Sándorfy András, a Marton Genetics ügyvezető igazgatója
A vetőmagpiacról, az idei katasztrofális évről és az űrkutatásról is kérdezte a Haszon Agrár magazin Sándorfy Andrást, a Marton Genetics ügyvezető igazgatóját.

Beszéljünk először a vetőmagüzemről. Egy év eleji nyilatkozatban azt olvashattuk, hogy 2024 végén készülhet el. Még áll ez a dátum?

Sándorfy András: Mindenekelőtt azt látni kell, hogy egy 63-64 millió eurós beruházásról van szó. Az is hozzátartozik, hogy amikor 2021 elején eldöntöttük, hogy ebbe bele kell vágni, még nagyon máshogy nézett ki a költségvetés. A beruházás összege nem sokat változott, de minden más igen, gondoljunk csak az euró árfolyamára vagy a beton árára és még sorolhatnám. Ám a lényeget tekintve: maga a projekt az fut, a tervezések ettől függetlenül nem álltak le, éppen a beszélgetésünk előtt egy nappal voltak itt a dánok megmutatni a látványterveket. Mi most úgy becsüljük, hogy amit eddig 2024-re terveztünk, az most már inkább 2026.



Miért fontos, hogy legyen egy ilyen üzem? Miért döntöttetek a beruházás mellett?

S. A.: Hirtelen és összefoglalva egyből azt mondom rá, hogy az önrendelkezés miatt, önrendelkezés nemzetgazdasági és céges szinten is. De mit is értünk ez alatt? Magyarországon és Martonvásáron van versenyképes, sőt, piacvezető növénynemesítő potenciálunk és kellő méretű piacunk. Jelen pillanatban a vetőmagot magyar földön, magyarországi vagy külföldi tulajdonú üzemekben dolgozzuk föl bérmunkában. Ahhoz, hogy előre tudjunk lépni,

mindenképpen szükségszerű egy saját üzem.

Ez a minőségbiztosítás és a nyomonkövethetőség miatt is kiemelten fontos. És akkor még nem beszéltem egy új üzem energiaigényéről, mely a tervek szerint 85 százalékban saját termelésből lesz megoldva biomassza-égető kazánokkal. Végül egy ilyen üzemmel példát tudunk mutatni a következő agrármérnök generációnak, hogy egy magyar cég képes ilyen mértékű beruházásra, képes Közép Európa egyik legnagyobb és legmodernebb üzemét felépíteni.

Kicsit vissza a jelenbe. Ez egy nagyon-nagyon rossz éve volt a kukoricának és éppen ezért az Agrárminisztérium elkezdett a cirok mellett kampányolni. Beszélgettünk gazdákkal és ők azt mondták, hogy jól van, mondják csak, mi jövőre is kukoricát fogunk vetni. Ön szerint reális-e egy ilyen váltás, vagy ez egyszerűen csak most kell mondani valamit?

S. A.: Magam is azt a szót szoktam használni, hogy siralmas volt ez az év a kukoricának. Úgy „en bloc” katasztrófa volt a mezőgazdaságnak. Azért itt hozzátenném, hogy a szárazság nem ránk rúgta az ajtót, évek óta tudjuk, hogy fog jönni, sőt évek óta tapasztaljuk is, hogy jön, csak ennyire drasztikusan még nem érintett minket. Ez egy folyamat, és valamit lépni kell.

Nagyon nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a növénykultúráink, a vetésforgó is változni fog.

Én azért azt mondom, hogy főleg az őszi vetésű növények javára fog változni. De válaszolok a provokatív kérdésre, hogy most akkor cirok lesz, vagy nem lesz. A cirok nem egy mai találmány, évtizedek óta velünk van, a 80-as évek közepén százezer hektár fölötti ciroktermesztése volt Magyarországnak. Akkor volt felvevőpiaca a növénynek. Én ma nem látom ezt a piaci helyzetet.

Tehát valamilyen szinten egyetértek azzal, hogy kell váltónövény, és az is bizonyított tény, hogy a cirok jobban ellenáll a szárazságnak. De magyar termelőnek, sőt bármelyik termelőnek a világon az a fontos, hogy ezt kinek fogom eladni. Ha erre tudunk jó válaszokat adni, akkor megéri váltani. Ettől függetlenül a Marton Genetics 2023-as portfóliójában már lesz cirok…

Ha már erről erősen mínuszos kukoricatermésről beszélhetünk. Lesz-e elég mag és várhatóan milyen áron?

S. A.: A gazdák is tudják, hogy minden drágult, a vetőmag is, de ezt a piac meglepően jól kezelte. Az árazásban nekünk csak annyi a kihívás, hogy évente egyszer kell árat mondanunk, utána történhet bármi, nem változtathatunk. Nem dúskálunk a magokban, de megerősítem, hogy mindenkinek lesz elég, még a legnépszerűbb fajtákból is. És még egy ilyen katasztrofális évben is bebizonyosodott, hogy a martonvásári, azaz magyar körülmények között nemesített fajták mindenhol az átlagok felett teljesítettek, mind a kalászosoknál, mindpedig a kukoricánál.

Hogy áll a Marton Genetics a más bolygók földi növényzettel való betelepítésével?

S. A.: Onnan indultunk, hogy itt elértük a falakat, már kimaxoltuk a piaci pozíciónkat, nyissunk új lehetőségeket, és így vettük észre, hogy ott a Hold. De aztán láttuk, hogy velük nehéz kommunikálni, így maradtak a marslakók. Viccet félretéve: 2022-ben ott tartunk, hogy már nem csak a gyerekeink, mi magunk is reálisan tervezhetjük azt, hogy elutazzunk a Holdra, vagy kolonizáljuk a Marsot. Az emberiség beleért ebbe a fázisba. Milyen szerepe van az agráriumnak ezek között a körülmények között? Egy fél évig tartó utazásnál, amikor fölkelsz, mit eszel? Valahogy el kell juttatnod oda a táplálékforrást, mert

egy tonna megmozdítása a világűrben egymilliárd dollárba kerül, nem viheted készen a terméket.

Akkor hirtelen még mindenkiben megindul a fantázia, hogy hogy lehet ezt a leghatékonyabban kihasználni. Mi van akkor, ha csak példa kedvéért egy kilónyi vetőmagot viszek magammal, és azt az adott helyszínen, adott időpontban, adott körülmények között felszaporítom, és azt fogom elfogyasztani? Hisz valószínűleg sokkal olcsóbb és hatékonyabb ez a módszer, mint egy tonna búzát elvinni. De termelni ott csak nagyon korlátozott körülmények között tudok. Ez egy olyan fejlesztés, egy olyan gondolkodás, amivel érdemes foglalkozni, mert a kimerülő földeken is hasznát vehetjük.

A teljes interjút a Haszon Agrár új lapszámában találjátok!

The Conversation

Ne hagyd ki!