Egy évvel ezelőtt, 2022. február 24-én Oroszország rátámadt Ukrajnára. Korábban sokan azt gondolták, hogy ilyen, a XXI. századi Európában nem történhet. Önt meglepte a háború kitörése, vagy számítani lehetett rá?
A háború kitörése nem ért váratlanul, hiszen akkor már régóta feszültség volt a felek, sőt az oroszok és a NATO között is. Addigra a diplomáciai csatornák nagyon beszűkültek. Sokkal inkább az lepett meg, ahogyan az oroszok ezt az egészet ilyen módon hajtották végre. 1600 kilométeres arcvonalon támadtak, második lépcső nélkül. Inkább tűnt a hadműveletük bevonulásnak, mivel már akkor sem látszott, ha betörnek, miként szeretnék elérni a további céljaikat csapásmérő erők nélkül.
A támadók nem voltak rendesen felkészülve?
Az orosz hadseregnél megszokott, hogy az első két lépcsőben nem a legmodernebben felszerelt alakulatok harcolnak. Azok a NATO fenyegetés elleni védelemre berendezkedve a központi és a nyugati katonai körzetekben állomásoznak, később telepítették csak át őket a frontra. Úgy tűnt, hogy az oroszok egy 2 hetes összhaderőnemi műveletre készültek. Olyasmire, mint a Krím 2014-es elfoglalásakor, vagy a kazahsztáni bevonuláskor. Rakétacsapásokkal akarták megfélemlíteni az ukránokat és gyorsan megjelenni a városaiknál, arra számítva, hogy ettől a sokktól az ország összeomlik. A terv azonban nem működött.
Mi volt az oka annak, hogy az oroszok nem érték el kezdetben kitűzött céljaikat? Egyes szakértők szerint a tábornokok egyszerűen nem merték elmondani Putyinnak, milyen állapotban van a hadsereg, pontosan hogy áll a hadművelet.
Csődöt mondott a hírszerzésük. Alulbecsülték mind az ukránok, mind a Nyugat elszántságát. Arra számítottak, hogy Ukrajna alig várja őket, így nem lesz ellenállás. Autokrata rendszerekben megszokott az is, hogy a katonai vezetők nem merik elmondani a valós helyzetet. Megjegyzem ez nem csak az oroszokra jellemző. Az afgán háborúban az amerikai tábornokok sem tudták megfelelően közvetíteni az ország vezetése felé, mi is történik pontosan az országban. Aztán ez az oroszoknál és az amerikaiaknál is megváltozott. Utóbbiak elhagyták Afganisztánt, az oroszok meg visszavonultak Kijev alól és feladták a védhetetlen Herszont is.
Fényképek és videofelvételek bizonyítják, hogy meghökkentő módon a félelmetesnek hitt orosz hadsereg elavult, a hidegháborús időkben fejlesztett fegyverekkel, sőt időnként múzeumi eszközökkel igyekszik legyőzni az ukránokat. Mi lehet ennek az oka?
Az oroszok a haderőreformjuk elején tartanak, 2030-ra alakul át a haderejük.
Az orosz haderő leginkább egy krémesre hasonlít,
melynek a szilárd alját és tetejét a korszerűen felszerelt és jól képzett különleges műveleti erők és a rakétacsapatok adják. A puha rész viszont kiképzésben, logisztikában és felszerelésben is messze elmarad az elfogadható szinttől. Egyébként az oroszoknak vannak csúcstechnológiát képviselő fegyvereik, mint az Armata harckocsik vagy a hiperszonikus rakéták, de ezekből nincs elegendő. A méregdrága Armata tankokból pédául a becslések szerint csak 156 darab bevethető, a rakétákból pedig a háború kezdete óta 4500-5000 darabot lőttek ki, amelyeket nem sikerült ilyen ütemben pótolni.
Állandó vita tárgya, hogy a felek mekkora veszteségeket okoznak egymásnak és ki van fölényben a harctéren. Egy év elteltével, ki hogyan áll a háborúban?
Prof. Dr. Resperger István, ezredes, a NKE katonai nemzetbiztonsági tanszékének vezetője
Fotó: Csomor Alexander, Haszon Magazin
A pontos orosz veszteségeket nehéz felmérni, mert érthető okokból mindkét fél torzít ezügyben. Az oroszok 13 ezer ember elvesztését ismerik be, az USA 60 ezerre, az ukránok viszont 150 ezerre teszik az orosz veszteségeket. A valós szám 60-80 ezer körül lehet. Ezzel szemben az ukrán halottak száma valahol ennek a kétszerese, 100-130 ezer ember. A haditechnikát illetően az oroszok, elsősorban a korszerű nyugati páncéltörő eszközöknek köszönhetően, körülbelül ezer harckocsit veszítettek, nagyjából ugyanannyit, mint az ukránok. A tüzérségük viszont hatékonyabb, minden hét kilőtt orosz gránátra az ukrán tüzérség eggyel tud válaszolni. Jelenleg katonák tekintetében másfélszeres, harckocsiknál háromszoros, páncélozott járműveknél csaknem négyszeres orosz fölénnyel lehet számolni.
