A gyártáskor használt ragasztóanyag lecserélése jelentősen csökkentheti az akkumulátorok önkisülésének veszélyét, ráadásul az üzemidő is növekedne. Mindez semmilyen plusz kiadásba vagy fejlesztésbe nem kerülne a a gyártóknak a kanadai tudósok szerint.
A gyártók laptop- és telefonakkumulátoroknál apró, polietilén-tereftalátból (PET), azaz szintetikus gyantából készült szalagdarabokat használnak az alkatrészek összeragasztására. A Kanadai Egyetem csapata azonban megállapította, hogy ez a fajta műanyag az akkumulátorban lejátszódó kémiai reakció következtében feloldódhat. Ezáltal pedig az aksi használat nélkül is részben vagy teljesen lemerülhet.
A kutatást vezető Anu Adamson szerint a PET helyett a kémiailag stabil polipropilén (PP) szalag használata nagyban növelné az akkumulátorok élettartamát. A csapata arra jutott, hogy ezzel a cserével a gyártók 10 százalékkal is növekelhetnék az akkumulátor élettartamát, és akár 70 százalékkal csökkenthetnék az önkisülés lehetőségét.
A felfedezést a Nature Materials című tudományos folyóiratban tették közzé a közelmúltban. A polipropilén egyébként általában tartósabb műanyag tárgyak, például kültéri bútorok vagy újrafelhasználható vizes palackok készítésénél kerül elő.
Adamson szerint a lítium-ion akkumulátorokban jelenleg használt szalag viszonylag olcsó, de a polipropilén szalag is nagyjából ugyanannyiba kerül és nem igényel külön fejlesztést sem. Így tehát a gyártók anyagi és technológiai okokra sem hivatkozhatnak.
Ez valami nagyon egyszerű módosítás, amit szerintem mindenkinek meg kellene tennie. Biztos vagyok benne, hogy a legtöbb helyen át is állnak majd erre
– nyilatkoztaJeff Dahn, a kutatást véghezvitt kanadai Dalhousie Egyetem professzora.