Az előterjesztés szerint az 500 vagy annál több embert foglalkoztató cégeket érintené a csökkentett, négynapos munkahét. A heti 32 óra feletti túlórákat pedig busásan meg kellene fizetni: másfélszeres órabérrel. A 12 óránál hosszabb munkanapért vagy egy hét munkanapos hétért pedig a normál fizetés dupláját kéne adni.
A munkaadókat a törvény arra is kötelezné, hogy
ne csökkentsék a fizetéseket
a csökkentett munkaidővel párhuzamosan. Nem vonatkozna viszont a szabály azokra a munkavállalókra, akiknek kollektív szerződésük van.
Állásgyilkos?
A törvény hatálya alá körülbelül 2600 kaliforniai cég tartozna, az állam munkaadóinak mintegy ötöde.
A kaliforniai kereskedelmi kamara állásgyilkosnak nevezte a törvényjavaslatot, mert szerintük drágítja a munkavállalók alkalmazását és munkahelyek megszűnéséhez vezet.
Azzal érvelnek, hogy a bérköltség a vállalkozások egyik legnagyobb kiadása, és már eleve alacsony profit mellett működnek.
A szolgálóknál is többet
Más országok tapasztalatai alapján azonban az látszik, hogy a négynapos munkahétnek feltétlenül vannak pozitív hatásai:
növeli a dolgozók hatékonyságát és csökkenti a stressz-szintjüket.
Tavaly nyáron Izlandon egy rövid időre kipróbálták a négynapos munkahetet, és olyan nyilvánvaló siker volt, hogy tízből nyolc munkavállaló azóta már aszerint dolgozik az országban.
Az átlagos amerikai munkavállaló évente 1800 munkaórát dolgozik. A fejlett világban csak négy országban – Izraelben, Koreában, Oroszországban és Mexikóban – dolgoznak folyamatosan többet, mint az amerikaiak. Arról, hogy Dél-Koreában dűlnek-borulnak az emberek a fáradtságtól, nemrég írtunk. Az egyes cégeknél bevezett négynapos munkahét tapasztalatairól pedig itt, itt és itt lehet olvasni.
Történelmi iratok szerint a 14. századi szolgálók kevesebbet dolgoztak, mint a mai amerikaiak. A 19. századi gyári munkások azonban jóval többet.