Komoly áldozatok ezek. Kérdés, mennyire egyszerű pótolni a veszteségeket?
Látható, hogyha folytatódik ez a felőrlő háború, akkor az ukrán haderő fogyhat el előbb.
A harceszközök tekintetében sem egyszerű a helyzet, mindkét fél igyekszik megszerezni a világban még működő szovjet eredetű eszközöket, lőszereket. Legutóbb az ukránoknak sikerült Szudánból és Marokkóból harckocsikat venniük. A lőszerellátás viszont mindkét oldalon problémás. Ez alól az orosz tüzérségi lőszerek kivételek, azokból tudnak eleget gyártani, kérdés a korszerű HIMARS sorozatvetőkkel az ukránok hány lőszerraktárat tudnak megsemmisíteni?
Nem segítenek az ukránoknak a nyugati fegyverek?
Az ukrán hadsereg átalakítása 2014 óta nyugati segítséggel zajlik. Ennek köszönhető, hogy körülbelül 30 gépesített lövész és harckocsi dandárral várták az orosz támadást, amelyet áprilisra sikerült is meg állítaniuk. Mára 90 ukrán dandár harcol az oroszok ellen.
A nyugati fegyverek folyamatosan áramlanak az országba, de ezek nem fordítják meg a háborút.
Hogyhogy?
Mondok egy konkrét példát. Az amerikaiak ígértek 31 korszerű M1 Abrams harckocsit, a britek 14 Challenger 2 tankot, Európa pedig 80 darab Leopard 2-es harckocsit szállít. Az ukránok kapnak melléjük páncélozott szállító harcjárműveket is, például 100-100 Bradley illetve Stryker lövészpáncélost. Ezekből az eszközökből körülbelül 2 nehézdandárt lehet felállítani, ami védelemben képes a támadók harckocsijainak és páncélozott eszközeinek 90 százalékát 2,5 illetve 5 kilométeren belül megsemmisíteni. Támadásban egy 40-50 kilométeres arcvonalon képesek előrenyomulni. A számokból látható, hogy a nyugati eszközök csak egy-egy szűk frontvonalon fognak tudni segíteni.
Ám még ehhez is komoly munka szükségeltetik. Az amerikai harckocsik a használatára például 22 hétig kell képezni a katonákat, a brit eszközökre hat a Leopard2-esekre pedig öt hét a kiképzés. Az ukrán hadseregnek 15 ország 40-50 különböző, más-más módon működő fegyverrendszerét kéne kiszolgálnia alkatrészekkel, lőszerrel, üzemanyaggal. Ez önmagában sem egyszerű, hiszen például a 2 nehézdandár kiszolgálásához 400-600 teherautó kell, amelyeket úgy kell eljuttatni a frontra, hogy azokat se az orosz tüzérség, se a légierő ne tudja megsemmisíteni. Nagy kérdés azonban, hogy lesz-e elég utánpótlás? Egyrészt fogytán a hadianyag Nyugaton is. Például a páncéltörő Javelin rakétákból többet kapott Ukrajna, mint amennyi harckocsi a világon van. Ezeket pótolni kell. Másrészt az orosz agresszió láttán sok ország fegyverkezni kezdett és természetesen pont az orosz-ukrán háborúban bizonyított eszközök iránt van a legnagyobb érdeklődés.
Mit történhet 2023-ban a háborúban?
Az oroszok láthatólag a Donbassz és Luhanszk elfoglalását szeretnék elérni, most is itt folynak a leghevesebb harcok. A sikerhez azonban támadniuk kell, hiszen például a Donbassz területének 35 százaléka ukrán ellenőrzés alatt áll. Délen a Dnyeper vonala lehet a választóvonal ezt átlépni egyik félnek sincs ereje. Zaporizsja és Mariupol környékén lehetnek még komoly harcok, hiszen az oroszoknak biztosítaniuk kell a Krím ellátását. Az ukránoknak sincs sok választásuk. Helyre kell állítani az ország területi egységét, beleértve a Krím visszavételét is, különben felerősödnek az országban a szélsőséges erők. Emiatt nekik is támadniuk kell. Kérdés lesz-e hozzá elég erejük?
Hogy záródhat le a konfliktus?
Prof. Dr. Resperger István, ezredes, a NKE katonai nemzetbiztonsági tanszékének vezetője
Fotó: Csomor Alexander, Haszon Magazin
A háború kimenetelét a közvélemény dönti el.
