Folyton látjuk a saját arcunkat, közben sokan bámulnak – látszólag állandóan ránk –, és csak keveset tudunk mozogni egy videós távkonferencia közben. Mindez oda vezet, hogy a végére alaposan elfáradunk, különösen akkor, ha sok volt a résztvevő. Bemutatjuk a mentális kimerülés három legfőbb okát, és praktikus tanácsokat is adunk ezek ellensúlyozására.

Amióta felforgatta hétköznapjainkat a járványveszély, azóta szinte senki nem ússza meg a videobeszélgetéseket – legyen szó munkáról vagy magánéletről. Az online meetingek megszokottá váltak a cégek, intézmények széles körében. Még a diákok is hozzá kellett szokjanak ehhez a távoktatás során.

Most a Szilícium-völgy közepén fekvő – közel 140 éve alapított – Stanford Egyetem kutatói alaposan megvizsgálták a „Zoom fatigue" (Zoom-fáradtság) néven elhíresült jelenséget. Ez persze nemcsak a megnevezett szolgáltatás sajátja, hanem általában a sok résztvevős videokonferenciák miatt következik be, legyen a közvetítő a Google Meet, Cisco WebEx, Skype vagy egyéb.

Sokan panaszkodtak – látszólag indokolatlan mértékű – mentális kimerültségre a hosszabb videomeetingek után. Úgy érezték, ez jóval inkább kilúgozta az agyukat, mint egy akár jóval nagyobb létszámú, de a való életben rendezett értekezlet, konferencia.


​Terhelő tekintetek

Kitüntetett szerepet játszik a kifáradásban, hogy a kamerákon át sok ember néz ránk intenzíven és egyszerre, méghozzá látszólag közvetlen közelről. Pedig nem minket bámulnak egyfolytában, hanem a saját képernyőjüket. Egy valódi megbeszélésen csak az éppen megszólalóra néznek sokan, de rá sem túl közelről, hiszen a tárgyalóasztal is kikényszeríti a távolságtartást. A csoport résztvevőinek tekintete pedig ide-oda vándorol: gyakran pillantanak egymásra vagy a jegyzeteikre.

„Agyunk számára stresszes élmény, ha mindenki egyszerre bámul ránk" – mondja a stanfordi Virtual Human Interaction Lab (VHIL) vezetője, Jeremy Bailenson professzor, aki bő két évtizede tanulmányozza a virtuális kommunikáció hatásait. Tovább ront a helyzeten a szokatlan (noha csak virtuális) közelség.

„Ezt ösztönösen úgy érzékeljük, mintha mindjárt konfliktusra vagy pedig intim kapcsolatra kerülne sor. Emiatt a videomeetingek során túlzottan felajzott állapotba kerülünk (ún. hiperizgalom, hyper-arousal), és ez a találkozó után még órákig megmaradhat." A professzor hivatkozik egy régi, de alapvető tanulmányra az emberek közti távolságtartásról (Edward T. Hall kultúrantropológus az 1960-as években ezzel vezette be a proxemika [térhasználat] fogalmát).

Bailenson szerint az intim személyes terünk kereken 60 centiméter. Aki ezen belül van, az jellemzően családtag, bizalmas barát vagy szexuális partner. Viszont a „zoomolás" – és egyéb videochat – során monitorunk méretétől és mások kamerabeállításától függően nagyméretű arcok nyomulnak be ebbe az intim térbe, még ha csak látszólag is.

Gyors megoldás: méretezzük kisebbre a videochat ablakát a képernyőnkön, és üljünk távolabb tőle. Ezzel visszanyerjük az elveszített személyes teret.

​Állandó tükörkép

„Képzeljük el, hogy egy valódi munkahelyen valaki napi 8 órában követ minket egy kézi tükörrel. És bármit teszünk vagy bárkivel beszélünk, az illető gondoskodik róla, hogy lássuk a saját arcunkat" – mutat rá a professzor a videomeetingek másik sajátosságára. Ugyanis amint tükörbe nézünk, bekapcsol agyunk „kritikai" üzemmódja, ami hosszabb távon elég kimerítő.

Ez a jelenség eddig a legkevésbé tanulmányozott terület a videkonferenciákkal foglalkozó kutatásokban, jegyzi meg Bailenson. Noha a hagyományos tükörkép hatását – az önértékelésre és szociális magatartásra – korábban már évtizedeken át vizsgálták.

