Minden a szabályozói keretrendszeren múlik, de kiindulhatunk néhány régiós példából. Bulgáriában és Horvátországban az euró bevezetésekor kizárólag a hitelek devizanemét változtatták meg: a megállapított leva-, illetve kunaárfolyamon euróra váltották őket. A kamatok és a futamidő nem változott, kivéve a változó kamatozású hiteleket. Ezeknél új referenciaértéket kellett meghatározni, például az EURIBOR-t vagy – Horvátország esetében – a jegybank által meghatározott NRR-rátát. A szabályozás jellemzően azt is kimondta, hogy az adós nem járhat rosszabbul az átállással.
A hitelkamatok az eurózónán belül is jelentős szórást mutatnak, hiszen a közös deviza mellett számos egyéb tényező is befolyásolja őket, például a hitelfelvételi szokások vagy a bankszektor sajátosságai. Pontos becslést ezért nehéz adni, de a jelenlegi, nagyjából 4 százalékos EURIBOR feletti felár 1–1,5 százalékra szűkülhet az euró bevezetése után, ami mai környezetben körülbelül 3,5–4 százalékos kamatszintet jelentene.
A legegyszerűbb a részvények esete: az árfolyamokat a meghatározott átváltási árfolyamon forintról euróra konvertálják. Most nem térünk ki arra, hogy a csökkenő kockázati felár és a változó hozamkörnyezet hogyan hat az árazásra, maradjunk a technikai részleteknél.
A befektetési alapoknál is alapvetően átváltás történik, ugyanakkor egyes esetekben egyszerűbbé válhat a struktúra. Azoknál az alapoknál, ahol forintos és eurós sorozatok is léteznek, az átállás után egyetlen sorozat maradhat.
A kötvényeknél hasonló a helyzet, a papírok a meghatározott árfolyamon euróssá válnak, miközben sem a futamidő, sem a kupon nem változik. Egy euró bevezetése előtti, például 367 millió forintos névértékű, 5 éves lejáratú, 6 százalékos kamatozású kötvény így 1 millió euró névértékű, azonos futamidejű és kamatozású papírrá alakul (367 forintos euróárfolyam mellett).
A kötvények esetében azonban nemcsak a technikai átváltás fontos. Az euró bevezetéséhez vezető út a költségvetés és a gazdaság „rendbetételével” jár, ami önmagában is az eurózónás hozamkörnyezethez való közeledést eredményezi. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi, nagyjából 6 százalékos magyar hozamgörbe fokozatosan közelíthet a 3 százalék körüli eurózónás szinthez, ami a kötvényárak emelkedését hozhatja. A korábbi csatlakozók példája alapján ez a folyamat jórészt már az ERM II-hez való csatlakozás előtt megindulhat, hiszen ekkor zajlanak a legfontosabb gazdasági reformok.
Ez talán a legkézenfekvőbb kérdés, hiszen hasonló folyamatot már láttunk a korábbi forintérmék és bankjegyek kivezetésekor is. Az átállás során egy ideig párhuzamosan lehet majd forinttal és euróval fizetni, a meghatározott átváltási árfolyam alapján. Ilyenkor az árakat általában mindkét devizában feltüntetik. Ebben az időszakban az euró fokozatosan átveszi a forint szerepét, például a készpénzfelvétel már euróban történik, és egyre több kifizetés is ebben a devizában zajlik. Ezt követően a forint megszűnik törvényes fizetőeszköz lenni, ugyanakkor egy meghatározott ideig még átváltható marad, várhatóan a jegybanknál vagy az általa kijelölt partnereknél, például bankfiókokban vagy postákon.
A párhuzamos időszak hossza országonként eltér. Horvátországban például három év állt rendelkezésre a váltásra, míg Bulgáriában egy rövidebb átmeneti időszakkal számolnak, bár a jegybanki átváltás határidejét egyelőre nem rögzítették. Természetesen az euró bevezetése számos további technikai és adminisztratív kérdést vet fel, de ezekre szerencsére még van idő felkészülni.
Olvasd el ezt is!
