Az Air Protein a közelmúltban 30 millió dolláros befektetéshez jutott. A cég alig három éves, technológiája mégis meggyőzte a befektetőket.
Egy kis NASA-technológia
Lisa Dyson fizikus és John Reed anyagtudós az amerikai Energiaügyi Minisztérium Berkeley Laboratóriumában találkozott először. Amellett, hogy munkatársak voltak, ugyanaz a cél vezérelte mindkettőjüket: segíteni akartak a klímaváltozás elleni harcban. Tisztában voltak vele, hogy a mezőgazdaság felel az éves globális üvegházhatású-gázkibocsátás negyedéért, ahogyan azzal is, hogy az ágazaton belül a húsipar a legnagyobb szennyező (az emberiség globális húsfogyasztása éves szinten már meghaladja a 350 millió tonnát). Végül úgy döntöttek, megreformálják az ágazatot. Egy probléma volt: nem tudták, hogyan kezdjenek bele.
A fordulópont akkor érkezett el, amikor a páros rábukkant egy rég elfeledett NASA-kutatásra. Az 1967-ben készült dokumentum az űrhajósok táplálásának különböző módjait vizsgálta, elsősorban hosszú űrutazások során.
Az egyik ötlet az volt, hogy a mikrobákat kombinálják az űrhajósok által kilélegzett szén-dioxiddal, az eredményből pedig valódi ételt készítsenek. Mivel az űrprogramot elkaszálták, az emberek pedig (még) nem jutottak el a Marsra, az elképzelést soha nem valósították meg. Dyson és Reed átvette a koncepciót, mondhatni ott folytatták, ahol 1967-ben „tudós elődjeik” abbahagyták. 2008-ban meg is alapították közös vállalkozásukat, a Kiverdit.
Levegő fehérje
A Kiverdi újrahasznosított szén-dioxidot használ fel olyan termékek előállítására, mint a pálmaolaj és a citrusolaj mikroba alapú alternatívái. Sokáig csak ezekkel a termékekkel foglalkozott a tudós páros, mígnem 2019-ben megalapította a kaliforniai székhelyű Air Protein startupot.
Az Air Protein egy olyan technológia birtokában van, amellyel szén-dioxidból különböző hústermékeket, például steakeket vagy lazacfiléket lehet előállítani.
A folyamat a joghurt készítéshez hasonlóan élő kultúrákon alapul. Az Air Protein fermentációs tartályokban hidrogenotróf mikrobákat tenyészt, amelyeket szén-dioxiddal, oxigénnel, ásványi anyagokkal, vízzel és nitrogénnel táplál. A végeredmény egy fehérjében gazdag liszt, ami hasonló aminosav profillal rendelkezik, mint a húsfehérje.
Dyson elmondta, hogy a speciális lisztből szinte bármilyen húst elő tudnak állítani, a végeredmény a speciálisan beállított nyomáson, hőmérsékleten és főzési technikán múlik.
Csak a kezdet
A technológia klímavédelmi potenciálja többrétegű. Először is, maga a folyamat „karbon-negatív”, mivel szén-dioxidot használ a fehérje előállításához. Másodszor, arányaiban az eljárás 1,5 milliószor kevesebb termőföldet igényel, mint a szarvasmarha-tartás, illetve 15 ezerszeresére csökkenti a vízfelhasználást egységnyi marhahúshoz képest.
Az Air Protein tervei között levegőfelfogó üzemek létesítése is szerepel, amelyek szén-dioxidot vonnának ki a légkörből.
Ahogy Dyson fogalmazott, most az a legfontosabb, hogy költséghatékonnyá, s így versenyképessé tegyék a technológiát. Rámutatott, hogy az eljárás minimális energiát igényel, és azt is megújuló forrásokból nyeri, amelyek folyamatosan olcsóbbak lesznek, így a technológia is egyre több pénzt termel a cégnek.
