak tehát kiszámíthatatlan dolgok, amikre nem tudunk felkészülni. Közben minden előre jön, most is 3-4 héttel előrébb vagyunk, mint ilyenkor szokásos.

Ráadásul igen hektikus az időjárás és ezek a szélsőségek megnehezítik a munkánkat. Most is olyan télen vagyunk túl, amely nem feltétlenül tett jót a növények kondíciójának. Továbbá segítette a károsítók áttelelését, hogy érdeklődés hiányában elmaradt a tél, legyengültebb állapotban indultak a tavasznak a kultúrák és egy hamarabb és erősebb nyomással jelentkező károsítóegyüttessel kell megküzdenünk, ami önmagában nagy kihívás. Hogy hosszú távon a klíma miként befolyásolja a növényvédelmi gyakorlatot, nehéz megmondani, főleg, mert most a gyakorlatot leginkább a hatóanyag-kivonások változtatják.

A neonikotionidokra gondol?

H. I.: Többek között. Nem betiltásról van szó, bár gyakran így emlegetik, hanem arról, hogy az Európai Bizottság nem újítja meg az engedélyeket. És ez rengeteg hatóanyagot érint. Alapesetben tízévente kell felülvizsgálni a hatóanyagokat. A tudomány fejlődése miatt új vizsgálatok jönnek be, aggódóbb emberek ülnek a döntéshozói székekben, akik sok esetben még nagyon fontosnak is akarják magukat érezni. Sokszor előfordul, hogy valamit kerítenek egy hatóanyagról, például, hogy a kék vak békákra valamilyen hatást gyakorol. De ezt ők sem tudják, nem kísérleteket végeznek, hanem modellszámításokat, azaz feltételezéseken alapul az esetek nagy többsége. Mert gyűrűsférgekkel végzett kísérletek eredményeiből én nem tudnám egyenesen extrapolálni, hogy az emberi vagy magasabb rendű szervezetre milyen hatást gyakorol egy hatóanyag. Tavaly a Mospilan hatóanyaga, az acetamiprid miatt volt egy kis cirkusz. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság kihozta, hogy súlyos terhelés mellett károsíthatja a fejlődő magzatot. Ezért kikerült a szabadforgalmú növényvédő szerek közül ezt a készítményt.

Hozzáteszem, nem a kezelt növényi termék elfogyasztásában látták a magzatra gyakorolt lehetséges hatást, hanem a kijuttatókra nézve találtak kockázati tényezőt. Nagyon sok kiskertet művelő honfitársunk ezzel elvesztette az egyetlen jól működő felszívódó rovarölő hatóanyagot. A szakhatóság vezetőinek elmondtam, hogy nem nagyon látom azt a titkos, földalatti laboratóriumot Európában, ahol a várandós kismamákat acetamipriddel terhelik és ezen kísérletek eredményeiből vonnak ott le következtetéseket. Továbbá nem nagyon szoktunk látni várandós kismamákat permetezőgéppel szaladgálni a hátukon, az férfimunka. Nem biztos, hogy jó egyes modellek, feltételezések alapján kivenni a rendszerből az egyetlen rendelkezésre álló olyan hatóanyagot, amely számos kultúrában engedélyezett, nagy biztonsággal használható, és még a méhekre és a beporzó rovarokra sincs tudományosan bizonyított hatása.

A hatóanyag-kivonás a mérleg egyik serpenyője, de mi van a másikban?

H: I.: A gazdaság másik oldala. Mekkora termésveszteséget fogunk elszenvedni? Hiszen nincs megfelelő alternatíva, jelenleg nem lehet, vagy nagyon nehéz mással kiváltani a jól bevált megoldásokat. Azt nem nézi senki, hogy mi lesz az ára, ha egy-egy szert kivesznek a rendszerből.

És mi lesz az ára?

H: I.: Nagy valószínűséggel elterjednek a hamisítványok, nő a feketekereskedelem, nő az illegális növényvédő szerek használata. Vagy csak a kalászosoknál maraduva, ha egy fuzárium elleni szert kiveszünk a rendszerből, tök jó, hogy lesz biobúzánk, de én meg azokat a toxinokat nem szeretném fogyasztani, amiket a fuzárium termel. Azok a toxinok ugyanis nagyon sok betegséget okozhatnak, ha már a várandós nők szóba kerültek, akár vetélést is.

Ez bizony komoly ár.

H: I.: Az, és nem is azzal van a baj, hogy valamely hatóanyag engedélyét nem újítják meg, hanem azzal, hogy az esetek többségében nincs helyette megoldás. A kockázatalapú értékelés rengeteg hatóanyag sorsát pecsételte meg, 2011 óta majdnem kétszázat vontak ki a forgalomból.

Mi a helyzet a biológiai és mechanikai növényvédelemmel?

H: I.: Kombinálni kell a kettőt, de kérdéses, hogy a költségeik miként épülnek be a termelésbe. Mert lehet kultivátorozni, de a traktor gázolajat eszik, ül rajta egy ember, akinek bért kell fizetni, és ott van a taposási veszteség is. Míg egy jó hatású herbiciddel kezelt területen nem kell háromszor végigmenni kultivátorral. A kérdés mindig az, hogy a védekezés költsége milyen módon épül be a termék árába. A konvencionális szerekkel kezelt termékeket a fogyasztók széles rétege tudja megfizetni, a bioélelmiszereket viszont csak egy kisebb része. Tömegárut persze így is lehet előállítani, de nem biztos, hogy lesz rá kereslet. Hollandiában például a hajtatókertészetek jó része visszatért a konvencionális termesztéshez, mert olyan sokan bióztak, hogy elkezdett csökkenni az árkülönbség.