Ukrajnában, Oroszországban és Európában. Ha a konfliktus elhúzódik, az emberek meg fogják unni, hogy magas az infláció, drága az élelmiszer és nincsenek biztonságban. A háború miatt ugyanis élénkül a fegyverkereskedelem, nő a szervezett bűnözői csoportok aktivitása. Mindkét felet szorítja tehát az idő. Egy sok-sok alkudozással járó tűzszüneti megállapodást követően a konfliktus befagyására számítok. A világ országai ugyanis az ellátási láncok stabil működésében érdekeltek.
Számíthatunk-e arra, hogy a háború más országokra is átterjed?
Nem tud eszkalálódni a helyzet. Ehhez sem az oroszoknak, sem az ukránoknak nincs elég erejük. Az orosz támadás után a NATO azonnal reagált és megerősítette a keleti tagállamokat Észtországtól Moldováig. Belorusszia sem lép be a konfliktusba szerintem, mert a közvéleménye megosztott a kérdésben és Putyin is inkább szövetségesként számít az országra.
Más országok sem kaphatnak vérszemet? Hiszen a Nyugat most Ukrajnára figyel.
A legtöbben Tajvan kínai lerohanásától tartanak, de Kína hosszú távon gondolkodik, szerintem nem célja és nem is érdeke háborút kirobbantani. Tajvan ugyanis a chip és a számítógépgyártás központja a világon, ha ott egy konfliktus miatt zavar támadna, az Kínának is fájna.
Milyen tanulságokkal szolgál a katonák számára a háború?
Az amerikai-angol szövetségesek 20 ezer repülővel 39 nap alatt szétzúzták az iraki védelmet. Ennek alapján úgy tűnt, a légierő dönti majd el a jövő háborúit. Az oroszok 600-800 repülőgépe támadáskor jó szolgálatokat tesz, de egy állóháborúban a korszerű légvédelem miatt korlátozottan használható. A mostani helyzet inkább a II. világháborúra emlékeztet, amikor a tüzérség felpuhítja a védelmet, majd harckocsik támogatásával előrenyomul a gyalogság. Vannak ugyan modern elemei, mint például a drónok és műholdak használata, de
ez mégiscsak egy hagyományos felőrlő háború.
Mennyire változtatja meg a világot az orosz-ukrán konfliktus?
A világ átalakult. A NATO és az EU a konfliktusnak köszönhetően egységesebb és stabilabb lett. Kiderült, hogy Ukrajna nemzetállamként már nem akar úgy élni, mint az oroszok, inkább a nyugati integrációt választja. Oroszország, miután Európa lemond az általa kínált nyersanyagokról, más irányba, India és Kína felé fordul.
Új hidegháború kezdődik,
csak éppen más törésvonalak mentén lesz megosztott a világ.
Magyarországnak mit érdemes tennie ilyen helyzetben?
Nemzeti érdekünk, hogy a NATO és az EU kérése ellenére se szállítsunk fegyvert a szomszédos Ukrajnába, ahol jelentős számú magyar kisebbség él. Ezt a politikai célt elértük. Ennek ellenére azonban folytatni kell a 2016-ban megkezdett haderőreformot és olyan eszközökkel (drónok, harckocsik, sorozatvetők, páncéltörő és tüzérségi eszközök) felszerelni a hadsereget, amelyek bizonyítottak a konfliktusban. A fegyvergyártásra, a kiképzésre, a tapasztalatszerzésre is hangsúlyt kell helyeznünk, hiszen úgy tűnik, katonákra a jövőben is szükség lesz.
****
NÉVJEGY
Prof. Dr. Resperger István, ezredes, a NKE katonai nemzetbiztonsági tanszékének vezetője. 1985-1997 között a Magyar Honvédségnél szolgált. Volt harckocsi század parancsnok, zászlóalj törzsfőnök, harckocsi zászlóalj parancsnok, hadműveleti főtiszt. Ezt követően tudományos pályára lépett. 2002-ben summa cum laude védte meg doktori értekezését, majd 2002-2004 között Hamburgban a Führungsakademie vezérkari tanfolyamát végezte. 2006-2012 között a magyar katonai képzés legmagasabb szintű tanfolyamának, a Vezérkari Katonai Tanfolyamnak a parancsnoka, egyben a Kossuth Lajos Hadtudományi Kar katonai dékán-helyettese. 2008 és 2011 között Bolyai kutatási ösztöndíjat kapott. 2011-2020 között a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Szakkollégiumának és Nemzetbiztosági Intézetének is igazgatója. 2018-ban nevezte ki a köztársasági elnök egyetemi tanárnak. 2021-től a Katonai Nemzetbiztonsági Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.
A beszélgetés a Haszon Magazin 2023. márciusi számában jelent meg!
