A belügyi tárca szigorú és katonás intézkedései ellenére egyre romlik a magyar egészségügy helyzete. Szakértők szerint nem csak a pénz, a megfelelő koncepció is hiányzik.
Salátaszabályok
Kivezénylés, átirányítás, kiképzés. A katonaságnál régóta ismert fogalmakkal lassacskán az egészségügyi dolgozóknak is meg kell barátkozniuk. Az ágazatot vaskézzel próbálja rendbe tenni a belügyi tárca, miközben az elmúlt időszak történései valóban drámai helyzetet mutatnak. Egymást érik a hírek egyes ellátási területek összeomlásáról, amit pénz és koncepció híján fegyelmezéssel próbál a kormány orvosolni. A súlyos humánerőkrízist csak tetézi, hogy az egészségügyre fordított költségvetés Magyarországon a GDP 4,4 százaléka, ami csaknem fele annak az összegnek, amit Európa bármely más országában az egészségügyre fordítanak.
Az egészségügyet az elmúlt időszakban érintő „intézkedéscunami” legfrissebb darabja egy rekordsebességgel elfogadott úgynevezett salátatörvény. Az európai parlamenti választások másnapján benyújtott és 24 óra múlva már el is fogadott törvényjavaslat néhány, az egészségügyet érintő paragrafust t is tartalmaz. A kormány hozzáállásáról sok mindent elmond, hogy sok egyéb téma mellé beszuszakolva igyekeznek az ágazat égető kérdéseit „megoldani”. Ráadásul a két új szabály az egészségügy szellemétől teljesen idegen, inkább tűnik rendőri intézkedésnek, semmit ágazati jogszabálynak. Az egyik jogszabály értelmében az irányító vármegyei kórház vezetője jogosult az irányítása alá tartozó városi kórház kapacitásai átcsoportosítására, csökkentésére, szakmai összetételének módosítására. A 200 ezer forintnál drágább eszközök vagyonkezelője ugyancsak az irányító vármegyei intézmény, miként a városi kórházak valamennyi dolgozójának munkáltatói joga is a megyei intézmény vezetőjéhez került. Utóbbi irányítói jogosítványa tehát lényegében mindenre kiterjed, vagyis tetszése szerint szabhatja át a városi kórházak struktúráját, osztályait, személyi állományát. A másik salátatörvényben szereplő döntés az egységes beléptető rendszer bevezetése. Az indoklás szerint erre azért van szükség, hogy ellenőrizzék az alkalmazottak munkaidejének betartását, az intézménybe történő be- és kilépését, mondván, akinek nyolc órát fizetünk, az legyen benn nyolc órát. Az orvosoknak és más dolgozóknak az intézmény be- és kijáratainál elhelyezett készülékeken kell lehúzniuk a mágneskártyájukat. Az eszköz videófelvételt is készít, hogy a kártyákkal ne lehessen visszaélni.
Úsznak az adósságban
Az új szabályok alaposan felborzolták az ágazatban tevékenykedők kedélyét, pedig ezeken felül is akad probléma bőven a magyar egészségügyben. Példának okáért eddig még soha nem látott ütemben nőnek a kórházi adósságok. Márciusi hír, hogy a beszállítók és már az adóhatóság is megkezdték ezek behajtását, az inkasszózást. Úgy tűnik, a béremelés még jobban felgyorsította a folyamatot. Míg 2023-ban átlagosan havonta 3,7 milliárddal nőtt ez az adósság, 2024-ben havi 15-20 milliárddal, ami már az intézmények működését veszélyezteti. A betegek számára meghökkentő kényszerű kórházi szolgáltatás felfüggesztések hátterében a hírek szerint az esetek 10-15 százalékában eszközellátási zavarok állnak. Az adósságrendezés második üteme ugyan júniusban megtörténik, félő azonban, hogy a lépés semennyit sem apaszt a folyamatosan újratermelődő kintlévőségeken, legfeljebb csak szinten tartásra elegendő. Az egészségbiztosítási rendszert irányító NEAK e hónap végére 50 milliárd forint kórházi tartozást prognosztizál, annyit, amennyit korábban az év végi konszolidációra költött a kormány!
