Gyorsabban, mint egy pillanat
Érzelmi állapotunk gyakran a szemünkben tükröződik. Félelem, fájdalom, kétely, csalódás, lelkesedés, szeretet, gyűlölet, közöny – mindez látszik a tekintetünkön, mielőtt egy szót is szólnánk. De mint minden más testbeszéd esetén, itt is legyünk óvatosak az értelmezés során!
Hatalmas evolúciós előnyt biztosított az emberiségnek az a villámgyors vizuális felismerő képesség, amivel nemcsak a távoli fenyegetéseket, hanem a közelben állók szándékait, testbeszédét is dekódolni tudja. Az adott látványt jellemzően 13 ezredmásodperc (ms) alatt felismerjük (ez 30-szor rövidebb idő, mint egy pislogás – a szerk.).
Szemünk mindazt látja, ami előttünk van fókuszban, ám azt is, ami oldalról érkezik. Ezeket a perifériás információkat az agy tudat alatt veszi fel, így ha például vezetés közben elkalandozik a tekintetünk, mégis épségben juthatunk haza. A perifériás látvány, ha nem is elég éles, de eljut az agy különböző területeire, hogy túléljünk és boldoguljunk.
Míg másokkal kommunikálunk, a tekintetünk olykor lefelé vagy a távolba (ill. fölfelé) irányul, mert valamin elgondolkodunk. Ez pusztán a töprengést tükrözi, miként az is, ha hüvelyk- és mutatóujjunkat az állunkhoz visszük. Ez csak annyit árul el, hogy az illető töpreng vagy valamire reflektál.
Szemvillantás, szemkontaktus
Pupilláink összeszűkülnek, hogy élesebben lássunk, amikor fontos, érdekes vagy fenyegető dolgot látunk a távolban. Viszont kitágulnak, ha valami szépre, vonzóra pillantunk. Meglepetésünkben tágra nyílik a szemünk, és gyakran hunyorítunk, amikor koncentrálunk vagy nyugtalankodunk.
A szemgolyók szemöldökvillantása (a szemöldök gyors felívelése) izgalmat és pozitív érzelmeket közvetít: örülünk a másiknak, vagy az illető különösen tetszik. Csecsemők, felnőttek egyaránt kedvelik, amikor így rájuk villantjuk a tekintetünket. Ügyfelekkel és virtuális hívások alkalmával is hatásos eszköz – azt az érzést kelti a másik félben, hogy ő különleges.
Általunk kedvelt társaságban elég nyugodtak vagyunk, így félrenézünk beszélgetés közben. De éles helyzetben, például állásinterjún a szemkontaktust jobban tartjuk. És persze nincs tudományos bizonyíték arra, hogy aki éppen hazudik, az hajlamos félrenézni. Aldert Vrij, a megtévesztés híres kutatója szerint éppen a hazugok tartanak nagyobb szemkontaktust, mivel azt akarják, hogy higgyünk nekik.
A pislogás nem megtévesztés
Napközben gyakran megérintjük és dörzsöljük a szemhéjunkat (porszemek vagy szárazság miatt), de hirtelen stressztől is. Akit arra kérnek, hogy segítsen nehéz bútorokat cipelni, az ujjaival eltakarja a szemét, és dörzsöli, de azt feleli: „persze, segítek”, noha ez kellemetlen neki. Az olyan szemblokkolás, mint az eltakarás, hosszas lehunyás nagyon belénk van kódolva. Stresszhatásra a született vakok is a szemüket fogják be, nem a fülüket.
Fontos, hogy a sűrűbbé váló pislogásnak semmi köze a megtévesztéshez, inkább csak stresszről, szorongásról árulkodik. Ennek külső oka például a gyanakvó vagy agresszív kérdezősködés, a személyes tér megsértése, szükségtelen érintés.
Profilozóként elsősorban a szemekből tudom meg, hogy mikor érzi magát valaki kényelmesen és nyugodtan. Így azt is meg tudom állapítani, ha valakit hirtelen zavar egy téma vagy esemény. Rögtön látom, hogy a szemgödrök összeszűkülnek – ezt Joe Navarro nevezte el Clint Eastwood-effektusnak (lövés előtt Clint mindig hunyorgott a westernekben). A hunyorgás vagy a szemgödrök összeszűkülése nagyon pontosan jelzi a kellemetlenséget, stresszt vagy dühöt.
Önnyugtatás a szemhéjon át
Amikor szemgolyónkat csupán megérintjük a szemhéjon át, az is jeleket küld egy fontos idegpályán (nervus vagus és trigeminus) egy bizonyos agyi (okulokardiális) reflex kiváltásához. Ezáltal lassul a pulzusszám, ami segít megnyugodni. Amikor a tőzsdének rossz hete van, sűrűn látunk olyan fotókat, ahol a kereskedők a szemhéjukat nyomkodják – nyilván az elképedéstől, de azért is, hogy megkönnyebbüljenek.
