Őrült tudósok
A moonshot factory-ként is ismert szervezet arról híres, hogy radikálisan új technológiákat fejleszt a világ legégetőbb problémáinak megoldására. A szóban forgó eszköz hatékonyságát az X tudósai tavaly nyáron mutatták be a Google főhadiszállásának parkolóháza tetején. Az atmospheric water harvester, azaz légköri vízgyűjtő nevű gépezet speciális ventilátorok és napenergia segítségével páralecsapódást idéz elő, amelynek eredményeképp tiszta víz keletkezik. Működése a következő:
- az egyik ventilátor beszívja a külső levegőt, amelyből egy páramegkötésre alkalmas anyag felszívja a benne található nedvességet
- eközben egy másik ventilátor a napkollektorok által felmelegített levegőt keringeti egy elszeparált egységben
- amikor a gép belsejében a meleg levegő találkozik a hideg levegővel, folyadékcseppek képződnek, pontosan úgy, ahogyan a harmat is kialakul
Az eszközt úgy tervezték, hogy hálózaton kívül, terepen is működőképes legyen. A ventilátorok működtetéséhez néhány fotovoltaikus napelem állítja elő a szükséges energiát. A csapat tavalyi prototípusa óránkét 150 milliliter vizet tudott előállítani, de egy tökéletesített eszköz naponta körülbelül öt liter vizet képes kiszűrni.
A jó ügy érdekében
A gép tervezésének egyszerűsége ellenére az X tudósai nem tudták teljesíteni az Alphabet elvárásait, miszerint egy liter tiszta víz előállítása nem kerülhet többe egyetlen centnél. Az Alphabet azért működteti a különleges divíziót, hogy jövedelmező, jól skálázható, új technológiákat fejlesszen, amelyekre komplett üzletágak építhetők. A csapat úgy ítélte meg, hogy legjobb esetben is 10 centes literenkénti áron tudnak tiszta vizet előállítani, ezért az anyavállalat elkaszálta a projektet. De mivel a prototípus a 10 centes árával is óriási segítséget jelenthet a rászorulóknak, ezért az Alphabet a Github-on és a Figshare-en ingyenesen elérhetővé tette az eszköz adatait, prototípusait, szoftvereit és hardverdokumentációit, így bárki használhatja a szellemi tulajdont, és továbbviheti a munkát.
Éltető cseppek
A kutatók a Nature tudományos folyóiratban azt is kifejtették, hogy nagyjából mennyi embernek nyújthat segítséget találmányuk. Jelenleg világszerte minden harmadik embernek nincs hozzáférése tiszta vízhez, akik így jellemzően fertőzött, betegségeket terjesztő forrásokból isznak. A WHO és az UNICEF feltérképezte, mely területeken élnek ezek az emberek, az adatokat felhasználva pedig az X professzorok meg tudták állapítani, hogy hol lehetne hatékonyan alkalmazni találmányukat. Miután kiszűrték azokat a területeket, ahol túl száraz a levegő, és így nem működne megfelelően az eszköz, arra jutottak, hogy közel egymilliárd nélkülöző ember vehetné hasznát a légköri vízgyűjtőnek. Mivel a nagyobb vízinfrastruktúra-projektek, mint például a sótalanító üzemek tervezése és kivitelezése évekig is eltart, ezért a kis eszközök alternatívaként szolgálhatnak az átmeneti időszakban.
