Lejárnak az eddig busás hozamot fizető állampapírok, a felszabaduló pénzre viszont már csak jóval kevesebbet ígérnek. Komoly kihívás ebben a helyzetben a felelős befektetés, itt az idő tervet készíteni.
Kockáztatni márpedig muszáj
Idén mintegy 1700 milliárd forintnyi kamatot fizet az állam a lakossági államkötvények után. Az elmúlt két évben megszokott magas, éves 20 százalékos hozam már a múlté, a jelenlegi konstrukciók már csak bő 6 százalékkal kecsegtetnek. Az infláció viszont új erőre kapott, ezért a mostani befektetési döntéseknek különösen nagy súlya van.
Nincs mese, a szemmel látható nyereséghez most már több-kevesebb kockázatot is vállalni kell, így elkerülhetetlen, hogy a tőzsdére merészkedjen a családi kassza őrzője. Szemmel látható nyereségre ugyanis ott van lehetőség, ám arányosan nagyobb kockázat mellett. Bármennyire is szeretnénk ugyanis, nem tudjuk Nostradamusként megjósolni a jövőt. Ugyanolyan egyszerű ugyanis a vesztes, mint a győztes kiválasztása.
“A Wall Street első szabálya. Senki, egy Warren Buffett sem tudja előre, hogy egy papír ára fel, le, oldalra vagy körbe megy-e. Pláne nem mi brókerek” - hangzik el az ikonikus mondat Matthew McConaughy szájából a Wall Street farkasa című, 2013-as sikerfilmben. És ha már a brókerek sem tudják, akkor a hétköznapi megtakarító még annyira sem. Főleg mostanság, amikor hazai és globális folyamatok borzolják nap, mint nap a kedélyeket a tőkepiacokon. Háború itt, béke ott, növekedés az egyik régióban, visszaesés a másikban. Ember legyen a talpán, aki követni tudja ezeket a folyamatokat és kezelni a belőlük fakadó, a befektetéseket is érzékenyen érintő kockázatokat.
Ne legyen minden tojás egy kosárban!
Ezért olyan fontos a diverzifikáció, ami lehetővé teszi, hogy valaki úgy legyen a piacon, hogy közben ne kelljen állandóan aggódnia. Biztosan sokan ismerik a mondást "Ne tegye az összes tojást egy kosárba!" Ha a kosár leesik, egy csapásra mindent elveszíthetünk. De ha a tojások több kosárban vannak, sokkal nagyobb esélye van biztonságban hazajutni annyi tojással, hogy az ember elkészítsen egy omlettet. Ugyanez az elv érvényes a befektetésekre is. Ha az ember minden pénzét egy helyen tartja, legyen szó részvényekről, kötvényekről vagy ingatlanokról, azzal a kockázattal jár, hogy többet veszít egy váratlan piaci korrekció miatt. Egy diverzifikált portfólió viszont több befektetés között osztja szét a pénzt. Ha az egyik értéke csökken, a többiek valamennyit kompenzálhatnak a veszteségből. Másképpen mondva, ha nem találod a tűt, vedd meg a szénakazalt.
Ha nem vállalunk kockázatot, az viszont hosszú távon szinte biztosan jelentős veszteséget, azaz elmaradt nyereséget jelent. A kockázatos eszközökben elhelyezett megtakarítások aránya egyébként Európában és Magyarországon sem nevezhető magasnak. Míg Magyarországon a megtakarítások 13, az EU-ban 14 százaléka van kockázatosabb, de hosszabb távon nagyobb hozammal kecsegtető részvényekben és befektetési jegyekben, addig ez az arány a fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező USA-ban 36 százalék feletti. A New York-i tőzsdét reprezentáló S&P 500 index átlagos éves hozama pedig közel 10% volt dollárban számolva 1928 és 2023 között, ami duplája az ugyanezen időszak alatt elkönyvelt állampapír hozamnak.
Mennyit kockáztassunk?
Hosszú távon tehát úgy tűnik, csak a részvényekkel lehet az inflációnál többet keresni. Ehhez pedig a diverzifikáció az “életbiztosítás”, amit különösen a kisebb kockázatvállalási hajlandóságú konzervatív vagy idősebb megtakarítóknak érdemes alkalmazni. Például a gyakorlatilag kockázatmentes állampapírok közül is érdemes egyszerre többfélét tartani. Mivel a magyar inflációs pálya elég bizonytalan, ezért kamatával az inflációt követő államkötvény mellé jöhet némi, 3 évig fix éves 6,5 százalékot fizető MÁP is.
A viszonylag alacsony kockázatú portfólió-részt gazdagítja az ingatlan is, amit ha befektetési céllal, kiadásra vásároltunk, akkor szintén folyamatos, bár csupán mindössze 2-3 százalékos jövedelmet biztosít. Ha pedig lakunk benne, akkor albérleti díjat takarít meg, így szintén kvázi-hozamot jelent, ráadásul korlátozott kínálata miatt többé-kevésbé az inflációt követve értékelődik fel. Éppen ezért érdemes beleszámolni a családi megtakarítás kevéssé kockázatos részébe. Ami ideális esetben ingatlanostól, állampapírostól is jó, ha az összes vagyonunk legfeljebb 50 százalékára rúg. Hogy mennyi az ideális kockázatos befektetési eszköz arány, az mindenkinek a saját kockázatviselő képességétől és befektetési horizontjától függ. Egy amerikai hüvelykujj szabály szerint a “110 mínusz a saját, jelenlegi életkor” képlet ad egy hozzávetőleges értéket. A hazai pénzügyi szolgáltatók közül többen ajánlanak ennél óvatosabb és lendületesebb modellportfóliókat is.
Mire figyeljünk még?
A diverzifikáció fontos az egyes tőkepiaci szegmensek között is. Jelenleg a közép-európai, különösen a lengyel tőzsde kecsegtet komoly felértékelődéssel, ahogy az orosz-ukrán békekötés közeledtével a régiót sújtó háborús diszkont eltűnhet, és úgy tűnik, a mesterséges intelligencia-boom miatt technológiai részvényekből is érdemes tartani valamennyit. A befektetések diverzifikálásának fontos aspektusa a deviza is. A tapasztalatok szerint a jelentősebb megtakarításokkal rendelkezők likvid vagyonának mintegy 30%-a van nagyobbrészt euróban, ami a forint gyengülése ellen nyújt védelmet. Az elmúlt 5 évben ez 20%-os volt, miután 2020-ban egy euró 350, egy dollár 300 forint volt.
Hogy mennyit tartsunk forintban, és mennyi euróban, dollárban, angol fontban vagy svájci frankban, az jelentős mértékben egyedi élethelyzet függvénye is - hívja fel a figyelmet Kállay András, az Apelso családi vagyonkezelő partnere. Aki például csak évente 2-3 hetet tölt külföldön de egyébként Magyarországon él, annak még a forinttal szembeni bizalmatlanság esetén sem érdemes minden pénzt devizában tartani, elveszíti például a forint jelentős kamatelőnyéből származó hasznot. Aki viszont félig Marbellán, vagy Dubajban lakik, annak legyen több devizája.
A portfólió ingatlan részét is érdemes tovább diverzifikálni. A bérbeadott lakások mellett már olyan alapok is megjelentek a porondon, amin keresztül ingatlanfejlesztésbe, például szálloda- vagy logisztikai központ beruházásba is be lehet szállni.
