Felfoghatatlan mennyiségű „támogatás”
Az AidData nemzetközi fejlesztési kutatólaboratórium egy frissen publikált tanulmányban 13 427 kínai fejlesztési projektet elemzett , amelyeken keresztül a kommunista állam 1999 és 2017 között 165 országba összesen 843 milliárd dollárt, átszámítva nagyjából 252 900 milliárd forintot pumpált.
Kína az elmúlt két évtizedben példátlan mennyiségű pénzzel finanszírozta a fejlődő országok állami és magán projektjeit. A népköztársaság nemzetközi „befektetéseit" Hszi Csin-ping elnök koronázta meg a 2013-ban indított Egy Övezet Egy Út programmal, amelynek finanszírozási projektjei több mint 70 országra és nemzetközi szervezetre terjednek ki. A hatalmas beruházásoknak köszönhetően a világ államai és szervezetei már több száz milliárd dollárral tartoznak Kínának, a rejtett adósságok pedig egyre csak gyarapodnak. Az ázsiai szuperhatalom jelenleg vezető pozíciót tölt be a nemzetközi fejlesztési finanszírozásban.
Rejtett adósságok
Az AidData vizsgálatából kiderült, hogy Peking évente 85 milliárd dollárt (26 435 milliárd forint) költ nemzetközi fejlesztési projektekre, kétszer annyit, mint az USA. Ezek a projektek azonban jellemzően nem segély, hanem adósság formájában jelennek meg. Az is kiderült, hogy az Egy Övezet Egy Út bevezetése óta minden egyes segélycsomagra 31 kölcsön jutott. Kína évek óta tagadja, hogy olyan adósságcsapdába csalná a támogatott országokat, amely utat nyitna Peking számára, hogy kénye-kedve szerint foglaljon le nemzeti és magántulajdonokat a kifizetetlen adósság fejében.
Sokan aggodalmukat fejezték ki, hogy a segélyek és támogatások átláthatatlansága miatt jóval nagyobb lehet a kis és közepes GDP-jű országok (pl. Zambia) adóssága, mint amekkorát valójában feltüntetnek. Erre a következtetésre jutott az AidData is. A kutatócég elemzése szerint az említett országok rejtett, pontatlanul és hiányosan bejelentett tartozásai 385 milliárd dollárra tehetők.
A pontos adatok ismeretlenek
Az Egy Övezet Egy Út előtti időkben Kína tengerentúli hiteleinek többsége szuverén hitelfelvevőkre (azaz központi kormányzati intézményekre) irányult. A program indulása óta azonban jelentős átalakulás történt: Kína tengerentúli hiteleinek közel 70 százaléka most állami vállalatoknál, állami bankoknál, speciális célú társaságoknál, vegyesvállalatoknál és magánszektorbeli intézményeknél köt ki.
-mondták a kutatók.
Ezek az adósságok gyakran nem jelennek meg az országok államháztartási mérlegében, amelyekre jellemzően a kormány biztosítja a fedezetet, így elmosódik a határ magán- és az államadósság között. Az igazi problémát az jelenti, hogy az adósságba csalt államok nem tudják pontosan, hogy mennyivel tartoznak Kínának.
Az elemzők úgy vélik, hogy ezeknek a nemzeteknek a Kínával szemben fennálló adósságait a nemzetközi kutatóintézetek, hitelminősítő intézetek vagy kormányközi szervezetek lényegesen alábecsülik. A kutatás azt állítja, hogy 42 állam adóssága már meghaladja az érintett országok GDP-jének 10 százalékát.
