Mi az infláció?
Az árak emelkedése! A kérdésre talán ezt válaszolják a legtöbben. Ám a fogalom ennél valamivel bonyolultabb folyamatot takar, hiszen az infláció nem csak az árakra, de az államok, vállalkozások és egyszerű emberek vagyonára is hatással van. A jelenséget talán úgy lehet a legegyszerűbben leírni, hogy inflációval akkor állunk szemben, amikor azt tapasztaljuk, hogy adott mennyiségű pénzből kevesebb terméket és szolgáltatást tudunk megvásárolni, így ha jövedelmünk nem változik, vagyoni helyzetünk folyamatosan romlik.
Rossz vagy jó dolog az infláció?
Attól függ. Ha a jövedelmi helyzetünk nem változik, akkor természetesen nem jó, hiszen egyre többet kell fizetnünk a boltban és a félretett pénzünk elértéktelenedik. Ám ha tartozásunk van, akkor meg jó, hiszen ha nem változik a kamatozás, akkor a tartozásunk is elértéktelenedik. Mindenki akkor jár a legjobban, ha alacsony, 2-3 százalékos az infláció és annak mértéke stabil marad. Ilyen mértékű pénzromlás ugyanis fogyasztásra ösztönöz ugyan, de még nem okoz riasztó mértékű drágulást.
Hogyan mérik az inflációt?
A statisztikusok összeállítják egy adott csoport fogyasztói kosarát azokból a termékekből, amelyekből az vásárolni szokott. A kosárban több ezer termék szerepel. A kosár összetétele és a benne szereplő cikkek súlya időről-időre változik, annak függvényében hogy mekkora irántuk a kereslet. A kosárban szereplő termékeknek minden hónapban feljegyzik a kiskereskedelmi árát és megnézik, azok hogyan alakultak az előző hónaphoz vagy évhez képest. Az átlagolt eredményből derül ki, mekkora volt az infláció.
Mi miatt mozog folyamatosan az infláció?
Ennek rengeteg oka lehet. Az egyik legfontosabb talán a keresleti és kínálati viszonyok alakulása. Ha valami iránt nagy a vásárlói érdeklődés, akkor annak az ára felfelé megy, ami inflációt okoz. Ezen felül áremelkedést rengeteg egyéb dolog is okozhat. Vannak köztük politikai és gazdasági jellegűek is. Ha például háború tör ki és emiatt van kevés valamiből, vagy éppen az adók és vámok emelése drágít meg valamit, akkor bizony az inflációt a politika gerjeszti. Ám ha egy természeti katasztrófa miatt kevés a búza vagy csak költségesen lehet egy olajlelőhelyet kiaknázni és emiatt drágul a benzin, akkor az infláció növekedése mögött gazdasági okok állnak. Az infláció kiváltó okainak feltárását megnehezíti, hogy általában több folyamat együttes, de eltérő súlyú hatása áll a háttérben.
Miért érezzük sokszor magasabbnak az inflációt, mint amennyit a statisztikusok mérnek?
Mindenkinek más a fogyasztói kosara és az eltér a statisztikusok által meghatározottól. Ezen felül eleve jobban megjegyezzük, ha valami negatívan hat ránk (áremelkedés) mintha valami pozitív élmény ér bennünket (leárazás). Ezen felül a gyakran vásárolt áruféleségek (gyümölcs, energia, fodrász stb.) árát jobban észben tartjuk, mint a fogyasztói kosárba szintén beleszámító, ám nem rendszeresen vásárolt nagyobb értékű termékekét (autó, lakás, fűnyíró stb.).
Miért volt alacsony az infláció az elmúlt években?
Az árak emelkedését több tényező fékezte. Említsünk meg néhányat. A globalizáció miatt a termelések és szolgáltatások oda vándoroltak, ahol ezek költsége a lehető legalacsonyabb volt. Igen, emiatt gyártanak oly sok mindent Kínában és emiatt települt annyi szolgáltatóközpont Magyarországra. A technikai fejlődés megintcsak fékezte az inflációt. Gondoljunk csak bele! Tíz-tizenöt évvel ezelőtt mennyit kellett fizetnünk azért, ha mondjuk az Egyesült Államokba szerettünk volna telefonálni! Most ezt egy telefonos applikáció segítségével akár ingyen is megtehetjük! És végül egy harmadik ok. 2008-2009-ben elég sokakat érintő mély gazdasági válság söpört végig a világon. A komoly veszteségeket szenvedő embereknek vagy nem volt pénzük fogyasztani vagy féltek attól, hogy ők is bajba kerülhetnek. Emiatt a termékekre és szolgáltatásokra éveken át nem volt túl acélos kereslet, anélkül pedig nem lehetett emelni az árakat. És akkor a koronavírus járvány hatásairól még nem is beszéltünk…
Miért beszél most mindenki az infláció növekedéséről?