A kórházi osztályok bezárásáról, illetve működésük szüneteltetéséről is rendszeresen érkeznek hírek. Napokig nem volt akut mellkassebészeti ellátás a győri kórházban, júniusban szünetelni fog az akut stroke-ellátás Szolnokon, júniusban ismét több napon keresztül nem lesz neurológiai és stroke-ügyelet a szolnoki kórházban. A sürgős ellátást igénylő betegeket órákig utaztathatják a fővárosba, Kecskemétre, vagy Debrecenbe. Sopronban a fül-orr-gégészet zárt be, Veszprémben az urológia. Mosonmagyaróváron a sebészet és az intenzív osztály állt le, de a belgyógyászat is épphogy működik, Győrből rendelnek át orvosokat a belosztályra, a szülészetre, a sürgősségire. A jelenség nem csak vidéken jellemző. A legfrissebb hírek szerint a Szent János Centrumkórház műtétet, akut ellátást igénylő ortopédiai és traumatológiai ellátást igénylő betegeit is átirányítják a pesti oldal megjelölt intézményeibe. Az ok prózaian egyszerű: meghibásodott a műtéti légtechnika. Legutóbb egyébként ugyanitt a liftek sem működtek.
Katonás szigor
Mindeközben az egészségügyet irányító belügyi tárca egyre szorosabban fogja a gyeplőt. Áprilisban kiderült, hogy mobil ellenőri egységeket hoznak létre, amelyek a hét bármely napján, a nap bármely órájában, az egészségügyi intézmény bármelyik részlegén megjelenhetnek, igazoltathatják a személyzetet, belenézhetnek az egészségügyi dokumentációba és arról másolatot is készíthetnek. Az ellenőrzések azóta meg is kezdődtek, volt, ahová hajnali háromkor érkeztek a revizorok. Közben a Belügyminisztérium bentlakásos kiképzésre rendelte azoknak a kórházi vezetőknek, akik a tavaly év végén váratlanul felmentett főigazgatók helyére kerülhetnek. Rekord határidővel kell „bevonulniuk” az érintetteknek a remeteszőlősi Rendőrségi Oktatási és Kiképző Központ Rendőrképző Akadémiájára. Kérdés, hogy e szigorú lépések alkalmasak lesznek-e az egészségügy súlyos gondjainak orvoslására? Már nagyjából 40 ezer szakdolgozó hiányzik az ellátásból, az orvosok motivációjára, ösztönzésére semmilyen rendszer nincs, miként szó nincs a GDP arányos kiadások növeléséről, vagy bármilyen hosszabb távra szóló tervről, vízióról. Erőből azonban aligha orvosolható a másfél évtizede fennálló súlyos forráshiány vagy vezényelhető le a rendszer hatékony átalakítása.
Nagy a baj
Nincs koncepció, helyette szervezetlenség és káosz uralkodik. Ahogy az eLitMed szaklapnak nyilatkozó szakemberek szerint az egészségügyben valójában már 3-5 éve szükségállapot van, amit a kormányzati intézkedések is mutatnak. Ilyen kormányzati lépés volt az egészségügy belügyminiszter alá rendelése, a szolgálati jogviszony bevezetése, a kirendelések. Csakhogy a jelek szerint az egészségügyben ez nem megoldás. Nincs szakdolgozó, nincs átgondolt gazdálkodás, megfelelően meghatározott feladatok, hiányoznak az ezekhez rendelt források. Mostanra tényleg elindult az összeomlás. „Amikor a szolnoki megyei kórházban a hónap negyedében nincs stroke-ellátás, hanem Budapestre, vagy Debrecenbe kell szállítani a betegeket, az nem vészjelzés? Egy ilyen helyzet egészen biztos emberéleteket követel, illetve, ha túléli a beteg, sokkal rosszabb életminőségben élhet tovább. De az egészségügyben nincsen ilyen minőségi értékelés, nem tudja kiadni a rendszer, hogy mondjuk ezen helyzet miatt hány embert veszítettünk el, milyen károkat okozott. Az állampolgár sem érzékeli, csakis akkor, ha ő maga, vagy közvetlen hozzátartozója szembesül vele, addig minden csak anekdota, nem érzékeli, mekkora a baj. Én öt éve mondom, hogy a rendszer összeomlott, de ez nem olyan, mint egy toronyház, ami pillanatok alatt ledől. Nem is egy gáz- vagy áramszolgáltatás, ahol azonnal látjuk a bajt, leáll a háztartás, megáll az élet. Itt nem így érezzük. Ugyan azt igen, hogy várólista van, vagy egyszerűen nem jutunk ellátáshoz, esetleg úgy hal meg a szerettünk, hogy az elkerülhető lett volna, de nincs egy olyan vészlámpa, ami azonnal jelzi, hogy vége” – fogalmazott az eLitMednek Kunetz Zsombor sürgősségi szakorvos, elemző.
