Megérkezett a legfrissebb, hét napra szóló időjárás előrejelzés! Mutatjuk, mi várható a következő napokban.
További esőkre lenne szükség
A héten változékony, de gyakran napos időre van kilátás a hét közepéig egyre emelkedő hőmérsékletekkel. Továbbra is frontok sorozata alakítja időjárásunkat, melyekhez kötődően többször is várható főként záporos csapadék. Kedd hajnalig többfelé valószínű gyenge eső, majd kedden napközben száraz időre számíthatunk, és szerda hajnalban várható ismét többfelé eső, zápor, akár zivatar. Csütörtökön a Dunántúlon több helyen, péntek reggelig keleten csak elszórtan lehetnek záporok. A csapadék területi eloszlására most is az lesz a jellemző, hogy a Dunántúlon és az Alföld délnyugati felén valószínű a nagyobb mennyiség, az ország északkeleti harmadán a kevesebb. A záporok ellenére az ország nagy részén péntek estig további nedvességvesztés jellemzi majd a talajokat. A hőmérséklet napról napra emelkedik a hét közepéig, és csütörtöktől már ismét 25-30 fok közötti maximum értékek lesznek a jellemzők – írja a met.hu.
Így áll a mezőgazdaság
Az őszi árpa egyre többfelé elvirágzik már, és a szemfejlődés fenológiai fázisában van, míg az őszi búza virágzik, a repcében pedig már a magok képződnek, illetve növekednek a becőkben. Ezeknek a növényeknek is nagy a csapadékigénye ebben a fejlődési szakaszban, az északkeleti országrészben már a mélyebb talajrétegekből sem tudnak elégendő nedvességet felszívni. Az egyelőre még viszonylag kis mélységben gyökerező napraforgó és kukorica állományok a Dunántúlon és az Alföld déli részén most többfelé megáztak, ahol azonban 5 mm sem esett az elmúlt napokban, ott a poros talajban alig jutnak nedvességhez, és nehezen fejlődnek.
Legfontosabb mézelő növényünk, az akác dandárvirágzásban van Miskolc térségében, ahol sok a virág, az időjárás azonban nem optimális.
A kukoricatermesztésben használatos 10 fokos bázishőmérséklettel április 1-től számolt hőösszegek jelenleg többnyire 280 és 350 foknap között alakulnak. A nagyobb értékek a délkeleti, az alacsonyabbak az északi és nyugati országrészre jellemzőek. Az idei értékek már 60-120 foknappal magasabbak, mint 2021-ben ilyenkor (amely év a hűvös májusáról is emlékezetes), a sokéves átlagtól vett elmaradás pedig az ország nagy részén megszűnt, északkeleten tapasztalható kismértékű hiány. Ez azt jelenti, hogy a növények fenológiai fázisai a tavalyinál egy héttel korábban, az ilyenkor szokásosnak megfelelő időben következnek be.
Így alakultak az elmúlt hónapok
Az őszi káposztarepce vetése augusztus végén volt ideális, mert a hónap utolsó napjaiban szinte országszerte hullott több-kevesebb eső, de aztán szeptember első fele szárazra sikerült. A Dunántúlon és a középső országrészbe ez után jelentős csapadék érkezett, a kis növények fejlődésnek indulhattak, ezzel szemben keleten, északkeleten kevés csapadék hullott, így hiányosan kelt és nehezen fejlődött a repce. Az őszi kalászosok vetésének a talaj előkészítéséhez többnyire kedvezőek voltak a feltételek, de északkeleten és az Alföld középső részén szinte egész októberben nagyon száraz volt a talaj. Október végére ezeken a részeken 30-50 mm-es csapadékhiány alakult ki az ideálishoz képest. November első dekádjában az addig szárazsággal küzdő területekre is jelentős csapadék érkezett, amire a repcének és a frissen kelt őszi kalászosoknak egyaránt nagy szüksége volt. A november nagy része ismét száraz idővel telt, a hónap végén és december elején érkezett jelentős csapadék. A talajok téli feltöltődését december utolsó dekádjában ismét csapadékos időjárás segítette, a január és a február viszont jobbára száraz időt hozott, a szükségesnél jóval kevesebb csapadékkal. Március első két dekádját, hideg, száraz északkeleti szél jellemezte, így a csapadékhiány tovább fokozódott. Március végén melegedett a levegő, majd a hónap utolsó napján országos eső érkezett, mely az addigra egyre fokozódó aszályt megszűntette, jelentősen enyhítette. Áprilisban többször is érkezett országos eső, melyből viszont a Kisalföld északi része jórészt kimaradt, vagy csak nagyon keveset kapott. Május nagy részében csak záporos csapadék hullott itt-ott az országban, kisebb körzetek megáztak, nagyobb területek azonban szárazon maradtak, elmaradtak az országos áztató esők. A hónap utolsó hetében a déli, délnyugati országrészben öntözték számottevő esők az állományokat, az északkeleti országrészben azonban tovább száradtak a talajok. A szeptember óta összegzett csapadék mennyisége jelenleg már a délnyugati országrészben május végén az optimális érték körül alakul, de az ország nagyobb részén 110-150 mm-es a hiány, mely északkeleten a 180 mm-t is eléri, azaz az ideális mennyiségnek még a fele sem hullott le.
A hőmérséklet tág határok között ingadozott a tél folyamán. Karácsony előtt, illetve januárban is többször sarkvidéki eredetű hideg légtömeg érkezett hazánkba, mely többfelé hótakaró nélkül hozott erősebb éjszakai fagyokat, de ezt a vetések gond nélkül bírták, fagykár nem fordult elő. Február közepétől már előfordultak 10-15 fokot is meghaladó nappali csúcsértékek, de márciusban gyakran voltak kemény éjszakai fagyok. Így a hőösszeg februári intenzív növekedése megtorpant, és csak március utolsó dekádjában indult újra, ekkor kezdtek fejlődésbe a vetések. Áprilisban is egymást érték a hideghullámok, gyakran volt a vetések számára hűvösebb idő az optimálisnál, de május elején melegedés kezdődött, gyors növekedésnek indult a hőösszeg, és a hónap végén országszerte az optimális fölött alakult az értéke.
Késve kezdődött a kukorica vetése az idén. Az április az átlagosnál hűvösebben alakult, és a talajok hőmérséklete csak lassan, a szokásosnál később érte el tartósan a 10 fokos küszöbértéket. Csapadék áprilisban több hullámban is érkezett, de a rekord száraz évkezdet után erre óriási szükség is volt. Május nagy részében csak nagy területi változékonysággal kialakuló záporok öntözték a friss vetést, így az ország jelentős részén a növény számára az optimálisnál jóval kevesebb csapadék hullott, és nagy területen kritikusan szárazzá vált a talajfelszín közeli rétege, ahonnan a kukorica ekkor a nedvességet gyűjtötte. A hónap utolsó hetében a déli, délnyugati országrészben jelentősebb esők öntözték az állományokat, de északkeleten tovább száradtak a talajok. A hőmérséklet áprilisban gyakran alakult alacsonyan a kukorica igényeihez képest, de az átlagosnál kissé melegebb májusban intenzív növekedésnek indult a hőösszeg, ami a hónap végén az optimális érték körül járt.