„Még nincsenek adatok arra, mivel jár, ha nap mint nap órákon át szembe kell néznünk önmagunkkal" – fűzi hozzá a professzor. „De a korábbi tanulmányok alapján ez negatív hatású, önértékelési zavarokkal járhat."

Gyors megoldás: miután meggyőződtünk róla, hogy jól láthatók vagyunk a többiek számára, rejtsük el a saját arcunkat mutató videoablakot. És többé ne nézegessük magunkat, hogy elég jól festünk-e az élő adásban.

​Képkeretbe szorítva

Negyedszázada jelent meg David Foster Wallace jövőbe tekintő nagyregénye, a Végtelen tréfa (Infinite Jest, első magyar fordítása: 2018). Ebben előre látta a szerző az olyan techcégek megjelenését, mint például a Netflix. A mű sok beteljesült jóslata közül idevág a videotelefonos rész – véli a stanfordi professzor. Ám a regény világában csak egy évig tart a videochat diadala, utána mindenki visszatér a puszta hangkapcsolatra.

Például azért, mert közben járkálhat és mindenfélével babrálhat az ember – véli az író és vele egyetértésben a kutató is. Amikor beszélgetés közben mozoghatunk, fokozni tudjuk a kognitív (információt szerző és értelmező) teljesítményünket. Ezért ha nem vagyunk a kamera és képernyő elé kötve, szívesen járkálunk – és nem csak telefonálás közben.

A rutinos előadó sem cövekel le a fehér tábla mellett, és a valós találkozókon szintén megmozdulunk, míg ötletelés közben fel-alá sétálunk. Mindezektől megfoszt minket a videokonferencia, ami nemcsak természetellenes, hanem esetenként jócskán lerontja a megbeszélés hatékonyságát is. (Noha léteznek mozgáskövető kamerák, ezek inkább előadáshoz, prezentációhoz ajánlhatók.)

Persze a professzor nem tartja eredendően rossznak a Zoomot, ahogy a videomeeting műfaját sem. „Gyakori használója vagyok, és ez a platform sokat segített a kutatócsoportunknak, ahogy a családi és baráti kapcsolataink fenntartásában is" – jelenti ki Bailenson.

A tanulmány címében azért szerepel ez a cégnév, mert egyetemi körökben és a kiadvány (Technology, Mind and Behavior c. folyóirat) olvasói közt is rengetegen használják a Zoomot. „Ez a platform a járvány elharapózásakor pár hónap alatt a harmincszorosára növelte felhasználói táborát: 10-ről 300 millióra."

Gyors megoldás: tartsunk rendszeres szüneteket, amikor mindenki mozoghat egyet például kávézás vagy lazító séta ürügyén.

Technikai trükk: használjunk külső kamerát. Ez nagyobb távolságtartást tesz lehetővé, és nagyobb a mozgásszabadságunk megbeszélés közben.


The Conversation

Friss

Hasít a PlayStation 5, milliók csaptak le rá

A Sony a PlayStation 5 novemberi piacra dobása óta már több mint 10 millió példányt értékesített a konzolból.
TOVÁBBOLVASOM ÖSSZEOMLÁS

Elon Musk dolgozóinak megszabták, mit mondhatnak a főnökről

Elon Musk vállalata, a The Boring Company megtiltotta a sofőrjeinek, hogy negatív fényben tüntessék fel az üzletembert. Sőt, a dolgozóknak egy komplett forgatókönyvet is be kell magolniuk, hogy minden kérdésre felkészüljenek-adta hírül a TechCrunch.

A Boring Company portfóliója alapvetően egyszerű termékekből áll. A cég alagutakat fúr és értékesít. Ezek célja csak a megrendelőtől függ. Például földalatti gyalogos és kerékpár (alag)utakat lehet a cégtől rendelni, de a vállalat akár hajókonténerek szállítására alkalmas alagutakat is készít. A cég fő terméke a „Loop". Ez egy olyan alagút, amelyben Teslák szállítanak embereket a különböző állomások között. Egy autó egyszerre maximum öt embert szállíthat: a sofőrt, aki a Boring Company alkalmazottja, és négy utast. Elon Musk cége az első loop-ot alig több, mint egy hónapja adta át Las Vegas-ban. A közel 3 kilométeres alagút nagyjából 1 év alatt készült el, 47 millió dollárból (13,4 milliárd forint). Az alagút és a Teslák segítségével az állomások közötti, jellemzően 45 perces utak 2-3 percre csökkenthetők. A TechCrunch a napokban kiderítette, hogy a sofőröknek egyfajta forgatókönyvet kell követniük munkájuk során Elon Musk védelme érdekében. Hogy ez mit is jelent pontosan? Megszabták, hogy bizonyos kérdésekre milyen válaszokat adhatnak.