Romló bizalom
Lantos Gabriella egészségmenedzser szerint ma az egészségüggyel kapcsolatos kormányzati kommunikáció tovább rombolja a bizalmat: a szektoron belül és kívül is. Olyan apró részügyeket emelnek ki időről időre, amire ugrik a lakosság, de ez erodálja az ágazatban dolgozók, orvosok, szakdolgozók iránti bizalmat. „Ameddig nem nézünk szembe azzal, hogy az elmúlt másfél évtizedben érdemben nem nyúltak hozzá az egészségügy struktúrájához, az erre fordított költségvetési forrás pedig nem lesz legalább egyharmaddal magasabb, addig a világ legjobb menedzsere sem tudná a várható összeomlást másként elkerülni, mint a legszigorúbb és centralizált erőforrás gazdálkodással. Ennek a lényege az, hogy a kulcskapacitásokat, tehát a megyei kórházakat és a klinikákat kell olyan mértékben megerősiteni, hogy ezek szűk keresztmetszete soha ne akadályozza az alattuk lévő ellátási szintek munkáját. Győrben, Szegeden ne álljon le soha semmilyen ellátás. De ezt az erőforrás koncentrációt meg kell, hogy előzze egy tudatos átalakítási koncepció kidolgozása. Minden járásban a helyi kórházban vagy egészségközpontban elérhetővé kell tenni a megerősített háziorvosi rendszert, a hozzá szervesen kapcsolódó szakorvosi rendelésekkel. A kiskórházak osztályait át kell alakítani egynapos sebészeti centrumokká és nappali kórházzá. A haza nem küldhető betegek számára ápolási osztályokat kell a hotelrészben kialakítani, ahol egy főnővér, néhány műszakvezető szakápoló és sok segédápoló gondozza a betegeket és az időseket is”- nyilatkozta a Haszon Magazinnak Lantos Gabriella.
Egy lehetséges megoldás
A szakértő egy esettanulmányt is vázol, ami magában rejti a megoldást. Van egy picike megye, benne két hasonló kisváros, az egyikben van kórház, a másikban nincs. Utóbbiban, a szakrendelőben 3-4 orvos végzi a belgyógyászati szakrendelést, nagyobb zökkenők nélkül folyamatosan működik az ellátás. Ahol viszont kórház van belgyógyászati osztállyal, ott lényegesen nagyobb orvosi, szakdolgozói létszám szükséges a hétszer 24 órás működés miatt. Ezért állandó az emberhiány, akiket vezényléssel próbálnak pótolni. Így viszont már nem csak a városi kórház osztálya, hanem a megyei kórház osztályának a működése is veszélybe kerül. Vagyis, ha minden 100 ezer emberre jutna egy ilyen komplex helyi szolgáltatási paletta, akkor semmi probléma nem lenne azzal, hogy a megyei kórházakba koncentrálják az össze komoly betegség gyógyítására alkalmas szakembert és eszközt. Így szinte minden lakóhelyközeli igényt ki lehetne elégíteni, mivel a betegek 5 százalékának van szüksége komolyabb kórházi ellátásra. Nekik kell egy igazi kórházba, a megyei kórházba kerülniük, oda, ahonnan nem megy tovább a mentő! „De koncepció nélkül nem építkezés folyik, csak rombolás. Pedig lehet ezt ésszel is csinálni. Na, meg pénzzel, mert minden menedzser tudja, hogy az átalakításhoz stratégia és pénz kell. Egyszerre.”- teszi hozzá Lantos Gabriella.