A biotermelés amúgy is költségesebb, nagyobb szaktudást és odafigyelést igényel. És ha beüt a baj, például megjelenik a márványos poloska az üvegházban, erre itthon is volt példa, akkor azt ki kell fújni, azaz el kell pusztítani. De ezzel együtt az összes hasznos beporzó rovar is elpusztul, ami sok milliós kár. Ez elgondolkodtatja az embert. Ha nagyon sarkítok, akkor azt mondom, ha a fogyasztókat megkérdezzük, mindegyikük azt mondja olyan termékeket keresnek, amelyet szenteltvízzel locsolgattak és Mozart zongorázott nekik. De azt elfelejtik, hogy a szenteltvíz is sokba kerül és Mozart óradíja is nagyon magas, a paradicsom pedig ezért ilyen drága. Ekkor már az olcsóbb termék is jó nekik. Egyébként úgy látom, nem nagyon van becsületük a mezőgazdasági termékeknek, az élelmiszer még mindig olcsó sokak számára, főleg, ha nézzük, mennyit dobnak ki.

Ha már márványos poloska, milyen új kártevők jelentek meg?

H: I.: Olyan sok új nincs, évek óta itt van a márványos poloska, a nyugati dióburokfúró légy, a selyemfényű puszpángmoly, a foltos szárnyú muslica. A harlekin katica régi sztori és egy melléfogás, biológiai fegyverként hoztuk be hajtatásba és senki sem gondolta, hogy kiszabadul, elterjed és elnyomja a hétpettyes katicát.

Mi a helyzet a baktériumokkal és a vírusokkal?

H: I.: Ezen a területen sincs nagy újdonság. Talán a paradicsom barna termésráncosodás vírusa jelentős. Ennek hazai észlelésénél jelen voltam, Európában egyébként karanténkárosító, bár a hollandok nagyon szeretnék, hogy ne legyen az. Egyébként tőlük kaptuk, és merem feltételezni, hogy szántszándékkal. Szántóföldön még nem találkoztunk vele, de hajtatásban nagy károkat képes okozni.

Az előbb a hatóanyagok kapcsán említettük a zöldeket. Milyen erősek a zöldek és milyen erősek a növényorvosok? Mekkora a befolyás itthon, Brüsszelben, a világon?

H: I.: Létezett egy növényvédelmi bizottság, amit az agrártárca koordinált, utolsó ülése 2018-ban vagy 2019-ben volt. A bizottság tagja volt a Greenpeace is és mindig érdekes viták voltak. Ők teljesen más szemüvegen keresztül látják a dolgokat és hogy a zöldek milyen nyomást tudnak gyakorolni, azt jól érzékelteti egy felmérés, amit 1,3 millió ember töltött ki. A kérdésekre természetesen nem lehetett nem nemmel válaszolni. Ez a felmérés hatalmas riadalmat keltett a brüsszeli döntéshozóknál, hoztak is mindenféle intézkedéseket.

Ám ha figyelembe vesszük, hogy az uniónak 450-460 millió lakosa van, akkor az 1,3 millió fő, akik kitöltötte e kérdőívet, a statisztikai hibahatáron belül van. A zöldek korábban sok kárt okoztak, most talán kevésbé hangosak, legalábbis ami a mezőgazdaságot illeti. De a laikusokban fejében sikeresen elhintették azt a gondolatvetőmagot, ami a mezőgazdaságot és benne a növényvédelmet nem túl jó színben tünteti fel. Ez a mag jó minőségű, nagyon gyorsan kicsírázik, semmi nem kell hozzá, alapja sincs, de a belőle születő gondolatokat nagyon sokan elhiszik. Nem jó helyzetben vagyunk. A laikus fejekben kialakult gondolkodás ezeknek a zöldszervezeteknek a korábbi években végzett „áldásos” tevékenységére vezethető vissza, ennek köszönhető, hogy félinformációk vagy téves információk alapján gondolkodik az emberek nagy része, ha a mezőgazdaságról van szó.

Mekkora a hazai növényvédőszer-felhasználás?

H: I.: Nagyon friss adatunk nincs, mert a cégek ezt érzékenyen kezelik, de valahol 26 és 30 ezer tonna között ingadozott az elmúlt években.

A glifozáttal mi a helyzet?

H: I.: Csökkent körülötte a felhajtás, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) nem talált semmi bizonyíthatót a hatóanyaggal kapcsolatban, így a Bizottság továbbengedte a hatóanyagot. Az, hogy mögötte milyen politikai nyomás van vagy volt, nem tudom, az EFSA elvileg függetlenül dolgozik mindenkitől. De azt azért látni kell, hogy a glifozátra alapozzuk a szántóföldi technológiákat. Glifozát nélkül a no-till technológia is bajos, az Egyesült Államokban például ennek gyakorlói a legnagyobb glifozát felhasználók.

A precíziós gazdálkodás segít a szakmának?

H: I.: Nagyon sok megoldása van, amely tud segíteni. Vannak olyan technológiák, amelyekkel nagyon szép eredményeket lehet elérni, gondolok itt a célzott kijuttatásra, ha a gyomirtásnál maradunk. Ma már hozzáférhető olyan megoldás, ami a sorközt kultivátorral, a sort pedig növényfelismerő rendszerrel felszerelt permetező megoldással műveli, tehát csak oda juttat ki hatóanyagot, ahol gyom van. Elképesztő, 60-70 százalékos herbicidmegtakarítást eredményez ez a technológia.

Megjelent a HaszonAgrár magazin májusi számában

Szerző: Nagy Ottó