Miből élünk majd idős korunkban?

​Mit gondol, 10-20 év múlva meg tudunk majd élni a nyugdíjunkból?

Röviden fogalmazva a nyugdíjunk összege attól függ, hogy életünk során mennyi szolgálati időt szereztünk és 1988. január 1. óta milyen járulékalapú keresetekre tettünk szert. Ez utóbbiakból egy pokolian bonyolult számítás-sorozattal ki kell számítani a nettó életpálya átlagkeresetet, és a nyugdíj ennek egy meghatározott százaléka lesz az alapján, hogy hány szolgálati évvel büszkélkedhetünk. Az átlagnyugdíj jelenleg 208 ezer forint, a mediánnyugdíj pedig 185 ezer forint, de mint tudjuk, főként ilyen infláció mellett, bizony kevés a nyugodt, gondtalan öregkorhoz. De hogy mondjuk 2035-ben mennyi lesz a nyugdíj, azt a Teremtő sem tudja, mert az ezernyi folyamatosan változó dologtól függ. Egy biztos: a helyzet nem lesz jobb.

​Az emberek egyik fele úgy véli úgysem lesz nyugdíja, másik felük viszont arra számít, hogy idős korában az állam úgyis el fogja tartani.

Egyik vélemény sem helytálló. Mindenkinek lesz nyugdíja, ám az nem biztos, hogy elegendő lesz a megélhetéshez. A jövő nyugdíjasaira teljesen más világ vár, mint amiben a mostani nyugdíjasok élnek. A mai helyzet valóságos Kánaánnak számít majd 30-40 év múlva.

​Miért?

Mert addigra felborulhat a mostani, 1927 óta élő, bizalmi viszonyon alapuló társadalombiztosítási nyugdíjrendszer. A nyugdíjakat a mostani aktívan dolgozók fizetik, abban bízva, hogy mikor ők nyugdíjasok lesznek, az akkor dolgozók majd kifizetik az ő járandóságukat. Az elmúlt évtizedekben azonban olyan demográfiai folyamatok indultak be, amelyek veszélyeztetik a jelenlegi rendszer működését. Kevés gyerek születik, kevesen kerülnek aktív keresőként a munkaerőpiacra, miközben az emberek egyre hosszabb idei élnek, azaz egyre tovább van szükségük nyugdíjra. Egyre kevesebb embernek kell gondoskodnia egyre több ember nyugdíjáról. A nyugdíjrendszerünk már most is éppen hogy működtethető, a tb és szocho befizetéseken felül idén már 1072 milliárd forint plusz forrást kell előteremteni a nyugdíjakra. Becslésem szerint 2035 után a magyar nyugdíjrendszer finanszírozása a jelenlegi módszerrel már csak rendkívüli költségvetési erőfeszítések révén lesz megoldható.

​Mit lehet tenni? Kénytelenek leszünk megemelni a nyugdíjkorhatárt?

Igen, ez is egy eszköz lehet. 2010-ben még 62 év volt, most már 65 év a nyugdíjkorhatár Magyarországon, ez megfelel az európai fősodornak. Néhány országban azonban már 67 évnél járnak, míg egyes skandináv országokban a teljes nyugdíjhoz 69 évesnek kell lenni. A briteknél már arról vitatkoznak, hogy 2040 körül csak 70-72 évesen lehessen nyugdíjba menni. A pandémia ugyan okozott némi kavarodást, mert hatására átlagosan 18 hónappal csökkent a várható élettartam. Egy 65 éves magyar férfi átlagosan 13,2 évet, egy 65 éves nő pedig 17,3 évet él még nyugdíjasként, ami négy évvel alacsonyabb az európai átlagnál. Így nálunk is kockázat nélkül bevezethető lenne az az EU-ban terjedő - már 13 országban bevezetett - gyakorlat, hogy a nyugdíjkorhatár a 65 éves korban várható további élettartam alakulásától függ.

​Említette, hogy lesz ugyan nyugdíj, de az nem lesz elég a megélhetésre. Ezt miből gondolja?

