Rengetegen küszködnek azzal, hogy elvégezzék a feladataikat és befejezzenek egy a munkát. Ez lehet akár egy házfelújítási projekt, személyes cél vagy valamilyen munkahelyi kötelezettség is, ami állandó halogatással és stresszel jár. De mit lehet ellene tenni?
Sokak szerint mindez a fegyelem, az elkötelezettség és a koncentráció hiányának tulajdonítható. De a külső tényezők gyors változása is befolyásolhatja a munkakedvet, hiszen sokszor bizonyos feladatok elvégzése már nem tűnik szükségesnek.
Nem beszélve a világjárványról, ami a társadalom mentális egészségére sem volt jó hatással: a WHO szerint a depresszió és a szorongás előfordulása csak a világjárvány első évében nagyjából 25%-kal nőtt – a szakértői elemzések pedig azt mutatják, hogy a különböző munkák befejezésétől való szorongás jelentős hatással van arra, hogy valaki mért nem halad a dolgával.
De más pszichológiai tényezők is szerepet játszanak: az alacsony önbecsüléssel rendelkezők általában a figyelem és a szorongás ellen is küzdenek, ami megnehezíti a koncentrálást, aminek következtében egy ördögi körbe kerülhet az ember: ha valaki nem tud befejezni időben feladatot, az önbecsülése is tovább romolhat.
Mindenkinek megvan a személyes módszere egy feladat gördülékeny elvégzésére, így nincs is egyetlen helyes út, de James Frawleykarriertanácsadó szerint van néhány gyakorlat, amelyet bárki beiktathat a mindennapokban.
Legyünk türelmesek
A határidőkkel és a befejezett projektekkel kapcsolatos viszonyunk nem fog egyik napról a másikra megváltozni, ezért legyünk türelmesek minden tekintetben. Próbáljunk meg rugalmasak maradni, és vegyük figyelembe, hogy a körülmények változhatnak, ami miatt átrendeződhet egy-egy feladat fontossága – javasolja Frawley a Fast Company cikkében.
Ezt a tudomány is igazolja egyébként: egy kutatás szerint átlagosan 23 perc 15 másodpercbe telik, mire egy megszakítás után újra a régi kerékvágásba kerülünk.
Bár ellentmondásosnak tűnhet, a szakértők azt is javasolják, hogy tartsunk szándékosan szüneteket, amelyek valóban segíthetnek újra ráhangolódni egy-egy feladatra, és új ötletekkel is gazdagodhatunk a megszakítások közben. Frawley azt javasolja, hogy a munkavállalók ne stresszeljenek a dekoncentráltságon, helyette jobb ötlet, ha szándékos szüneteket iktatnak be a nap folyamán.
Ne a végcél lebegjen előttünk
Ha valamilyen nagyobb célkitűzésünk van, ne a végcél legyen az egyetlen fókuszpont. Előnyösebb, ha a feladatot kisebb, jobban kezelhető részekre bontjuk. Ez nem csak a motivációt és a fókuszt növelheti, de lehetőséget ad arra is, hogy útközben a kis győzelmeknek is örülni tudjunk. Ez az érzés amolyan „pszichológiai jutalom", aminek jókora pozitív hatása lehet a későbbiekben is.
Bátran hozzuk meg a szükséges döntéseket
Frawley szerint érdemes tudatosítani magunkban, hogy mi áll az utunkba: ez lehet a kudarctól való félelem, esetleg, hogy nem felelünk meg más elvárásának, de az is lehet, hogy a feladat már nem is prioritás.
Utóbbi már csak azért is fontos, mert lehet, hogy nem is érdemes befejezni már az adott feladatot, ezért fontos, hogy képesek legyünk magabiztosan meghozni a szükséges döntéseket.
Frawley utolsó tanácsa, hogy értékeljük át a „befejezés" fogalmát. A meghatározás egy éles határvonalat húz feladatok szempontjából, de a körülmények sokszor nem ennyire fekete-fehérek. A szakértő szerint magunkon múlik, hogy mit értünk „befejezett" munkának.