Már megint a koronavírus… A járvány miatt a világgazdaság leállt, mert senki nem tudta, mit hoz a holnap. A gyárak csökkentett kapacitással termeltek, senki nem rendelt árut, leállt az árufuvarozás. Aztán idén tavasszal, mikor kiderült, hogy a védőoltások segítenek megfékezni a koronavírust, mindenki ott próbálta folytatni a munkáját, ahol abbahagyta. Csakhogy ehhez nem voltak meg a feltételek. Nem volt alapanyag, nem volt gyártás, nem voltak készletek, magyarán sok területen hiány lépett fel. Ha pedig egy hiánycikknek számító termék vagy szolgáltatás iránt hirtelen megugrik a kereslet, az óhatatlanul áremelkedést okoz. Ezen felül az infláció felpörgését okozta az is, hogy a világ kormányai rengeteg pénzt költöttek mentőprogramokra, hogy elkerüljék a válságot, amelyek csak még jobban felpörgették a keresletet.
Ki és hogyan küzd az infláció ellen?
A felelősség közös. Egy ország jegybankjának van a legtöbb eszköze arra, hogy féken tartsa az árakat, de mint láthattuk az adókon és támogatásokon keresztül a kormányok is hathatnak az inflációra. A jegybank infláció elleni eszköztárának több eleme is van, ragadjunk ki ezek közül néhányat! Itt van mindjárt a hitelesség. Sokszor már az is fékezi az árakat, ha az emberek elhiszik, hogy a jegybank semmiképp sem hagyja elszabadulni őket. A legfontosabb eszköz azonban a kamatpolitika. A jegybank határozza meg ugyanis, hogy mennyit kér a bankoktól a nekik adott hitelekért cserébe. Ez az alapkamat. Ha sokat, akkor a bankok is drágán mérik azokat a vállalkozásoknak és az embereknek, így nem éri meg kölcsön kérni. A pénzt érdemes inkább magas kamaton fialtatni. Ha a pénz a bankban pihen és nem áramlik az emberekhez, akkor kevesebb jut beruházásra és vásárlásra, a kereslet visszaesik, az áremelkedés üteme mérséklődik, a gazdaság teljesítménye lassul. Ha a jegybanki kamat alacsony, akkor pedig ezzel ellentétes folyamat játszódik le. A már említett eszközökön túl sok egyéb fegyver is a jegybankok rendelkezésére áll az infláció elleni küzdelemben. A nemzeti fizetőeszköz árfolyamának importárakat szabályozó befolyásolásától, az olcsó hitelek kihelyezésén és a vállalati kötvények kibocsátásán át az állampapír vásárlási akciókig széles a paletta.
A Magyar Nemzeti Bank miért emeli folyamatosan alapkamatot?
Kötelessége volt lépni, hiszen érzékelte, hogy az infláció az általa kívánatosnak tartott 3 százaléknál tartósan nagyobb lehet. Ha nem lép időben és elszabadul az infláció, akkor azt már csak drasztikus és fájdalmas lépésekkel tudja megfékezni, ami nagy gazdasági visszaesését okozhat. Ezen felül, ha nem lép, veszélybe kerül a hitelessége is. A külföldi befektetők már nem fogják elhinni, hogy az ország nem fog megdrágulni és nem veszít emiatt a versenyképességéből, ami számukra kockázatot jelent. A kockázatossá váló eszközöktől (magyar forint, magyar részvények, magyar államkötvények) általában megszabadulnak, ami komoly nehézségeket okozna az államnak. A lépésekkel tehát a jegybank egyszerre lépett fel a növekvő infláció ellen és jelezte, a jövőben is mindent megtesz a pénzromlás ütemének növekedése ellen.