Minden szép és jó

Az a feladatod, hogy biztonságos utazást biztosíts az utasoknak, nem pedig az, hogy szórakoztasd őket. Minimalizáld a beszélgetést, és koncentrálj az útra.

-olvasható a Boring Company utazási forgatókönyvében, amelyet a TechCrunch hivatalos úton szerzett meg.

Elon Musk nagyon népszerű manapság, éppen ezért a vállalat nem szeretné, ha az alkalmazottak negatív fényben tüntetnék fel őt. Legalábbis a szkriptből erre lehet következtetni. A forgatókönyv egyértelmű utasításokat ad a sofőröknek, hogy mindenáron kerüljék az üzletemberrel kapcsolatos kérdéseket. Szemezgessünk még a dokumentumból!

Ez a kérdéskategória (minden, ami Musk-al kapcsolatos) rendkívül gyakori és rendkívül érzékeny téma. Az utasok rajongása az alapítónk iránt elkerülhetetlen, a hozzá köthető kérdések dominálhatják a beszélgetést. Legyen a lehető legrövidebb, és tegyen meg mindent, hogy leállítsa a beszélgetést. Ha az utasok továbbra is erőltetik a témát, udvariasan közölje:" Sajnálom, de tényleg nem tudok mit hozzáfűzni" majd váltson témát.

A vállalat az erőszakosabb utasokra is felkészült. Ha tovább kérdezgetik a sofőrt, hogy milyen vezető Musk, illetve, hogy szeret-e neki dolgozni, az alábbi választ kell adnia:

Természetesen, ő egy nagyszerű vezető. Mindannyiunkat arra motivál, hogy remek munkát végezzünk!

Na de mi van akkor, ha az utasok rákérdeznek Elon Musk Twitteres ámokfutásaira?

Elon közszereplő. Azért vagyunk itt, hogy fantasztikus utazási élményt nyújtsunk!

Igaz, amit az újságok írnak róla? Udvariatlan főnök? Füvezik? Nem engedi, hogy az alkalmazottak szabadságra menjenek?

Nem olvastam ezeket a cikkeket, de nekem más tapasztalataim vannak vele kapcsolatban.

Mióta dolgozol a cégnél?

Elég ideje ahhoz, hogy úgy ismerjem az alagutakat, mint a tenyeremet!

Mennyi baleset köthető a rendszerhez?

Ez egy nagyon biztonságos rendszer.

Nos, nagyjából így néz ki a Boring Company valós idejű, hónapokig, évekig tartó, élőszereplős „filmjének" forgatókönyve.

Vannak bajok

Musk azon dolgozik, hogy minél több városban létrehozzon egy loop-ot, azonban a szakemberek egyáltalán nem biztosak abban, hogy ez jó üzlet. A Boring Company úgy érvel a technológiája mellett, hogy olcsóbban és gyorsabban tud alagutakat kialakítani, mint a hagyományos alagútfúró vállalatok. Ráadásul a loop a felszíni forgalmat is csökkenti. Egy hagyományos alagút, például egy metró esetében mérföldenként 1 milliárd dollárba kerül. Legalábbis a cég honlapja szerint. Ezzel szemben a Boring Company ugyanezt 30 millió dollárból kihozza. Elviekben. Sokan azonban kételkednek Musk szavaiban.

Jian Zhao építőmérnök-professzor, aki mellesleg az alagútfúrás szakértője, nem igazán látja, hogyan valósítaná meg Elon Musk az ígéreteit. A professzor szerint a cég technológiája semmi újdonságot nem adott a világnak, így szkeptikus a vállalat terveivel kapcsolatban.

Továbbá az utasok alig néhány nappal a Vegas-i loop átadása után máris komoly kritikákkal illették a projektet. Sokan arra panaszkodtak, hogy az egymást követő Teslák feltorlódnak, így a beígért pár perces utazás nem valósul meg. Ráadásul egyszerre csak 4 ember utazhat egy autóban. Lehet, hogy a metró drágább, de ott egy fuvarral több száz ember eljuthat a célállomásáig.

Kikötött a világ leghíresebb konténerhajója, sokba fájt a Szuezi kaland

Az Ever Given konténerhajó közel négy hónapnyi késés után végre kikötött Rotterdamban.
TOVÁBBOLVASOM ÖSSZEOMLÁS

Ne hagyd ki!