Történelmi gyorstalpaló
A postagalambokról készült első feljegyzések egészen az ókori Egyiptomig és a Római Birodalomig követhetők vissza. Idősebb Plinius (Caius Plinius Secundus) római író munkájából például az is kiderült, hogy már időszámításunk előtt 50-ben is megadtak 400 dénárt egy gerlepárért, ami akkoriban egy római gyalogos katona éves fizetése duplájának számított. A galambok sokáig a mindennapi élet részét képezték. A távíró 1838-as feltalálásáig a postagalambokkal tudtak leggyorsabban üzenni egymásnak az emberek.
Az I. Világháborúban ismét előtérbe kerültek. Üzenetküldés mellett gyógyszerszállításra használták őket, sőt, 1907-ben Julius Neubronner német gyógyszerész egy galambkamerát is feltalált, amit a német hadsereg légi felderítésre használt.
Végül a technológia fejlődésével a madarak is egyre kevesebb figyelmet kaptak. A háborúk után főleg a munkásosztály tagjai tartottak galambokat azért, hogy saját maguk szórakoztatására versenyeztessék őket.
Napjainkban reneszánszukat élik, egyes példányokért akár több millió dollárt is megadnak a lelkes gyűjtők.
Irdatlan vételárak
A gyűjtők alapvetően az alábbiak miatt keresik a madarakat:
- versenyeztetés céljából,
- tenyésztés céljából,
- vagy kiállításra, szépségversenyre akarják vinni őket
Az elmúlt években egyértelműen a kínai vevők uralták a piacot, akik jellemzően Belgiumból vásárolják az értékes madarakat. A teljesség igénye nélkül:
- 2013-ban a Bolt nevű galamb 310 ezer euróért,
- 2017-ben Nadine 400 ezer euróért,
- 2018-ban Bliksem 376 ezer euróért,
- 2019-ben pedig Armando 1,4 millió dollárért kelt el.
A jelenlegi csúcstartó, New Kim tavaly foglalta el a trónt a maga 1,9 millió dolláros vételárával. Ez átszámítva nagyjából 589 millió forintnak felel meg.
Alapvetően semmi különleges dolog nem indokolja a szárnyasok kimagasló piaci értékét, mondjuk úgy, hogy a kereslet alakította ki az árakat. A Közel-Keleten és Ázsiában egyre népszerűbb a galambok versenyeztetése, ahol a díjnyertes állatok státuszszimbólumnak számítanak. A gyűjtők pedig minden további nélkül mélyen a zsebükbe nyúlnak, hogy megszerezzék a leggyorsabb versenyzőket.
Érdekességképp megjegyezzük, az egykori csúcstartót, Armandót nem versenyzés, hanem tenyésztés miatt vásárolták meg.
Szervezett bűnözés
A galambok felértékelődése a bűnözők figyelmét sem kerülte el. 2018-ban két embert kapcsoltak le a bűnüldöző szervek, akik egy vonaton próbáltak becsempészni értékes galambokat azért, hogy elindulhassanak egy neves versenyen, és elnyerjék a magas pénzdíjat.
Tajvanon pedig egy olyan bűnözői kört lepleztek le, amelynek tagjai versenygalambokat raboltak el, amiket csak váltságdíj ellenében juttattak vissza a tulajdonosokhoz.
Fontos azonban megjegyezni, hogy a galambbiznisz finoman szólva sem egy életbiztosítás.Vannak olyan példányok, amikért százezer dollárokat kifizetnek, mégsem képesek egészséges utódokat nemzeni. És persze arra is van példa, hogy filléreket érő galambok tökéletes versenymadarakat hozzanak össze. Ahogy a szakértők mondják, a kínai fanatikusok nem a pénzért, hanem a sport iránti szeretetük miatt fizetnek ekkora összegeket az állatokért.