A kifizethető nyugdíj összege attól függ, hányan mennyi járulékot fizetnek és hány nyugdíjasnak mennyi pénzt kell havonta kapnia. Csakhogy a képlet minden eleme változik és nem jó irányba. A foglalkoztatottság a jövőben csökken, mert egyrészt többen mennek nyugdíjba, mint ahányan frissen a munkaerőpiacra lépnek, másrészt a fiatalok közül több százezren külföldön dolgoznak, így nem itthon járulnak hozzá a társadalombiztosítás fenntartásához. A mostani fiatalok ráadásul későn, 25-30 évesen kezdenek dolgozni. A foglalkoztatás módja is változik, terjednek a nagyon alacsony nyugdíjvárományt biztosító foglalkoztatási formák a részmunkaidőtől a kisadózó vállalkozáson és őstermelésen át az egyszerűsített foglalkoztatásig. Emellett a technológia robbanásszerű fejlődése miatt egyre kevesebb élőmunkaerőre lesz szükség a gazdaságban. Mi lesz azokkal, akiknek önhibájukon kívül nem jut majd értelmes munka? Az idősek száma és életkora viszont folyamatosan emelkedik. Egyre kevesebb bevételt kellene egyre többfelé osztani és egyre hosszabb ideig fizetni.

Az nem megoldás, hogy emeljük a nyugdíjra szánt összegeket, azaz az aktívan dolgozók tb-jét és szocho-ját?

Itt ütköznek a rövid és hosszú távú érdekek. Rövidtávon veszélyesek a magas járulékok, a 18,5 százalékos tb és a 13 százalékos szocho, mert rontják a gazdaság versenyképességét. A gazdasági növekedés persze segíthet ezen a helyzeten, ám most éppen nem beszélhetünk növekedésről. Hiába magasak azonban már most is a járulékok, azok nem fedezik a nyugdíjkiadásokat. A szocho például nem csak nyugdíjakra, de az egészségbiztosítási alap kiadásaira is fedezetet kellene, hogy nyújtson. A helyzet azonban az, hogy idén 71,63, jövőre viszont már 89,14 százaléka megy nyugdíjakra. A politikai intézkedések csak még jobban kifeszítik a nyugdíjkasszát. A járulékfizetéssel alá nem támasztott 13. havi nyugdíj például finanszírozási szempontból kész rémálom. Csak emiatt idén 418, jövőre 449 milliárd forint plusz bevételt kell folyósítani a központi költségvetésből a nyugdíjkassza számára. De említhetjük, hogy a 40 év munkaviszony után nyugdíjba vonuló nők kedvezményes nyugdíja idén 440, jövőre már 467 milliárd forintba kerül. Nem csoda, hogy a költségvetés irdatlan összegeket költ nyugdíjakra, idén 5554, jövőre már 6019 milliárdot. Előbb-utóbb a fent már sorolt okok miatt az ország már nem lesz képes az eddig szabályok szerint nyugdíjat fizetni, változnia kell a folyó finanszírozás felosztó-kirovó működési elvének és a nyugdíjjogosultságok szabályozásának.

​Mit ajánl azoknak, akik nem szeretnének bizonytalan helyzetbe kerülni öregkorukra?

Az állam pontosan tisztában van azzal, hogy a jelenlegi rendszer már középtávon súlyos kockázatokkal szembesül. Nem véletlenül támogatja a nyugdíjcélú megtakarításokat azzal, hogy a megtakarítók számára az általuk befizetett személyi jövedelemadóból az évente befizetett díjak 20 százalékát jóváírhatóvá teszi. Nyugdíjbiztosítás esetén 130 ezer, önkéntes nyugdíjpénztár esetén 150 ezer, nyugdíj előtakarékossági számla esetén 100 ezer forint, de összesen legfeljebb 280 ezer forint lehet az éves adójóváírás.

​Csakhogy nem mindenki fizet ennyi szja-t és a magyar családok jelentős része félretenni sem tud.

Akkor a jelenlegi életszínvonalát biztosan nem tudja megtartani időskorában. Az egykori és mai KATA-sok, az őstermelők, a minimálbéresek például biztosan nem tudnak megélni majd a nyugdíjukból. Az öngondoskodás nem könnyű, de egyszerűen nincs más választás. Mindannyian hajlamosak vagyunk elodázni a személyes pénzügyi jövőnkről való gondolkodás nehéz feladatát, nem is tudva, milyen károkat okozunk ezzel a halogatással, nemcsak magunknak, hanem a saját gyermekeinknek is.

Lehet, hogy sokan arra számítanak, hogy időskorukra elegendő vagyont halmoznak fel és azt élik majd fel.

