Ujjak és karok
Gyakran előfordul, hogy a szakértői vélemények a gesztusok és kifejezések, valamint a nem specifikus testmozgások érzelmi jelentőségére hivatkoznak. Egy testbeszéd előadó szinte biztosan elmagyarázza az ülő térdkulcsolás interperszonális jelentőségét. Mindez informatívnak, legitimnek tűnik, ami alapos kutatásra épül... Nos, messze nem az.
Először is nézzük meg a különbséget a kormánykeréken nyugvó kéz és az olyan kéz között, amelynek ujjhegyeiből teljesen eltűnt a vér. Mire következtetünk, ha csak a kormányon lévő ujjakat látjuk? Az első esetben valószínűleg egy nyugodt, derűs családi kocsikázás zajlik, hiszen a kezek nyugodtan pihennek a kormányon. A másik esetben viszont talán egy életmentő manővert kell éppen végrehajtania sofőrnek, ezért fogja erővel, görcsösen a kormányt. Vagy egy másik példa. Az ülő térdkulcsolásnál képzeljük el, mennyire különbözik a beszélgetés közben a térd köré tekeredő laza kéz és az olyan szorítás, amely a ruha jelentős bemélyedését, az anyag gyűrődését okozza. Ha valaki félreérti, vagy egyszerűen nem veszi észre az ilyen finom jelzések egyikét, az hatalmas hibának bizonyulhat. Ahogyan eddig sikerült azonosítanom, egy gesztusnak három jelentős része van, amelyeket érdemes megfigyelni és megjegyezni a beszélgetés során, lássuk melyek ezek!
1.Nyomás
A nyomás a gesztus mögötti intenzitás, erő vagy erősség mértékére utal. Egy férfi, aki az ujjával dörzsöli a kék farmernadrágja szegecsét, jelentéktelen lehet, amíg nem látod, hogy ezt olyan erővel teszi, hogy kifehérednek az ujjai. A karok keresztezése egy másik gyakran félreértelmezett testtartás. Amikor valaki keresztbe teszi a karját, figyeljük meg, hogyan helyezi a kezét. A kezek a test felé irányulnak, mintha az illető magát ölelné vagy más irányba állnak?
A gesztus mögött rejlő erő jelezheti az adott pillanat érzelmeit. A gesztus ereje szinte jelentősebb, mint maga a gesztus. Ha megfigyelünk valakit, aki keresztbe teszi a lábát, azonnal kiderül a mozdulat erőteljességéből, hogy mennyire szorong, vagy mennyire kell lenyugodnia.
Az a nyomás, vagy lendület, amellyel valaki a gesztust vagy mozdulatot végzi, lehet kisebb vagy nagyobb, attól függ, hogy ki csinálja. Azonban az erő, amellyel a gesztust végzi, az összes beszélgetésben látott gesztushoz képest mérhető.
Az arc érintése szinte mindig a szorongásra vagy a stresszt kiváltó ingerekre adott válasz. Amikor az ujjak érintkeznek az arccal, az érintés során lenyomat keletkezik a bőrön. A lenyomat mélysége és intenzitása általában jelzi a szorongás mértékét, amelyet akár a kérdéseink, akár az adott téma, akár környezeti tényezők váltanak ki.
Fontos! Mindig keressük a test lefagyását, ha úgy gondoljuk, hogy a gesztus túl intenzív. Amikor valaki energiát, erőt összpontosít egy gesztusba, akkor az agya abban a pillanatban ennyire képes. A többi testrész emiatt általában mozdulatlan, néha szinte merev.
2. Ujjak közti távolság
A keresztbe tett karoktól az asztalon fekvő kezekig, az ujjak közötti természetes tér viszonylag pontosan jelzi a pillanatnyi komfortérzetet. Ha magabiztosak vagyunk, ujjainkat természetes módon széttárjuk, de ha fenyegetve érezzük magunkat, stresszesek vagyunk, vagy ha valamilyen szorongást kiváltó inger ér bennünket, összezárjuk őket. Ha valaki, nyugodt és kényelmesen érzi magát, távolság lesz az ujjai között. Azok, akik visszafogják magukat beszélgetés közben, általában összezárják ujjaikat.
3. Arcfeszülés
Ha valaki stresszes környezetben végez egy testgesztust vagy befeszíti az állkapcsát, ami pulzáló halántékot eredményez, vagy összeszorítja az ajkait. Fontos, hogy az összeszorított és a szájba visszahúzott ajkak különböznek. Az összeszorított ajkak visszatartott véleményt jeleznek, és általában önmagukban is elmondanak egy történetet. Ha egy gesztushoz társulnak, általában azt jelentik, hogy a gesztus kényszer alatt történik, vagy egy társas helyzetre adott válaszként, hogy megnyugtassák a beszélgetőpartnert.
