Az önkiszolgáló pénztáraknak drága a beüzemelésük, gyakran meghibásodnak, és előfordul miattuk, hogy a vásárlók végül kevesebb árucikkel távoznak a boltból, mint tervezték. Nagyobb veszteséggel és több lopással is kell számolni miattuk, mégis egyre több van belőlük.
A vásárló, mint ingyen munkaerő
Az önkiszolgáló pénztárakat 1986-ban mutatták be először az Egyesült Államokban annak a törekvésnek a részeként, hogy a fizetett alkalmazottak helyett a fizetetlen vásárlókra hárítsák a munka egy részét a boltokban.
A viszonteladók hamar rájöttek, hogy ezek a pénztárak nem működnek magukban, rendszeres ellenőrzésre és odafigyelésre van szükségük. Személyes közreműködés kell például a kuponok beváltásánál, az életkor-ellenőrzésnél, és az akcióknál. Emiatt hosszú sorok alakulhatnak ki, és ami a lényeg: a bolti munkaerő nem megspórolható.
Habár az önkiszolgáló pénztárak a hagyományos pénztárosi munkából néhányat valóban átvesznek, így is kell melléjük embert állítani, és IT-szakembereket is pluszban fizetni kell, magasabb összeggel, mint egy bolti eladót.
Az üzlettulajdonosok legfőbb bánata, hogy az ilyen pénztáraknál nagyobb a hibák miatti veszteség, és magasabb a bolti lopások aránya is.
Könnyebben kijátszható
Egy olyan üzletben, ahol a tranzakciók fele önkiszolgáló pénztárakon keresztül bonyolódik, 77 százalékkal nagyobb a veszteség
– mondta a CNN-nek Adrian Beck, a Leicester Egyetem professzora. A vásárlók véletlen hibákat is ejtenek, de tudatosan is elemelhetnek dolgokat az ilyen pénztáraknál.
Néhány terméken több vonalkód is van, vagy olyan vonalkódok, amelyeket nem lehet rendesen beszkennelni. Az olyan termékeket, mint a gyümölcs, általában meg kell mérni, és manuálisan bevinni a rendszerbe. A vevők ilyenkor véletlenül rossz kódot üthetnek. Máskor pedig nem hallják a pittyegést, amely azt jelzi, hogy a terméket sikeresen beszkennelték.
A vevők nem olyan jók a megbízható szkennelésben. De miért kéne annak lenniük? Nem erre lettek kiképezve
– mondja ennek kapcsán Beck.
Trükkök
Más vevők azt használják ki, hogy kevéssé átlátható az önkiszolgáló pénztárak területe. A gyakori lopási technikák közé tartozik, hogy elmulasztják egy áru beszkennelését, vagy méréskor egy olcsóbb árut választanak a képernyőn a drágább helyett, a csuklójukra erősítet vonalkódokat szkennelik be, vagy mindent rendesen beszkennelnek, aztán végül fizetés nélkül távoznak.
Az üzletek a biztonság erősítésére súlyellenőrző szenzorokat vezettek be. Ezek azonban még több frusztráló „váratlan árucikk a csomagolótérben” üzenetet eredményeznek, aminél ismét csak dolgozói közreműködésre van szükség.
Keskeny a mezsgye a biztonság és a vásárlók kényelme között
– mondja Beck.
A vásárlók ugyanakkor úgy érzékelhetik, hogy az önkiszolgáló pénztáraknál valóban hamarabb végeznek, bár erre elég kevés a bizonyíték. A magyarázat inkább az lehet, hogy ilyenkor a vevők aktívak, végzik a munkát, ahelyett, hogy a sorban álldogálnának, emiatt lehet olyan érzetük, hogy gyorsabban haladnak.