Több millió ember nem tud vagyont felhalmozni. Vagy ha igen, akkor a tömegesen követni kívánt befektetési stratégia önmagát lehetetleníti el. Ha kétmillió nyugdíjas befektetési céllal vásárolt plusz lakások kiadásából akar megélni, akkor kinek adhatja ki és milyen díjon az ingatlanokat? Ráadásul a vagyont megfelelően kezelni is kell, hogy megőrizze az értékét, amihez megint csak nem mindenki ért. De ha meg is van szükséges tudás, 30-40 évesen még lehet jó befektetési döntéseket hozni, de 60 év felett, romló egészséggel már egyre nehezebb és kockázatosabb. Ezen felül a befektetéseken bukni is lehet, emellett azok jó része nem likvid, vagyis pont akkor nem tud hozzáférni idősen, betegen az ember, amikor a leginkább és azonnal kellene a pénz. És ott van még a gyarlóságunk. Ha valaki bajba kerül és pénzre van szüksége, biztosan hozzá fog nyúlni a nyugdíjas éveire félretett pénzéhez, ha nincs beépítve ettől visszatartó erő a befektetési instrumentumba - márpedig ilyen visszatartó erő csak a nyugdíjcélú előtakarékossági konstrukciókra jellemző.

​A munkaadók nem tudnak segíteni?

Korábban volt rá lehetőség, hogy egy vállalkozás kedvezményes adókulccsal növelje a dolgozói önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításait, ám ez 2017-ben megszűnt. Támogatást most is adhat, de azután ugyanannyi közterhet kell lerónia, mint a bér után, így nem éri meg. Kétségkívül célszerű lenne kiépíteni a foglalkoztatói nyugdíjpillért Magyarországon is, amelyhez első érdemi lépésként mentesíteni lehetne munkáltatók önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulását a szocho alól.

​Mégis mi lesz a sorsa annak, aki nem tud megélni a nyugdíjából?

Abban az esetben, ha a racionalitás törvényét figyelmen kívül hagyva elhalasztjuk az előtakarékosságról szóló döntésünket, akkor elkerülhetetlenül kárt okozunk a gyermekeinknek, hiszen az állami nyugdíjunk bizonyosan alacsony jövőbeni összege miatt jórészt őket fogja terhelni az időskori eltartásunk, gondozásunk terhe. Ugyanis Magyarország Alaptörvénye és a Polgári Törvénykönyv értelmében a rászoruló szülők részére a gyerekeiknek kell kötelező szülőtartást fizetni. Ha mondjuk valaki nem lesz képes ellátni magát és bekerül egy idősotthonba, akkor a nyugdíjának a 80 százalékát vonhatják el ennek költségeire. Ha ez nem fedezi a térítési díjat, akkor a hiányzó összeget a gyerekeinek kell előteremteniük. Ha erre maguktól nem hajlandóak, akkor bárki, aki az idős rászorulóról gondoskodott, jelen esetben az idősek otthona, saját nevében beperelheti az érintett szülő gyermekeit. Ilyen esetben a bíróság megvizsgálja, hogy a szülő rászoruló-e, azaz a megszokott életvitele veszélybe került-e? Ha igen, megnézi, milyen a hozzátartozók eltartó képessége és ennek függvényében dönt arról, mennyit kell fizetni. A szülőtartás jelentős összeg lehet, a gyermek(ek) jövedelmének akár a felét is elviheti. Ha tehát valaki nem szeretné szülőként nehéz helyzetbe hozni a saját gyermekeit a jövőben, jobban teszi, ha sürgősen elkezd spórolni nyugdíjas éveire.

****

​NÉVJEGY:

Dr. Farkas András

Summa cum laude doktorként végzett a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Állam- és Jogtudományi Karán 1985-ben. Budapesti ügyvédjelölti tevékenységét a Külügyminisztérium felkérésére 1986 és 1993 között diplomáciai pályára cseréli. 1994 és 2006 között biztosítótársaságok, majd 2006-2016 között független pénzügyi közvetítő cégek felső vezetésének tagja. 2016 októberétől független nyugdíjszakértő. Működése idején a Nyugdíj és Időskor Kerekasztal meghívott szakértője. Nyugdíj- és jövőbiztosítási szakértőként számtalan publikáció szerzője, szakmai konferenciák keresett előadója, a nyomtatott, elektronikus és hálózati média rendszeres szereplője. Az elmúlt 25 évben több mint 40 ezer embert képzett és motivált rendszeres személyes - a pandémia idején online - fellépései során. A Facebook-on a több mint 89 ezer olvasó által követett NyugdíjGuruként közismert szakértő. A NyugdíjGuru News Facebook-oldalán megjelenő posztjait havonta átlagosan több mint százezren olvassák.

(A beszélgetés a Haszon Magazin 2023 augusztusi számában jelent meg.)