Kezdjük a definícióval. A gig economy (magyarul gyakran platformalapú gazdaság vagy alkalmi munkavégzésen alapuló gazdaság) egy olyan munkaerőpiaci modell, ahol a hosszú távú, kötött idejű munkaviszony helyett a rövid távú megbízások, a projektmunkák és a szabadúszó tevékenységek dominálnak. Ennek klasszikus példája a futári munka, amihez elég egy app és egy egyéni vállalkozói bejegyzés, indulhat is a pénzkeresés. De a diákmunka és a nyugdíjas foglalkoztatás is ebbe a körbe tartozik.
A közhiedelemmel ellentétben a rugalmas munkavállalók nem csupán képzetlen alkalmi munkások. A Giggle HR szolgáltató friss kutatása rávilágít, hogy a szektor szereplői kifejezetten képzettek és motiváltak: 85 százalékuk legalább középfokú végzettséggel rendelkezik, felüknek van szakmája, és minden ötödik munkavállaló (20 százalék) diplomás. Ők nem kényszerből, hanem a szabadságvágy és a tudatos munkaszervezés miatt választják ezt a formát.
A motivációk mögött ugyanakkor komoly anyagi megfontolások is állnak. A felmérés szerint a rugalmas munkát vállalók 67 százaléka semmilyen megtakarítással nem rendelkezik, így 50 százalékuk a mindennapi megélhetési költségek fedezésére fordítja az itt megkeresett összeget. A maradék 33 százalék viszont már tudatosabb: ők kifejezetten félretesznek a fizetésükből, építve ezzel saját pénzügyi biztonságukat.
Európai viszonylatban Magyarország sajátos helyzetben van. Hazánkban a részmunkaidős foglalkoztatás aránya az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban – hátulról az ötödik helyen állunk. Ez a statisztikai adat azonban nem kudarc, hanem hatalmas lehetőség: azt jelzi, hogy a hazai munkaerőpiac jelentős tartalékokkal rendelkezik a rugalmas és platformalapú foglalkoztatás területén. A változás szele már a mindennapokban is érezhető. Ahogy a szakértők fogalmaznak: ha délelőtt 11 órakor besétálunk egy plázába, sokkal nagyobb életet látunk, mint tíz évvel ezelőtt. Ez a látványos különbség jól szemlélteti, hogy a merev, nyolctól ötig tartó munkarend kezd fellazulni, és a „likvid” munkaerőpiac kezd valósággá válni.
A rugalmas munkaerő bevonásával a cégek nem fizetnek üresjáratokért: a hagyományos, saját állományú vagy kölcsönzött munkaerővel szemben - a felmerülő toborzási költségeket figyelembe véve - akár 15-22%-os költségmegtakarítást is elérhetnek.
A bérek terén is a teljes transzparencia és a kereslet-kínálat dönt: 2026 elején a vendéglátásban 2000-4300 Ft, a logisztikában 1700-5000 Ft, míg a kereskedelemben 2000-4000 Ft között alakultak a nettó órabérek, amely alapján egy rugalmas dolgozó havi szinten is el tudja érni a nemzeti mediánbér szintjét.
Terjed egy másik jelenség is a munkahelyeken. A "job hugging” kifejezés tavaly került be a HR szótárba, az Eagle Hill Consulting akkoriban azt jósolta, hogy a munkavállalók a következő hat hónapban ragaszkodni fognak a munkahelyükhöz.
A “job hugging”, azaz a munkahelyhez való ragaszkodás mint tendencia nem múlt el: a február 18-án közzétett MetLife-kutatás szerint a megkérdezett amerikai munkavállalók 56%-a azt állította, hogy inkább szükségszerűségből marad munkaadójánál, mint valódi elkötelezettségből.
A job hugging mögött nem csupán a munkaadó iránti bizalmatlanság állhat, hanem a világban tapasztalt bizonytalanság, válságok, munkaerőpiaci átalakulások (AI térnyerése). Ilyen helyzetben a munkavállalók ráülnek az állásukra: visszatartják a tudást, nélkülözhetetlennek mutatják magukat, nem delegálnak, még akkor sem, ha túlterheltek. Bizalmatlanok az új munkatársakkal szemben, cégen belül sem akarnak mozogni. A pozíció megtartását fontosabbnak tartják, mint csapatuk teljesítményét.
